A Ludovika Collegium a közigazgatás számára képez vezetőket. Egyetemközi szakmai műhely, egy interdiszciplináris hallgatói közösség, amelyben az eltérő tudományos háttérrel rendelkező hallgatók egymást is inspirálják.

Az itt tanuló leendő vezető szakemberek magas minőségű, naprakész, új szemléletmódokat alkalmazó tehetséggondozási programban vehetnek részt. A magyar közigazgatás eredményessége szempontjából fontos, hogy szakmailag felkészült, képzett, idegen nyelven jól beszélő szakemberek segítsék a közpolitikai döntések előkészítését, alternatívák kidolgozását és a programok megvalósítását.

Ezért hoztuk létre a Ludovika Collegium komplex, rugalmas, gyakorlati fókuszú és interdiszciplináris programját, amely folyamatosan alkalmazkodik a magyar és globális környezet eseményeihez, aktuális kihívásaihoz. Képzésünk célja, hogy a hallgatók gondolkodási eszköztára és háttértudása képessé tegye őket az adott problémakör megértésére, komplex válaszok kidolgozására a magyar, a közép-európai és az európai érdekek azonosításával.

A tantermi jellegű képzés mellett innovatív oktatási formák is beépülnek a programba: hackathonok, szimulációs gyakorlatok, személyes készségfejlesztő tréningek és csoportos projektmunkák várnak a Ludovika Collegium diákjaira.

Nagy hangsúlyt fektetünk a résztvevők személyre szabott fejlesztésére, ideértve az egyéni kompetenciafelmérést és -fejlesztést, a szakmai mentorprogramot, a külföldi gyakornoki programot is. A Ludovika Collegium diákjai a felvételüket követően megfogalmazzák középtávú karriercéljaikat, így minden résztvevő számára elkészül egy személyes fejlesztési profil, amely meghatározza a programban való részvételüket.

A képzési program rugalmassága, valamint az újszerű oktatási módszerek és a személyre szabott fejlesztés teszi lehetővé azt, hogy az LC elérje a célját: azt, hogy a világról felelősen gondolkodó, stratégiai szemléletű, a közérdeket szem előtt tartó szakemberek kerüljenek a közigazgatásba.

Habsburg-Estei Mária Ludovika (1787–1816)
Magyar királyné és osztrák császárné

Az államügyek iránt elkötelezett és felvilágosult Mária Ludovika

1796: A napóleoni háborúk időszaka, amikor a francia csapatok súlyos csapásokat mérnek Ferenc császár magyar haderőire. A francia invázió miatt az akkor 9 éves Habsburg–Estei házból származó Mária Ludovikának és családjának el kell hagynia szülővárosát, Monzát és az osztrák Wiener Neustadtba menekülnek. Ez az élmény a fiatal Mária Ludovika egész további életére hatással van. Élete végéig Napóleon esküdt ellenségévé és a külpolitikai és állami ügyek iránt elkötelezetté válik.

Ferenc császár 1808-ban veszi feleségül harmadik feleségeként a nála húsz évvel fiatalabb, ifjú Mária Ludovikát. Az új császárnét 1808. szeptember 7-én Pozsonyban magyar királynévá is koronázzák.

Az éles elméjű, az emberi természetet jól ismerő és politikai tehetséggel megáldott fiatal császárné és királyné szilárd meggyőződéssel vesz részt a közügyek alakításában a férje oldalán. Napóleon ellenségeként sikerül elérnie Ferenc császárnál, hogy intenzív fegyverkezést folytasson a franciák elleni háborúban. Bár sem a Rajnai Szövetség államait, sem a Porosz Királyságot nem tudja szövetségesül megnyerni, Ausztriában sikeresen népszerűsíti a háborút, amikor a bécsi Stephansdom előtt felállított hadi lobogókat saját kezűleg készített szalagokkal díszíti fel. Kialakítják az osztrák nemzeti hadsereget (Landwehr) és a magyar királyné a koronázási tiszteletdíjából 50 000 forintot ajánl fel a magyar tisztképzés bázisának felépítésére. Mária Ludovika a fegyverkezés mellett az elesetteket és rászorulókat is támogatja. Az 1813–14-es háborús években jótékonysági tevékenységet folytat a katonák özvegyeinek támogatására.

A főhercegi családból származó Ludovika egyszerre képviseli a hagyományos, konzervatív értékeket és a modernitást, a felvilágosult szellemet. Az utóbbit mutatja, hogy férje, Ferenc császár és magyar király gyakran hányta a királyné szemére, hogy „túlságosan szabadszellemű”. Törékeny alkata egy erős, határozott, vezető személyiséggel párosult.

Az 1814–15-ös bécsi kongresszus alkalmat ad arra, hogy Mária Ludovika, akkorra már súlyosbodó betegsége ellenére, megmutassa politikai és diplomáciai tehetségét és képviselje a monarchia érdekeit. Talleyrand, francia külügyminiszter jegyezte meg róla a tárgyalások során: „A köhögés ellenére, amely arra kényszeríti, hogy gyakran szakítsa félbe beszédét, és soványságától függetlenül, ez a királyné olyan kecses és elegáns akár egy francia nő.”

Hisszük, hogy azok az értékek, amelyeket Mária Ludovika képvisel, azaz a hazaszeretet, az elhivatottság a köz szolgálata és rászorulók támogatása iránt, az éleslátás és jó politikai és diplomáciai érzék ma is nélkülözhetetlenek egy állami vezető számára.

Mária Ludovika az „influenszer”

Mária Ludovika műveltségének, szellemének és magával ragadó személyiségének köszönhetően a társasági életben is népszerű. Bár gyermekkora óta tüdőbetegségben szenvedett, életvidám és kedves személyiség. Sinzendorf gróf jellemezte így egyszer a királynét: „Mindig szép, barátságos és kecses, de olyan vékony, mint egy spárga”.

A gyenegélkedő Ludovika 1810-ben a korabeli, népszerű fürdőhelyre Karlsbadba utazik, ahol megismerkedik az akkora már idős költőfejedelemmel, Johann Wolfgang Goethével. A költő így jellemezi Mária Ludovikát a Károly Ágostonnak, Szászország–Weimar fejedelmének írt beszámolójában: „A császárné ránézésre törékeny, de azért nem kelti beteg ember benyomását, pedig mind a közönség, mind az orvosok erre a következtetésre jutottak a császárné egészségi állapotát illetően. Szamártejet iszik, és sokat tréfálkozik »tejtestvéreit« emlegetve. Igen kellemes, derűs, barátságos teremtés. Homloka és orra családi kötődéseit idézi, tekintete élénk-eleven, szája kicsi, beszéde gyors, de érthető. Egész megjelenésében van valami eredeti. A legkülönfélébb témákról, emberi viszonyokról, országokról, városokról, vidékekről, könyvekről és tárgyakról társalog, és megfogalmazza a szóban forgó tárgyhoz való saját viszonyát. Egyéni nézetek ezek, ám korántsem különcködő, hanem összefüggő és álláspontját tükröző vélemények.”

Goethe is nagy hatással van a királynéra. Mária Ludovika, aki addig elsősorban a francia és az olasz irodalmat kedvelte, elkezd a német líra és epika iránt érdeklődni. A fürdővárosban nyílt titok az idős német mester, aki akkor már hatvan is elmúlt, és a fiatal, mindössze 23 éves királyné plátói szerelme. A feltűnően szép és okos fiatalasszony meghódítja Goethét, aki így ír erről a vonzalomról: „Amikor az ember napjai végén egy ilyen jelenséggel találkozik, az olyan kellemes érzéssel tölti el, mintha napkeltekor halna meg, de még idejében meggyőződne róla, hogy a természet örök aktivitása nem csökken. Legbelsejéig isteni, eleven, hű a teremtményeihez, és nincs alávetve az öregedésnek.”

A hirtelen jött és viszonzott szerelem-szeretet két év múlva folytatódik a másik divatos fürdőhelyen, Teplitzben. Ludovika és Goethe szinte naponta találkoznak, a királyné gyakran látja vendégül a költőt, aki hálából – szűk körű társaságban – neki olvassa fel legújabb műveit.

Ludovika nem éri meg 29. születésnapját, 1816 áprilisában hal meg. Saját gyereke ugyan betegsége miatt nem lehetett, férje előző házasságából született szép számú gyermekét azonban féltő gonddal nevelte, köztük az édesapját a trónon követő Ferdinándot. Ludovika kitartása, odaadó szeretete, hozzáértő gondoskodása is kellett ahhoz, hogy a gyenge testi és szellemi fizikumú Ferdinánd uralkodó legyen. Egy másik nevelt gyermeke Ferenc Károly volt, akinek fia Ferenc Józsefként lett a Habsburg Birodalom nagy hatású uralkodója.

(Felhasznált irodalom: Horváth Mónika, Az akarat diadala = Bonum Publicum, 2018/6, 51-53.)

Kollégiumi házirend

Pályázati felhívás

Pályázati adatlap