A 2026-os országgyűlési választások tanulságairól szervezett közéleti beszélgetést a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Ludovika Collegiuma Mráz Ágoston Sámuellel, a Nézőpont Intézet alapítójával és vezetőjével. Az eszmecserét Kovács Máté, az LC és az NKE nemzetközi tanulmányok mesterszakos hallgatója moderálta május 5-én, az Oktatási Központban.

A választási eredmények értelmezéséhez nem érzelmekre, hanem a strukturális összefüggések vizsgálatára van szükség – hangsúlyozta a beszélgetésen Mráz Ágoston Sámuel. A kutatási vezető részletesen elemezte a 2022-es és a 2026-os választások közötti különbségeket. Míg korábban a külpolitikai fókuszú kampány és az ellenzéki részvételi apátia az eddigi kormánypártoknak kedvezett, addig 2026-ban az Orbán Viktor és Magyar Péter közötti versengést a választók jelentős része végül a miniszterelnökről szóló népszavazásként értelmezte. Kiemelte a részvétel jelentőségét és a vidéki – különösen a kisvárosi és községi – hangulatváltozás jelentőségét, valamint azt, hogy a korábban a politikai stabilitásnak kedvező biztonságigényt hogyan alakította át az alternatív információforrások elterjedése.

A közbeszéd általános állapotáról szólva hangsúlyozta: a politikai vita sosem volt mentes az éles konfliktusoktól, a „szakértői kormányzás” pedig inkább mítosz, mint reális forgatókönyv. Egy győztes, erős mandátummal rendelkező politikai párt aligha fog szakértői kormányzáshoz folyamodni. A rendszerváltás ígérete és a várható szimbolikus lépések is inkább a politikai kormányzásra utalnak. A kampányeszközök ugyan változnak, de a politika nyelve alapvetően állandó marad. A korábbi kormánypárt egyik jelentős hibájaként a közösségi média működésének félreértését említette, amely nem központilag irányítható, hanem autonóm egyéni interakciókra épül.

Hallgatói kérdésre kitért a Fidesz országos listája kapcsán meghozott személyi döntésekre is, amelyek mögött szerinte stratégiai megfontolások állnak. Értelmezése szerint a „teljes politikai megújulásnak” nevezett terv megvalósításában úgy tűnik, továbbra is meghatározó szerepet vállal a korábbi miniszterelnök, miközben taktikai okokból nem vállal parlamenti jelenlétet, elkerülve az ellene irányuló közvetlen politikai kritikát. Szintén elhangzott, hogy a másfél-két évtizedenként törvényszerűen jelentkező generációváltási igény most érte el a magyar politikát; példaként Németországot említette, ahol Helmut Kohl 16 év után megbukott, Angela Merkel pedig ugyanennyi időt követően már nem indult újra kancellárként.

A korábbi kormánypárt jövőjével kapcsolatban felidézte a 2002 utáni polgári körök példáját, amely a Fidesz korábbi átalakulásának egyik legfontosabb alapja volt. Véleménye szerint elképzelhető, hogy egy hasonló, de digitális eszközökre épülő közösségi hálózat kiépítése következik, különösen egy kisebbségi helyzetre berendezkedő politikai szerepfelfogás mellett. A parlamenti politika jelenlegi állapotát ideológiai üres terek és erős szekértáborok jellemzik, miközben technikailag négy-, tartalmilag azonban inkább kétpárti rendszer formálódása is körvonalazódhat.

A beszélgetés során a baloldal helyzetére is kitért: meglátása szerint jelenleg nincsenek klasszikus baloldali pártok, a megújulás kényszere így mindkét politikai oldalt érinti. A Tisza Pártot rendkívüli politikai jelenségként írta le, amely rövid idő alatt, mozgalmi formában szerveződött, szinte villámcsődületként (flash mob), főként egyetlen ügy köré. A párt előtt álló legnagyobb kihívás szerinte az, hogy mozgalom marad-e vagy klasszikus párttá alakul, hogyan tudja fenntartani a jelenlegi lendületét, illetve hogyan pozicionálja magát hosszabb távon a politikai piacon. Koalícióképes centrista párt lesz, gyűjtőpárt platformokkal, baloldali vagy akár új jobboldali szerepbe rendeződik-e. Szó esett a KDNP helyzetéről is, amely az elmúlt két évtizedben szövetségi formában működött, jelenlegi politikai hozzáadott értéke azonban kérdéses, különösen annak fényében, hogy a temlpombajáró választók nem jelentéktelen része a Tisza Pártot támogatta. Elképzelhető, hogy megtalálja a hivatását is a jövőben, de az kevésbé a katolikus egyház vezetésével, inkább a társadalmi szinten még mindig többségi keresztény kultúra támogatóival képzelhető el.

Az előadás végén Mráz Ágoston Sámuel a közvélemény-kutatások felelősségét is érintette. Elmondta: a legnagyobb tévedésüket a részvételi szándék félrebecslése jelentette, különösen a fiatalabb korosztályok, valamint a Fidesz alacsonyabban iskolázott, nehezebben elérhető szavazói esetében. A Nézőpont Intézetben továbbra is zajlik a módszertani önvizsgálat, a történtek pontos kiértékelése. A bizalom visszaállításához és így az intézet munkájának folytatásához ez nélkülözhetetlen.

Szöveg: Sarnyai Tibor
Fotó: Hajnal Dominik

Strasbourgban tett tanulmányutunk során átfogó betekintést nyertünk az európai intézményrendszer működésébe. A szakmai programok keretében hallgatóink –  Antal Veronika, Stiblár Melinda és Kádár Margit – intézménylátogatásokon vettek részt, többek között az Európai Parlament, az Európa Tanács és az Emberi Jogok Európai Bírósága helyszínein. Az utazás külön személyes dimenzióját adta, hogy meglátogatták a Strasbourgban egyetemi tanulmányokat folytató Werner Kingát, aki a város történelmi és kulturális sajátosságaiba is betekintést nyújtott számukra. A tanulmányút így egyszerre szolgálta a szakmai ismeretszerzést és a nemzetközi tapasztalatszerzést.

Az európai integráció intézményrendszerével kapcsolatban a hallgatók a strasbourgi tanulmányút során közvetlen, gyakorlati tapasztalatokat szerezhettek, amelyek jelentősen hozzájárultak az Európai Unió működésének mélyebb megértéséhez. Az előzetes ismeretek – amelyek elsősorban tanulmányokból és médiatartalmakból származtak – a helyszíni látogatások révén kézzelfoghatóvá váltak, különös tekintettel az uniós intézmények mindennapi működésére és szimbolikájára.

A program egyik kiemelt állomása az Európai Parlament meglátogatása volt, ahol a csoport magyar nyelvű audioguide segítségével vett részt egy szervezett intézménylátogatáson. Az épület jelenleg részleges felújítás alatt áll, ami lehetőséget adott arra is, hogy a résztvevők betekintést nyerjenek az intézmény folyamatos megújulásába és infrastrukturális fejlesztéseibe. A látogatás során a hallgatók megkeresték a magyar képviselők üléseit, ami szimbolikus módon is közelebb hozta számukra a hazai politikai képviselet szerepét az európai döntéshozatalban. Külön figyelmet érdemelt az épület üvegarchitektúrája, amely nem csupán esztétikai szempontból impozáns, hanem az átláthatóság és a demokratikus működés egyik fontos jelképe is.

A strasbourgi Európai Negyed további intézményei szintén meghatározó élményt nyújtottak. A hallgatók megtekintették az Emberi Jogok Európai Bírósága épületét, amely az európai alapjogvédelem egyik legfontosabb pillére. Ez a látogatás különösen emlékezetes és motiváló volt a csapat joghallgatójának. Ezt követően az Európa Tanács székhelyén egy francia nyelvű idegenvezetésen vettek részt, ahol más uniós tagállamokból érkező látogatókkal együtt ismerkedhettek meg az intézmény működésével. A nemzetközi közeg és a többnyelvű kommunikáció közvetlenül érzékeltette az európai együttműködés sokszínűségét, valamint azokat a kihívásokat és lehetőségeket, amelyek a tagállamok közötti párbeszédet jellemzik.

A program részeként a csoport ellátogatott a Lieu d’Europe kiállítóközpontba is, amely átfogó képet nyújt Európa történelméről és az európai integráció fejlődéséről. Az intézmény különlegessége, hogy közérthető és vizuálisan is jól strukturált módon mutatja be az európai együttműködés kialakulását, kiemelve a kontinens politikai, kulturális és társadalmi sokszínűségét. A látogatás során a hallgatók megismerkedhettek az Európai Unió alapértékeivel, valamint azokkal a történelmi fordulópontokkal, amelyek hozzájárultak a mai intézményrendszer létrejöttéhez. A kiállítás interaktív elemei lehetőséget biztosítottak arra is, hogy a megszerzett ismereteket elmélyítsék, ezáltal még inkább átláthatóvá vált számukra az európai integráció komplex folyamata.

A szakmai programokat kiegészítette egy informális városnézés is, amelynek során Werner Kinga – aki jelenleg Strasbourgban folytat tanulmányokat – vezette körbe a csoportot a város történelmi jelentőségű helyszínein. Strasbourg sajátos geopolitikai helyzete, amely a francia és német kultúra találkozásánál helyezkedik el, különösen jól szemlélteti az európai megbékélés folyamatát. Ennek egyik szimbolikus eleme, hogy a várost összekötő villamosvonal fizikailag is kapcsolatot teremt Franciaország és Németország között, kifejezve a két ország közötti történelmi megbékélést. Összességében a strasbourgi tanulmányút komplex és sokrétű betekintést nyújtott az európai intézményrendszer működésébe, valamint az integráció mögött húzódó politikai és történelmi folyamatokba. A megszerzett tapasztalatok nemcsak az elméleti tudás elmélyítését szolgálták, hanem hozzájárultak ahhoz is, hogy a résztvevők átfogóbb képet alkossanak Európa jelenlegi működéséről és jövőbeli kihívásairól. Az élmények és benyomások hosszú távon is meghatározók lehetnek szakmai fejlődésük szempontjából, különösen azok számára, akik a jövőben a közszolgálat vagy a nemzetközi kapcsolatok területén kívánnak elhelyezkedni.

Írta: Kádár Margit

2026. április 28-án közéleti beszélgetésre látta vendégül a Ludovika Collegium közössége Bogyay Katalin nagykövet asszonyt, aki nemcsak Board-tagja a Ludovika Collegiumnak, hanem rendszeres előadója és mentora is. Az esemény családias, mosolygós hangulatban zajlott, amelyet intézményünk hallgatója, Brimo Widad moderált.

Bogyay nagykövet asszony mesélt pályafutása kezdetéről, televíziós újságírói múltjáról, valamint arról az útról, amely a nemzetközi diplomácia legmagasabb szintjeire vezette. A hallgatóság első kézből ismerhette meg, milyen szerepe van napjainkban a kulturális diplomáciának és az úgynevezett „soft power”-nek, illetve hogyan válhat a kultúra a nemzetközi együttműködés egyik legerősebb eszközévé.

Bogyay Katalin jelenleg az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottság elnöke, a Magyar ENSZ Társaság elnöke, a Women4Diplomacy International alapító elnöke, valamint Magyarország korábbi ENSZ- és UNESCO-nagykövete. Kiemelkedő nemzetközi elismerés, hogy ő töltötte be az UNESCO 36. Közgyűlésének elnöki tisztségét is. Diplomáciai munkájának fontos eredménye volt továbbá, hogy kezdeményezésére 2016-ban megnyíltak az 1956-os magyar forradalommal kapcsolatos titkosított ENSZ-archívumok a nagyközönség számára, mely folyamat szakmai kihívásait szintén megosztotta a kollégium hallgatóival.

Az esemény zárásaként biztató üzenetet fogalmazott meg a diákok számára: hangsúlyozta a belső egyensúly megtalálásának fontosságát, annak felismerését, hogy mivel szeretnének hivatásszerűen foglalkozni, valamint egy erős és stabil értékrend kialakításának jelentőségét, hiszen így válhat igazán hitelessé az ember a szakmai életében is. Ez a nevetésben gazdag előadás kétségtelenül maradandó élményt okozott és tanulságos gondolatokkal szolgált minden résztvevő számára.

Jogászhallgatóként és a Magyar Női Karrierfejlesztési Szövetség (MNKSZ) delegáltjaként a szervezet generációk közötti együttműködésének jegyében, a fiatal generáció lábát erősítve, életre szóló, szakmai és emberi szempontból is transzformatív tapasztalat volt részt venni az ENSZ Nők Helyzetével Foglalkozó Bizottságának 70. ülésszakán (CSW70) New Yorkban, 2026 márciusában. A nemzetközi jog és a globális diplomácia szívében testközelből figyelhettem meg, hogyan születnek a világ sorsát, az emberi jogokat és a nők esélyegyenlőségét formáló döntések. – Kovács Kincső Nárcisz, a Ludovika Collegium és az ELTE ÁJK Jogász osztatlan képzés hallgatójának rendhagyó New York-i beszámolója az alábbiakban olvasható.

Hogyan működik az ENSZ és milyen funkcionális bizottságok vannak?
Az ENSZ rendszere egy rendkívül összetett, a nemzetközi jog pilléreire épülő gépezet. A szervezet egyik legfőbb, alapokmányban rögzített szerve a Gazdasági és Szociális Tanács (ECOSOC), amely a nemzetközi gazdasági, szociális és kulturális kérdésekért felel. Az ECOSOC koordinálja a tagállamok, a szakosodott intézmények és a civil társadalom munkáját ezen a területen. A tanács az érdemi szakmai munkáját a funkcionális bizottságokon keresztül is végzi.

Az ECOSOC funkcionális bizottságai olyan szakértői és tanácsadó testületek, amelyek egy-egy specifikus témakörben adnak ajánlásokat, alakítanak ki globális szakpolitikai irányelveket, és követik nyomon a nemzetközi egyezmények végrehajtását. Jelenleg nyolc ilyen bizottság működik, a Statisztikai Bizottság, a Népesség- és Fejlődésügyi Bizottság, a Szociális Fejlődésügyi Bizottság, a Nők Helyzetével Foglalkozó Bizottság (CSW), a Kábítószerügyi Bizottság, a Bűnmegelőzési és Büntető-igazságszolgáltatási Bizottság, a Tudományos és Technológiai Bizottság, valamint az ENSZ Erdészeti Fóruma. Ezek a testületek képezik az ENSZ emberi jogi és szociális munkájának gerincét.

Mi a CSW és mi volt az idei CSW tematikája?
A Nők Helyzetével Foglalkozó Bizottság (Commission on the Status of Women, röviden CSW) a világ legnagyobb és legjelentősebb éves fóruma, amely kizárólag a nemek közötti egyenlőség és a nők jogainak előmozdításával foglalkozik. Minden év márciusában tagállamok kormányzati képviselői, az ENSZ-ügynökségek szakértői és a civil társadalom képviselői ezrével gyűlnek össze az ENSZ New York-i székházában. A 2026-os, 70. ülésszak (CSW70) prioritási témája számomra joghallgatóként különösen releváns volt. Fókuszában ugyanis a nők és lányok igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésének biztosítása és megerősítése állt, többek között inkluzív és méltányos jogrendszerek előmozdításával, a diszkriminatív törvények, politikák és gyakorlatok felszámolásával, valamint a strukturális akadályok kezelésével. Ez a téma élesen rávilágított arra a globális kihívásra, hogy a 21. században is elengedhetetlen a folyamatos, rendszerszintű cselekvés a nők és férfiak közötti egyenjogúság elérése érdekében.

Mi az az „ENSZ konzultatív státusz”, és miért kiemelten fontos a civil részvétel?
Sokakban felmerül a kérdés, hogy hogyan vehet részt egy hazai civil szervezet ezen a zárt, magas szintű diplomáciai fórumon? A kulcs az ECOSOC konzultatív státusz. Ez a jogi státusz teszi lehetővé az NGO-k (nem-kormányzati szervezetek) számára, hogy beléphessenek az ENSZ épületébe, részt vegyenek az üléseken, írásbeli vagy szóbeli nyilatkozatokat tegyenek, és kísérőrendezvényeket szervezzenek. A konzultatív státusznak három szintje van: az általános (general), a különleges (special) és a roster. Bár globálisan jelenleg több mint 6300 szervezet rendelkezik ilyen jogosultsággal, Magyarországon ez a szám alacsonyabb, három szervezet tudhatja magáénak ezt az akkreditációt: a Magyar Női Karrierfejlesztési Szövetség, a Magyar Női Unió Egyesület és a Szülők Háza Közhasznú Alapítvány.

Részvételem intézményi hátterét a Magyar Női Karrierfejlesztési Szövetség biztosította, amely 2009-ben első magyarországi, női esélyegyenlőséggel foglalkozó szervezetként szerezte meg a különleges (special) ECOSOC konzultatív státuszt. A delegációhoz való csatlakozásom formai és szakmai alapját a szervezet, valamint Ferenczi Andrea elnök ifjúsági integrációt fókuszba helyező stratégiája teremtette meg, amiért köszönettel tartozom. Ezen az akkreditációs csatornán keresztül nyílt lehetőségem arra, hogy ifjúsági szakértőként részt vegyek a világ legjelentősebb nőjogi és esélyegyenlőségi fórumán.

Milyen dokumentum került idén elfogadásra, és az miért történelmi jelentőségű?
A CSW kéthetes, megfeszített munkájának és tárgyalássorozatának csúcspontja a záróülésen jóváhagyott „Elfogadott Következtetések” (Agreed Conclusions). A CSW70 esetében ez az aktus valóságos történelmi jelentőséggel bírt. A Bizottság hetvenéves történetében precedens értékű módon az Elfogadott Következtetések (Agreed Conclusions) jóváhagyására a hagyományos konszenzus helyett regisztrált szavazás útján került sor. A dokumentumot a tagállamok 37 igen és 1 nem szavazattal, 6 tartózkodás mellett fogadták el. A formális szavazáshoz az vezetett, hogy a tárgyalások során véleménykülönbségek alakultak ki bizonyos nemzetközi fogalmak értelmezése kapcsán. Ennek keretében egy olyan határozati javaslat is benyújtásra került, amely a korábbi nemzetközi dokumentumokban már rögzített alapfogalmak és terminológiák jelentését kívánta volna újradefiniálni az ENSZ rendszerén belül. Ennek érdemi vitáját végül a tagállamok egy eljárásjogi eszközzel, egy úgynevezett „no-action motion” (érdemi tárgyalás mellőzésére irányuló indítvány – a szerző) alkalmazásával akadályozták meg. Ennek a lépésnek a diplomáciai jelentősége abban áll, hogy a vitatott javaslat megnyitotta volna az utat a több évtizedes, széles körű államközi konszenzussal elfogadott alapfogalmak utólagos felülvizsgálata előtt. Az indítvány érdemi tárgyalásának elutasításával a tagállamok többsége a nemzetközi jogbiztonság és a multilaterális együttműködés stabilitása mellett foglalt állást, megakadályozva ezáltal a korábban közösen kialakított normatív keretek fellazítását, és megőrizve az ENSZ egyezményrendszerének kiszámíthatóságát.

A végleges dokumentum az eddigi nemzetközi megállapodásokra építve határozza meg a jövőbeli prioritásokat. A szöveg egyfelől megerősíti a szexuális és reproduktív egészségügyi jogokhoz (SRHR) fűződő tagállami kötelezettségvállalásokat, másfelől átfogó fellépést szorgalmaz a fizikai, illetve a technológia által közvetített erőszak minden formájával szemben. Ezzel párhuzamosan előirányozza a diszkriminatív nemzeti jogszabályok, köztük a gyermekházasságot lehetővé tevő rendelkezések felülvizsgálatát, kiemelt hangsúlyt fektetve az áldozatok hatékony jogorvoslathoz való hozzáférésének biztosítására.

Milyen az ülések menete, és milyen hosszúak a felszólalások?
A hivatalos ülések menete szigorúan szabályozott, diplomáciai protokoll szerint zajlik a lenyűgöző méretű ENSZ-termekben, mint például a Közgyűlési Terem (General Assembly Hall) vagy az ECOSOC Chamber helyszínén. A feszített tempó miatt az időkeretek rendkívül szigorúak, a tagállamok miniszterei és a delegációvezetők (nemzeti felszólalások) általában háromperces felszólalások keretében oszthatják meg hazájuk álláspontját és jó gyakorlatait. Egy ilyen háromperces felszólalás alkalmával képviselte a magyar delegációt Dr. Beneda Attila helyettes államtitkár úr a Kulturális és Innovációs Minisztérium részéről. ez a szigorúság megköveteli a rendkívül fókuszált, lényegre törő és jogilag tűpontos fogalmazást.

Milyen kísérőrendezvények vannak, és azok miért fontosak?
A hivatalos plenáris ülések protokolláris légköre mellett a CSW igazi, dinamikus pulzusa a kísérőrendezvényeken ver. Ezen a területen két fő típust különböztetünk meg: a hivatalos „side eventeket”, amelyeket az ENSZ székházán belül szerveznek a tagállamok vagy ENSZ-ügynökségek, valamint a „parallel eventeket” (párhuzamos rendezvények), amelyeket a civil társadalmat összefogó NGO Fórum keretében tartanak, leginkább a Church Centerben (CCUN),  ilyen volt a Magyar Női Karrierfejlesztési Szövetség (angol nevén: Association for Women’s Career Development in Hungary) (továbbiakban: MNKSZ) rendezvénye is.

Ezek a fórumok felbecsülhetetlen értékűek, hiszen a merev interkormányzati tárgyalásokból kilépve itt nyílik tér a valódi, interaktív párbeszédre.

Míg a párhuzamos rendezvények elsősorban a széles körű hálózatépítés és a horizontális tapasztalatcsere helyszínei, addig a hivatalos kísérőrendezvényeken elhangzó felszólalások bírnak a legnagyobb stratégiai súllyal egy ECOSOC konzultatív státusszal rendelkező NGO számára. Ez a jogi felhatalmazás teremti meg ugyanis azt az akkreditációs csatornát, amelyen keresztül a civil társadalom közvetlenül az ENSZ székházán belül csatornázhatja be a terepen szerzett tapasztalatait a globális döntéshozatalba.

Az NGO-k szakértői jelenléte és felszólalása ezeken a hivatalos fórumokon garantálja, hogy a magas szintű diplomáciai viták ne szakadjanak el a társadalmi valóságtól. Itt nyílik lehetőség a legújabb kutatások megvitatására és a bevált gyakorlatok megosztására, az itt kiépülő szakmai szövetségek pedig közvetlenül képesek inspirálni és formálni a jövőbeli nemzetközi jogalkotást.

A magyar és az MNKSZ által szervezett események
Magyarország rendkívül aktív és értékteremtő szerepet vállalt a kísérőrendezvények terén. Magyarország Állandó ENSZ Képviselete 2026. március 10-én a Conference Room E-ben tartott side eventet „Intergenerational solidarity as a key for empowering women in society” („Generációk közötti szolidaritás, mint a nők társadalmi szerepvállalásának kulcsa”) címmel. A panel arra fókuszált, hogy a demográfiai változások korában miként lehet az egyenlőtlenségeket csökkenteni a generációk tudásának összekapcsolásával, különös tekintettel arra, hogy globálisan a nők végzik a gondozási feladatok 80%-át.

A civil szférában az egyik legmeghatározóbb magyar jelenlétet a Magyar Női Karrierfejlesztési Szövetség biztosította. A CSW70 NGO Fórumon 2026. március 11-én került sor az MNKSZ és az INPEA (International Network for the Prevention of Elder Abuse) közös kísérőrendezvényére (parallel event) az ENSZ Church Center épületének 11. emeletén „Raising the Volume on Silent Voices: Research / Violence / Older Women / Career – Together for a Better World for All Generations” („Hangot adni az elnémítottaknak: Kutatás / Erőszak / Idősebb nők / Karrier – Közösen egy jobb világért, minden generáció számára”) címmel.

Az esemény kiemelkedő szakmai jelentőségét az a komplex megközelítés adta, amely szerves egységben kezelte az idősebb, gyakran marginalizált nőkkel szembeni erőszak emberi jogi aspektusait a nők teljes életciklusát átívelő karrierútjával. Ez a keretrendszer rávilágított arra, hogy a nők társadalmi és gazdasági biztonsága elválaszthatatlan a generációk közötti aktív együttműködés és kölcsönös szolidaritás megteremtésétől.

Az MNKSZ programjára az esemény második részében került sor, amely az aktív idősödés, az egész életen át tartó tanulás, a generációk közötti együttműködés, a meghosszabbított munkaerő-piaci részvétel, valamint a nők életút alapú karrierszemléletének jelentőségét állította középpontba.

Az MNKSZ elnöke, egyben a konferencia levezető elnöke, Ferenczi Andrea „Hídépítés az idősödés, a női vezetés és a generációk közötti együttműködés között” című nyitóelőadásában a szövetség munkájának és célkitűzéseinek bemutatásával adta meg a fórum alaphangját. Ezt követően Dobi Kitti, az MBH Bank HR vezérigazgató-helyettese „Karrier minden generáció számára – Díjnyertes munkáltatói gyakorlat a pénzügyi szektorban” című előadásában a pénzintézetnél alkalmazott, minden korosztályt támogató munkáltatói gyakorlatokat mutatta be, míg Adonicsné Püski Kata, a Semmelweis Egyetem főigazgatója „A családbarát munkahelyektől az életútbarát szervezetekig” című előadásában a családbarát megközelítésről az úgynevezett életútbarát szervezeti modellek felé történő elmozdulás társadalmi jelentőségét hangsúlyozta. Külön megtiszteltetés volt számomra, hogy Ferenczi Andrea felkérésére az MNKSZ ifjúsági tanácsadójaként „Generációk kéz a kézben” címmel tarthattam előadást, amelyben a generációk közötti együttműködés fontosságát a fiatalok perspektívájával egészíthettem ki. A mintegy 50-60 fős hallgatóság körében nagy érdeklődés övezte a felkért hozzászóló, Moravecz Márton felszólalását, aki a fiatal férfiak mentális egészségének jelentőségére hívta fel a figyelmet.

Az MNKSZ jelenléte és szakmai súlya egyértelműen hozzájárult ahhoz, hogy a magyar civil szféra a CSW70 konferencián ne csupán látható, hanem meghatározó szereplőként legyen jelen.

A magyar jelenlét sokszínűségét, valamint a családok és a társadalmi kohézió melletti elkötelezettséget kiválóan szemléltették a Szülők Háza Közhasznú Alapítvány (Regős Judit elnök vezetésével megvalósuló) programjai. Az alapítvány március 9-én a Church Centerben tartott civil kísérőrendezvényt, amelyen a Magyar Női Unió Egyesület képviseletében Batthyány-Schmidt Margit is előadást tartott, hangsúlyozva a civil összefogás jelentőségét.

Ezt követően március 10-én este a New York-i Magyar Főkonzulátuson, a Liszt Intézettel együttműködésben valósult meg egy további kiemelt esemény, amely szintén a hazai értékek nemzetközi bemutatását szolgálta.

Milyen egyéb rendezvényekbe kaphattam betekintést?
A New York-i tartózkodásom alatt igyekeztem minél átfogóbb képet kapni a konferenciáról. A 2026. március 8-i CSW70 Youth Forumon Paulo Fellipével, az ENSZ Ifjúsági Ügyekért Felelős Főtitkárhelyettesével közösen dolgoztunk a fiatalok globális hálózatépítésén. A konferencia során megtekintettem a március 10-i ENSZ Főtitkári (Townhall) találkozót, amely kiváló alkalmat biztosított arra, hogy a civil szektor képviselői személyesen egyeztessenek António Guterres ENSZ-főtitkárral.

Kiemelkedően hasznos volt számomra egy Libanon és a UN Women közreműködésével megvalósult panel, amely az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést a gondoskodás, a fenntartható béke és a reziliencia szempontjából vizsgálta.

A fiatalok szerepe és az „érdemi ifjúsági részvétel” (Meaningful Youth Participation)
A CSW70 alatt a fiatalok szerepe látványosan átalakult. Már nem csupán csendes megfigyelők, hanem aktív, hangadó alakítói az eseményeknek. A kifejezetten ifjúsági fókuszú programok (mint a Youth Forum) mind a „Meaningful Youth Participation” (érdemi ifjúsági részvétel) paradigmáját testesítették meg.

Az ENSZ értelmezésében az érdemi ifjúsági részvétel azt jelenti, hogy a fiatalokra nem csupán a látszat kedvéért (tokenism) tekintenek, hanem egyenrangú partnerként, a pozitív változások katalizátoraként vonják be őket a döntéshozatalba. Ezt a szemléletváltást, a szimbolikus jelenlétből a valódi partnerségbe való átmenetet tette hivatalossá egy történelmi jelentőségű dokumentum bemutatása a CSW70 keretében. 2026. március 16-án az ENSZ Ifjúsági Irodája (UN Youth Office) hivatalosan is elindította az „Alapelvek az érdemi ifjúsági részvételhez az interkormányzati folyamatokban és az ENSZ munkájában” (Core Principles for Meaningful Youth Participation) elnevezésű iránymutatását.

A „Jövő Paktuma” (Pact for the Future) kezdeményezésből organikusan következő, António Guterres ENSZ-főtitkár által is fémjelzett alapelvek egyértelmű keretrendszert adnak a fiatalok inkluzív, egyenjogú és bizalomra épülő bevonásához. Az irányelvek rögzítik többek között a jogalapú, sokszínű, transzparens, biztonságos és megfelelően finanszírozott ifjúsági részvételt, valamint a generációk közötti együttműködés és a társkormányzás (co-governance) fontosságát.

Ez az érdemi részvétel egy szándékos, tudatosan felépített folyamat, amely az inkluzív partnerségen alapul. A fiatalok a szakpolitikai folyamatok minden egyes szakaszában aktívan, egyenrangúan és érdemben részt vesznek, az agendatervezéstől és az ötleteléstől kezdve a megvalósításon át egészen a monitorozásig és az értékelésig. A koncepció elismeri, hogy a fiatalok friss, innovatív megoldásokat és hosszú távú perspektívát hoznak a rendszerbe, amelyek elengedhetetlenek a globális kihívások megoldásához. A koncepció alapvető üzenete, hogy a fiatalok bevonása nem korlátozódhat csupán a szűken vett ifjúsági ügyekre, hanem minden, a jövőnket meghatározó jogalkotási és társadalmi döntésben intézményesíteni kell az egyenrangú, érdemi részvételüket.

Zárszó
Összességében a CSW70 számomra egy rendkívül intenzív és inspiráló mérföldkő volt, amely szakmai és emberi határaimat egyaránt kitágította. Jogászhallgatóként testközelből láthattam a nemzetközi jogalkotás küzdelmeit, a diplomáciai kompromisszumok anatómiáját és az emberi jogi harcok frontvonalát. A CSW ráébresztett, hogy az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés sosem lesz teljes, amíg a generációk nem fognak össze, és amíg a fiatalok hangja nem épül be rendszerszinten a törvényhozásba. Mély hálával tartozom az MNKSZ-nek és Magyarországnak a lehetőségért és az iránymutatásért. Az itt megszerzett intergenerációs szolidaritás, a felbecsülhetetlen értékű jogi tapasztalatok és a kiépített globális kapcsolatrendszer egész életemen át végig fog kísérni a hazai és a nemzetközi igazságszolgáltatás fejlesztésének útján.

Írta és a fotókat összegyűjtötte: Kovács Kincső

Az idei félévben külföldi szakmai gyakorlatot teljesítő hallgatóinkat Németh Lizett, a Ludovika Collegium végzős és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi mesterszakos hallgatója kérdezi; harmadik beszélgetőpartnere Péterfi Csongor, az LC és a PPKE Történelem szakos hallgatója, aki egyenesen az „örök városban”, Rómában és annak szívében, a Vatikánban, Magyarország Szentszéki Nagykövetségén szerzett élményeiről vall.

A Ludovika Collegium keretében kötelező egy féléves külföldi szakmai gyakorlat teljesítése. Te melyik országban és városban töltöd ezt az időszakot, és miért éppen ezt a helyszínt választottad?
A szemesztert Magyarország Szentszéki Nagykövetségén töltöm, Rómában. Régóta érdekelt a Vatikán mint sui generis miniállam. Emellett az olasz nyelv és kultúra mélyebb megismerése is vonzott.

Hogyan telik egy átlagos napod a gyakorlat során? Milyen készségekre van leginkább szükséged ahhoz, hogy hatékonyan helyt tudj állni a munkádban?
8:30 és 16:30 között van a munkaidő (nincsen szieszta🙂). A pontosság elengedhetetlen, a Szentszék minden részletben megköveteli az igényességet. Az olasz nyelv használata is fontos a fogadásokon, a telefonálásokkor. Köszönöm ezúton is Emília néninek a kolis órákat!

Milyen jellegű feladatokat látsz el kint? Melyik tapasztalat volt számodra a legérdekesebb, a leghasznosabb, illetve a legnagyobb kihívást jelentő? 
A szentszéki sajtóanyagok alapján jelentéseket és összefoglalókat készítünk a Külügyminisztérium számára, illetve háttéranyagokat a nagykövet részére. Események, fogadások szervezésében veszek részt.

A legnagyobb kihívást egy Mága-koncert jelentette, ahol többszörös jelentkezés volt a Római Akadémia befogadóképességéhez képest – végül minden rendben alakult.

Számomra mindig érdekes „primer forrás” a más országoktól kapott levelek, nota verbalék. Különleges volt például olvasni az iráni képviselet hivatalos álláspontját tartalmazó levelet az ajatollah halálát követően.

Az már a kandírozott meggy a habos tortán, amikor a külügy különböző részlegeinek kiküldött jelentésre, jókívánságra másik (volt) kolis válaszol üzenetben. Ezt egy felvételi kampányban különösen érdemes beleírnom, nem? 😎

Mivel töltöd a szabadidődet a kinti tartózkodás alatt? Van olyan élményed, amely különösen emlékezetes maradt számodra?
Igen, Rómában bárhol jó lenni. A templomok felfedezésében, történetük megismerésében Tóth K. János Római virágszedés című könyve segít – ezt anno Fogarasi Levi édesapja javasolta nekem. Szerencsére a római magyar közösség, illetve a szállásomon megismert olasz fiatalok is remek társaságot jelentenek. (Ha idáig eljutottál, Álmos jön neked egy Túró Rudival [kuponkód: MATE2026].)

Emlékezetes volt az itt tanuló magyarokkal Milánóba utazni: focimeccsre indultunk, végül a Scalában kötöttünk ki, épp Fischer Ivánék előadásán.

A római Fraknói-villa ad otthont Magyarország Szentszéki Nagykövetségének.

A hagyomány szerint 590-ben, a pestisjárvány idején Nagy Szent Gergely pápa bűnbánati körmenetet vezetett, amely során a Hadrianus-sírbolt (a mai Angyalvár) tetején megpillantotta Szent Mihály arkangyalt, amint hüvelyébe teszi kardját – a járvány végének jeleként. A legenda szerint az épület innen kapta mai nevét.

Opera Milánóban: a Budapesti Fesztiválzenekar Prokofjev műveit adta elő.

Nagypénteki keresztút a Colosseumnál; a fakeresztet végig XIV. Leó pápa vitte.

Az idei félévben külföldi szakmai gyakorlatot teljesítő hallgatóinkat Németh Lizett, a Ludovika Collegium végzős és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi mesterszakos hallgatója kérdezi; második alkalommal Virsinszki Réka, az LC és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi osztatlan, valamint a Károli Gáspár Egyetem Jogász osztatlan képzés hallgatójának válaszait közöljük, aki egzotikusnak számító helyszínről, Üzbegisztán fővárosából, Taskentből osztja meg gondolatait, és videós anyagot is készített saját élményei szemléltetésére.

A Ludovika Collegium keretében kötelező egy féléves külföldi szakmai gyakorlat teljesítése. Te melyik országban és városban töltöd ezt az időszakot, és miért éppen ezt a helyszínt választottad?
A kötelező külföldi szakmai gyakorlatomat Üzbegisztánban, Taskentben töltöm. A helyszín kiválasztásában több szempont is szerepet játszott. Egyrészt orosz nyelvet tanulok, és kifejezetten fontosnak tartottam, hogy olyan környezetbe kerüljek, ahol ezt a tudásomat a mindennapokban is aktívan használhatom és fejleszthetem. Taskent ebből a szempontból ideális választás, hiszen az orosz nyelv a mai napig széles körben használt a mindennapi életben és a szakmai közegben egyaránt.

Másrészt tudatosan törekedtem arra, hogy ne egy „klasszikus”, gyakran választott célországba menjek, hanem egy kevésbé megszokott, különleges helyszínt válasszak. Üzbegisztán ilyen szempontból rendkívül izgalmas választás, hiszen földrajzi és kulturális értelemben is egyfajta találkozási pont Kelet és Nyugat között.

Az ország kulturális sokszínűsége különösen megragadott. Egyrészt erősen jelen vannak a közép-ázsiai, török eredetű hagyományok, másrészt az iszlám kulturális örökség is meghatározó, amit a történelmi városok, építészet és szokások is tükröznek. Emellett a szovjet múlt is érezhető a mindennapokban, ami egy sajátos társadalmi és kulturális réteget ad az országnak. Ezek a hatások együtt egy nagyon egyedi, sokrétegű környezetet hoznak létre, amely különösen értékes tapasztalatot jelent számomra.

Hogyan telik egy átlagos napod a gyakorlat során? Milyen jellegű feladatokat látsz el kint? Milyen készségekre van leginkább szükséged ahhoz, hogy hatékonyan helyt tudj állni a munkádban?
A szakmai gyakorlatomat Magyarország Taskenti Nagykövetségén töltöm, ahol egy átlagos nap valójában ritkán nevezhető valóban „átlagosnak”. A diplomáciai munka sajátossága éppen abban rejlik, hogy rendkívül sokszínű és folyamatosan változó, így a mindennapok is ehhez igazodnak.

A feladataim között megjelennek általános hivatali jellegű tevékenységek, ugyanakkor lehetőségem van betekintést nyerni kulturális és protokolláris események előkészítésébe, illetve adott esetben azokon részt is veszek. Ezek az alkalmak különösen értékesek, hiszen első kézből tapasztalhatom meg a diplomácia működését, valamint azt, hogy milyen szerepet játszik a kapcsolattartás, a kommunikáció és az együttműködés a nemzetközi térben.

Ami a szükséges készségeket illeti, úgy gondolom, hogy csak légy kíváncsi, bátor és elhivatott. Egy ilyen közegben elengedhetetlen, hogy az ember érdeklődve forduljon az új helyzetek és emberek felé. Emellett fontos a bátorság is, hiszen sokszor ismeretlen helyzetekben kell helytállni, illetve kezdeményezni.

Ugyanakkor azt is tapasztalom, hogy a szükséges készségek jelentős része a gyakorlat során alakul ki és fejlődik. A mindennapi tapasztalatok, a különböző helyzetek és kihívások mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az ember magabiztosabbá és felkészültebbé váljon.

Melyik tapasztalat volt számodra a legérdekesebb, a leghasznosabb, illetve a legnagyobb kihívást jelentő?
Számomra az egyik legérdekesebb tapasztalat egyértelműen az üzbég kultúrával való közvetlen találkozás volt. Üzbegisztán rendkívül gazdag és sokrétegű kulturális háttérrel rendelkezik, ahol a közép-ázsiai hagyományok, az iszlám örökség és a szovjet múlt sajátos módon kapcsolódnak össze. A mindennapokban is jól érzékelhető ez a sokszínűség, legyen szó az emberek életmódjáról, a vendégszeretetről vagy akár a társadalmi szokásokról. Ennek megismerése nemcsak érdekes, hanem kifejezetten tanulságos is volt számomra.

A legnagyobb kihívást ugyanakkor az jelentette, hogy egy teljesen új közegben kellett önállóan helytállnom. Egy idegen országban, eltérő kulturális és nyelvi környezetben kezdetben minden helyzet új és sokszor bizonytalan. Ugyanakkor éppen ez a kihívás vált a leghasznosabb tapasztalattá is.

Meg kellett tanulnom nyitni az új helyzetek felé, bátran kipróbálni dolgokat, és fokozatosan magabiztossá válni a mindennapokban. Ez nem egyik napról a másikra történt, hanem egy folyamat volt, amely során sokat fejlődtem, különösen az önállóság és az alkalmazkodóképesség terén.

Mivel töltöd a szabadidődet a kinti tartózkodás alatt? Van olyan élményed, amely különösen emlékezetes maradt számodra?
A szabadidőmet igyekszem minél aktívabban és tartalmasabban eltölteni. Az egyik célom az, hogy ne csak Üzbegisztánt, hanem a környező országokat is felfedezzem, hiszen ez a régió rendkívül gazdag történelmi és kulturális szempontból. Amikor lehetőségem adódik, utazom, új helyeket ismerek meg, és igyekszem minél több élményt gyűjteni.

Emellett nagyon élvezem a helyi gasztronómiát is. Az üzbég konyha kifejezetten változatos és ízletes, így számomra már önmagában az ételek felfedezése is külön élményt jelent.

A kinti tartózkodásom alatt sok új barátot is szereztem, ami szintén meghatározó része ennek az időszaknak. Velük gyakran szervezünk közös programokat, legyen szó városnézésről, kirándulásról vagy egyszerűen csak közös időtöltésről. Ezek a kapcsolatok nemcsak élménnyé teszik a mindennapokat, hanem segítenek abban is, hogy jobban megismerjem a helyi kultúrát és gondolkodásmódot.

Különösen emlékezetes számomra egy olyan nap, amikor egyetlen helyen körülbelül 20–25 különböző nemzetiségű emberrel találkoztam. Az volt igazán lenyűgöző, hogy mindenki mennyire nyitottan és barátságosan fordult a másikhoz, függetlenül attól, hogy honnan érkezett. Ezekből a találkozásokból valódi kapcsolatok alakultak ki, és azóta is jó barátságban vagyunk. Ez az élmény számomra jól megmutatta, hogy miért érdemes egy ilyen lehetőségbe belevágni. Nemcsak szakmai és személyes fejlődést ad, hanem esélyt arra is, hogy az ember életre szóló barátságokat kössön különböző kultúrákból érkező emberekkel.

A Ludovika Collegium hallgatójaként egy féléves külföldi szakmai gyakorlat teljesítése nem csupán előírás, hanem a képzés egyik legvonzóbb lehetősége. Számomra ez a lehetőség már a Collegiumba való jelentkezésemkor is döntő szempont volt, így nem is vártam sokáig, már az első félévben elindítottam a folyamatot. A bőség zavara miatt a helyszínválasztás komoly kihívást jelentett, de egy „rövid”, öt hónapig tartó mérlegelés után sikerült meghoznom a döntést: Magyarország ENSZ melletti Állandó Képviseletét választva, New Yorkban. – az idei félévben külföldi szakmai gyakorlatot teljesítő hallgatóinkat Németh Lizett, a Ludovika Collegium végzős és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi mesterszakos hallgatója kérdezi, első alkalommal pedig de Kiss de Nemeskér le Charron Miklós, az LC és a PPKE Jogász osztatlan képzés hallgatójának válaszait közöljük.

Németh Lizett: A Ludovika Collegium keretében kötelező egy féléves külföldi szakmai gyakorlat teljesítése. Te melyik országban és városban töltöd ezt az időszakot, és miért éppen ezt a helyszínt választottad? Mivel töltöd a szabadidődet a kinti tartózkodás alatt? Van olyan élményed, amely különösen emlékezetes maradt számodra?

Nemeskéri Miklós: Döntésemet több tényező is indokolta. New York világvárosa önmagában is vonzó, de szakmai szempontból ennél is fontosabb volt, hogy a nemzetközi jog és a diplomácia központjában szerezhessek közvetlen tapasztalatokat.

Hogyan telik egy átlagos napod a gyakorlat során? Milyen jellegű feladatokat látsz el kint?
Bevallom, az elvárásaim magasak voltak, de a valóság minden várakozásomat felülmúlta. Különleges élmény, hogy nem az újságokból vagy a közösségi médiából értesülök a világ eseményeiről, hanem itt, a helyszínen látom őket kibontakozni. Legyen szó Iránról, Ukrajnáról vagy az afrikai régiókról – ami a címlapokon szerepel, az itt a szemem előtt zajlik. Saját szememmel követhetem a tagállamok érdekérvényesítését, a politikai nyomásgyakorlás eszközeit, és végül azt, miként csapódik le egy-egy határozat elfogadása – vagy épp elakadása – a világpolitikában. 

Emellett joghallgatóként lenyűgöző élmény részt venni olyan nemzetközi jogi üléseken, amelyek nemzetközi egyezmények létrehozásáról és megfogalmazásáról szólnak. Amit én otthon, az egyetemi padban még elméletként tanulok, az itt a szemem előtt válik valósággá. Azok a dokumentumok, amelyekre 10–20 év múlva jogászok generációi fognak hivatkozni, itt és most, előttem készülnek. Különleges érzés ennek a folyamatnak a részese lenni.

Mivel töltöd a szabadidődet a kinti tartózkodás alatt?
Szabadidőmben más ENSZ-gyakornokokkal együtt szoktam felfedezni a várost – Broadway-előadásokra járunk, múzeumokat látogatunk, hajótúrákon veszünk részt, és helyi specialitásokat kóstolunk. Szerencsémre egy remek, a világ számos pontjáról érkező gyakornoki csapat jött össze.

Melyik tapasztalat volt számodra a legérdekesebb, a leghasznosabb, illetve a legnagyobb kihívást jelentő? Van olyan élményed, amely különösen emlékezetes maradt számodra?
Ha egyetlen emlékezetes pillanatot kellene kiemelnem, az az első New York-i napom lenne. Épp csak elfoglaltam a szállásomat, amikor sétám során egy közeli templom hirdetőtábláján megpillantottam a feliratot: „Hungarian Mass at 14:00”. Percekkel a kezdés előtt léptem be, és egyből egy szeretetre méltó közösségben találtam magam. 1956-os menekültekkel és leszármazottaikkal beszélgettem késő estig, és lenyűgöző volt látni azt az összetartást, amellyel évtizedek után is őrzik magyarságukat az óceán túlpartján. Ez a találkozás rögtön az első napomon otthonossá tette számomra ezt a hatalmas várost.

Bár még csak néhány hete érkeztem meg, már most úgy érzem, hogy egy életre szóló tapasztalattal gazdagodtam. Hálás vagyok az itteni mentoraimnak a folyamatos támogatásért, és köszönöm a Ludovika Collegiumnak, hogy lehetővé tette számomra ezt a kalandot. Izgatottan várom a folytatást!

A fotókat a beszélgetésünkhöz az interjúalany készítette.

A Ludovika Collegium április 21-ei közéleti estjén Mocsáry Péter nagykövet urat, Szerbia Európai Integrációs Minisztériumának szakértőjét láttuk vendégül, akivel a diplomácia és az európai integráció útvesztőiről – fókuszban a Nyugat-Balkánnal – beszélgettünk. Az eseményt Kovács Kincső Nárcisz, a Ludovika Collegium és az ELTE ÁJK Jogász osztatlan képzés hallgatója moderálta, aki köszöntőjében kiemelte a hallgatóság sokszínűségét, hogy a nemzetközi tanulmányokat folytatók mellett leendő jogászok, közgazdászok, orvosok és rendőrök is részt vettek az esten. Ennek szellemében a beszélgetés célja az is volt, hogy rávilágítson, a balkáni térség geopolitikája hogyan kapcsolódik ezekhez a látszólag távolabbi szakterületekhez.

Az est egy rendhagyó és személyes felvezetéssel indult. A korábbi megszokásokkal ellentétben a moderátor arra kérte a nagykövet urat, hogy ő maga mutassa be szakmai útját, és emelje ki azokat a sorsdöntő választásokat, amelyek eljuttatták jelenlegi pozíciójához. Az első, személyes életútra fókuszáló blokkban megismerhettük az embert a diplomata mögött. Szó esett a nemzetközi kapcsolatok iránti elköteleződés mozgatórugóiról, az országokon átívelő karrier nehéz pillanatairól és az azokból levont tanulságokról. Emellett hasznos útravalóval és tanácsokkal is ellátta azokat az egyetemistákat, akik a jövőben uniós intézményeknél szeretnének elhelyezkedni.

A második rész fókuszába Szerbia és a Nyugat-Balkán EU-integrációja került. Mocsáry Péter nagykövet úr jelenleg a szerb Európai Integrációs Minisztérium szakértőjeként dolgozik, így egyedülálló nézőpontból, a szerb közigazgatásba beágyazódva segíti a csatlakozási folyamatokat. A beszélgetés során kitért ezen kettősség mindennapi megélésére, valamint Szerbia komplex, a keleti és nyugati orientáció egyensúlyozását igénylő geopolitikai helyzetére. Megvitatták a bővítést lassító adminisztratív és szakmai kihívásokat, és választ kaptunk arra is, miért kulcsfontosságú az európai stabilitás szempontjából, hogy a Nyugat-Balkán ne maradjon fehér folt Európa térképén az integrációs fásultság ellenére sem.

A harmadik, multidiszciplináris blokk kifejezetten a különböző szakterületek hallgatóit szólította meg, bizonyítva, hogy egy ország integrációja a jogtól az egészségügyig mindenre kihat. A joghallgatók számára a nemzetközi jog, az ENSZ-határozatok és a hágai Nemzetközi Bíróság (ICJ – The International Court of Justice – a szerk.) koszovói helyzetre vonatkozó döntéseinek integrációs hatásai kerültek terítékre, boncolgatva, hogy a jog felülírhatja-e a történelmi sérelmeket. A rendészeti hallgatókra fókuszálva a térség stabilitása és a határok védelme, illetve a migrációs útvonalak kezelése volt a téma. Közgazdász szemmel a Nyugat-Balkán óriási gazdasági potenciáljáról és az „agyelszívás” (brain drain) leküzdésének kitörési pontjairól esett szó, míg az orvostanhallgatók kedvéért a régió egészségügyi és szociális rendszereinek pandémia okozta sebezhetőségét, és az uniós segítségnyújtás lehetőségeit elemezték.

A negyedik blokk oldotta a feszes témákat, és betekintést engedett a diplomácia kulisszatitkaiba. A nagykövet úr emlékezetes tapasztalatokon keresztül érzékeltette a brüsszeli intézményrendszer és a balkáni világ eltérő ritmusából fakadó kulturális kettősséget. Külön hangsúlyt kapott az informális diplomácia és a híres balkáni vendégszeretet ereje, amely egy közös étkezés vagy egy jó zenei est formájában nemegyszer segített már átbillenteni egy-egy feszült tárgyalást a holtponton. Az estét a közönség kérdései zárták, ahol a hallgatók az előre jelzett menetrendnek megfelelően megoszthatták gondolataikat, és reflektálhattak a szakmai út, az integráció, valamint a saját szakterületeik balkáni vonatkozásaira.

Szöveg: Kovács Kincső
Fotó: Hajnal Dominik

Az „Erdő és társadalom”, valamint a „Kína és az átalakuló világrend” elnevezésű, a Ludovika Collegium 2026. tavaszi szemeszterben zajló tematikus ívei mérföldkőhöz érkeztek, hiszen egy 24 órás esetverseny keretében nyílt lehetősége hallgatóinknak arra, hogy – elsajátított ismereteiket és kreativitásukat felhasználva – csoportmunkában minél hatásosabb prezentációt hozzanak létre a szombati bemutató reggeléig. A feladatokat Kitta Annamária irodavezető köszöntőjét követően a két kurzusvezető (Erdő: dr. Kenderes Kata – az Országos Erdészeti Egyesület munkatársa, Kína: dr. P. Szabó Sándor, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Kína-tanulmányok Tanszék tanszékvezetője) ismertette.

A „Kína és az átalakuló világrend” kurzus hallgatói idén tavasszal különösen összetett szakmai kihívással néztek szembe: a hackathonon szakértői csoportokká alakulva kellett kidolgozniuk Magyarország átfogó Kína-stratégiáját. A feladat súlyát jelzi, hogy a résztvevők a versenykiírás követelményeihez igazodva, a megszokott prezentációs kereteken túlmutatóan a teljes körű, hivatalos stratégiai dokumentumot is az asztalra tették. Bár a dokumentáció elkészítése a korábbi évek gyakorlatától eltérő, új mérce volt, a hallgatók szakmai rátermettsége és teherbírása minden várakozást felülmúlt. A huszonnégy óra alatt kidolgozott anyagokat rendkívüli alaposság és igényesség jellemezte, kimagasló színvonalú írásos anyagok születtek.

A szakmai zsűri értékelése alapján az első helyen két csapat osztozott: a Taoguang Yanghui csapat (Juhász Gáspár, Kovács Anna, Kovács Kincső, Muhari Anna és Szabó Bálint), valamint a Négy Tigris csapata (Branczik Benedek, Farkas Csongor, Korein Kristóf és Trauttwein Albert). A dobogó második fokára szintén két csapat állhatott fel: a Persze! Íme néhány kreatív hechatlon csapatnév különböző stílusokban nevű csapat (Palicz Ákos, Stiblár Melinda, Szabó Noémi és Werner Balázs), illetve a Tea Party csapata (Békés Dominika, Kádár Margit, Kovács Karina és Németh Levente).

Miként váltható egy érdekellentét együttműködéssé? Az „Erdő és társadalom” tematikus ív hallgatói a tavaszi hackathonon az erdőgazdálkodók, vadászok, természetvédők és civilek nézőpontjait összegezve keresték a közös megoldást ezen kérdésre. A félév során – a különböző aktorok vezetőinek előadásán – felhalmozott tudást nem csupán párbeszéddé formálták, hanem olyan konkrét megoldási irányvonalakat dolgoztak ki és tártak a zsűri elé, amelyek fenntartható és konszenzuson alapuló perspektívát kínálnak a szektor számára.

Az Arbor nevű csapat (Nagy Anna Róza, Németh Lizett, Ollár Levente Richárd, Pólik Ádám) a szerepkörök zökkenőmentes elosztása után, majd az álláspontok egyéni kidolgozását követően brainstormingszerűen egy kisebb forgatókönyvet rakott össze. Ebben kiemelkedő szerepet kapott az is, hogy a különböző karakterek érdekei, kommunikációs sajátosságai a kellékeken és a ruházaton is megmutatkozzanak.

A Keksz elnevezésű team (Antal Veronika, Fogarasi Levente, Krúdy Sebestyén, Orosz Réka) megoldása az volt, hogy zónákra osztotta a területet, így egyes részek szigorúan védettek lettek, míg máshol korlátozott gazdasági tevékenység és turizmus maradt fenn. Emellett örökerdő erdőgazdálkodás és szabályozott vadállomány-kezelés lett a cél. Amennyire lehet, egy kiegyensúlyozott rendszert akartak a csapattagok kialakítani, ami minden érintett számára elfogadható.

Az Upupa epops csapat (Brimo Widad, Koltai Álmos, Kovács Ákos, Kovács Máté) a Mohos-Patak Nemzeti Parkban feszülő természetvédelmi, erdészeti, vadászati és civil érdekellentétek feloldására dolgozott ki egy komplex, párbeszéden alapuló megoldási modellt. Stratégiájuk pillérei a transzparens adathasználat, az örökerdő-gazdálkodás és a digitális látogatóirányítás voltak, amelyek segítségével olyan kompromisszumokat hoztak tető alá, mint a tarvágások kivezetése, a vadlétszám minőségi szabályozása és a nyilvános vadgazdálkodási adatok. Céljuk volt, hogy egy olyan szemlélet irányába tegyenek lépéseket, amely biztosítja az ökológiai egyensúly helyreállítását, miközben minden ágazat számára fenntartható fejlődési pályát kínál.

A Tarvágók (Karalyos Árpád, Kecskés Barnabás, Siménfalvi Dániel) projektjük kidolgozása során az erdőgazdálkodás, vadgazdálkodás, természetvédelem és a társadalom eltérő érdekeit hangolták össze. Megoldásként egy olyan rendszert dolgoztak ki, amely egy közös döntéshozatali központot és egy interaktív digitális platformot kínál. Nem egy oldalt választottak, nem döntötték el, hogy kinek van igaza, vagy ki képvisel nemesebb célt, hanem egy olyan kompromisszumot alkottak, ahol minden szereplő együtt formálja az erdő jövőjét. Így hozták létre a „SmartForest”-et (online felület), ami jelenleg még csupán egyetlen Nemzeti Parkot foglal magába, de képes olyan alapot biztosítani, melyre a későbbiek során számos erdőterület csatlakozhat.

Összegezve: tavaszi tematikus íveink („Kína és az átalakuló világrend”, „Erdő és társadalom”) munkája beérett és valódi megoldásokat kínált a Ludovika Collegium történetének 9. hackathonján.

Ha szeretnél egy inspiráló és ambiciózus közösség tagjává válni, jelentkezz hozzánk itt: https://ludovikacollegium.hu/felveteli2026/

Szöveg: Plank Zsófia, Seres Sára, Tinkó Máté
Fotó: Hajnal Dominik

A 2026. április 13-tól 16-ig tartó tanulmányút célja az európai integrációs folyamatok, a nemzetközi diplomácia, valamint a brüsszeli magyar képviseleti munka közvetlen megismerése volt szakmai látogatások és előadások révén.

Az utazás korai indulással kezdődött, majd már az első nap délutánján szakmai programon vettünk részt. Első állomásunk Magyarország Állandó NATO Képviselete volt, ahol Dr. Géczy Balázs első beosztott tartott átfogó előadást a szövetség aktuális kihívásairól, Magyarország szerepvállalásáról és a biztonságpolitikai prioritásokról. Az előadást követően intézménylátogatáson vettünk részt, amely során betekintést nyerhettünk a diplomáciai munka mindennapjaiba és a NATO operatív működésébe.

A második napot teljes egészében Bruges-ben töltöttük, ahol ellátogattunk a College of Europe intézményébe, amely az európai integrációs tanulmányok egyik legjelentősebb posztgraduális központja. A látogatás során megismertük az intézmény képzési struktúráját, amely kifejezetten a jövő európai szakembereinek képzésére összpontosít. A campus bejárása során betekintést kaptunk az oktatási környezetbe, valamint tájékoztatást nyertünk a felvételi lehetőségekről és az elhelyezkedési perspektívákról az európai intézményrendszerben.

A következő program keretében a brüsszeli Liszt Intézetet látogattuk meg, ahol Kovács Zsófia igazgató asszony fogadott bennünket. A szakember bemutatta az intézet kulturális misszióját és a magyar kultúra belgiumi népszerűsítéséért végzett tevékenységét. Megtekintettük Puklus Péter „Sacred Structures” című fotókiállítását is, amely kiváló példája volt a kortárs magyar művészet nemzetközi megjelenésének.

A délután folyamán Magyarország Brüsszeli Nagykövetségén tettünk látogatást, ahol Dr. Kovács Tamás Iván nagykövet úr fogadott minket. Előadásában a belga–magyar kétoldalú kapcsolatok aktuális kérdéseiről, valamint a külképviseleti munka összetettségéről és jelentőségéről beszélt.

A zárónap – április 16-a – az uniós intézmények jegyében telt. A délelőttöt a House of Europe interaktív kiállítóközpontban kezdtük, majd az Európai Parlamentbe látogattunk. Itt Győri Enikő európai parlamenti képviselővel találkoztunk, aki közvetlen betekintést nyújtott a képviselői munkába és az aktuális parlamenti folyamatokba. A programot egy szervezett épületbejárás zárta, amely során megismerkedtünk az intézmény legfontosabb helyszíneivel.

A tanulmányút az esti órákban zárult: a brüsszeli repülőtérről indulva 23:00-kor érkeztünk meg Budapestre, a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtérre.

A négynapos program során átfogó képet kaptunk a diplomáciai és szakpolitikai munka teljes spektrumáról: a biztonságpolitikától kezdve az oktatáson és kultúrdiplomácián át egészen a klasszikus képviseleti tevékenységig és a törvényhozásig. A látogatás jelentősen hozzájárult a nemzetközi kapcsolatok gyakorlati működésének mélyebb megértéséhez, valamint értékes kapcsolatépítési lehetőségeket is biztosított.

Szerző: Kovács Karina