A Politikai kihívások elemzése kurzuson a Ludovika Collegium hallgatói megvizsgálták a jó vezető ismérveit, külön hangsúlyt fektetve a személyiség vezetői döntéshozatalra gyakorolt hatásait. Dittrich Anna, harmadéves joghallgató kurzuszáró dolgozatában a jó introvertált vezetőt mutatta be. Dolgozatát az alábbiakban változtatás nélkül, teljes egészében közöljük.
A jó introvertált vezető
Nyüzsgő, ingergazdag és felgyorsult világban élünk, ahol az extrovertált embereknek kedvező viselkedésformák sokkal inkább előtérbe kerülnek. Nincs ez másképpen a munka és az üzleti élet területén sem, ahol egyre inkább elterjedt tendencia, hogy a társadalmi ranglétrán betöltött pozíció nagyban függ a kapcsolati tőkétől. Nem véletlen, hogy társadalmunkban az ideális vezetők képét is a határozott, magabiztos, közvetlen és harsány attitűdök dominanciája fémjelzi, akik könnyedén képesek a kapcsolatok megteremtésére, ápolására és fenntartására. A jó vezető ismérveihez kétségtelenül hozzátartoznak a fejlett interperszonális és kommunikációs készségek, ám felmerülhet a kérdés, hogy ebben a látszólag introvertáltak számára életidegen rendszerben hogyan képes a társadalom által leginkább üdvözölt tulajdonságokban látszólag szűkölködő személy jó vezetővé válni? Esszémben az introvertált és extrovertált személyiségtípusok tipológiájának tisztázását követően az introvertált személyek olyan attitűdbéli erősségeinek ismertetését végzem el, amelyek kifejezetten a kommunikáció terültén teszik alkalmas vezetőkké őket, majd pedig ennek fényében azoknak a hátráltató tényezőknek az ismertetésére vállalkozom, melyekre a jó introvertált vezetőknek minden társas kommunikációs helyzetben fokozottan ügyelniük kell.
Az emberek pszichés beállítottság szerinti introvertált és extrovertált típusokba történő besorolását a tudomány Carl Gustav Jung pszichoanalitikus nevéhez köti. Az egyes attitűdök Jung szerint annak mentén különböztethetőek meg, hogy az adott ember energiájának és érdeklődésének áramlása milyen irányba történik. Amennyiben az áramlás iránya befelé, azaz a pszichológiai folyamatok, illetve az egyes szubjektív jellegű tapasztalatok felé mutat, úgy introverzióról beszélünk, míg a külső tárgyi és szociális környezet, illetve a közösségi normák felé történő elmozdulás az extroverzió sajátja. (Daniels, 1998) Marti Olsen Laney pszichoterapeuta a “The Introvert Advantage: How Quiet People Can Thrive in an Extrovert World.” című munkájában ezt a jellegzetességét a szélkerék és az akkumulátor hasonlatok képével magyarázza. Míg az extrovertált ember szélkerék módjára külső impulzusokból táplálkozva, illetve ezáltal a saját dinamikus mozgása révén termel energiát, az introvertált ember akkumulátorként működik, hiszen teljes nyugalmi állapotra és emellett nagyobb befektetett időre van szüksége a teljes feltöltéshez. (Laney, 2002) A Jung-hoz kötődő eredeti elméletben az introverzió és extroverzió velünk született tudati attitűdök, ennélfogva inkább személyiségfüggő jegyek. Napjainkban azonban elterjedt az a nézőpont is, miszerint ezeknek a tulajdonságoknak a megjelenése az adottság jelleg mellett szituációfüggő is. “Mint egy sínpár, amellyel minden ember rendelkezik és a helyzetnek megfelelően használja a váltókat kifelé vagy befelé.” (Löhken, 2012, p. 26.)
Amennyiben elfogadjuk az emberek azirányú képességét, hogy az egyes szituációk függvényében képesek az alkalmazkodás jegyében formálni cselekedeteiket és gondolkodásmódjukat, úgy tulajdonképpen elfogadjuk a fenti személyiségtípusokat, mint egyfajta társas helyzetben történő viselkedési formákat is. Egy munkahelyi vagy üzleti szituáció társas viszonyai közepette az lesz jó vezető, aki az adottságainak ismeretében képes ezen tulajdonságok előnyeit és a benne rejlő akadályait kiaknázni, és a lehető legjobban a szituációhoz idomítani. De melyek is ezek a tipikus adottságok egy introvertált személy esetében?
Az introvertált vezetőt számos tulajdonság segíti abban, hogy a vezetők számára komoly feladatként és szakmai kívánalomként megjelenő kapcsolatteremtés és kapcsolatfenntartás tevékenységet igazán jól végezzék. Paradox módon az első tulajdonság éppen a függetlenségben rejlik. A függetlenség esetükben tulajdonképpen azt jelenti, hogy az extrovertált személyekkel ellentétben nagyobb arányban képesek függetleníteni magukat más emberek visszajelzéseitől és általában a környezeti behatásoktól. Összességében nem szorulnak rá más emberek folyamatos értékítéletére. Ez az attitűd képes arra, hogy birtoklóját magasfokú önzetlenség letéteményesévé tegye. A kommunikációban az önzetlen személy célja soha nem az lesz, hogy domináns legyen, vagy számottevő érvényesülési vágyáról tegyen tanúbizonyságot, hanem a középpontban maga az emberek, maga a beszélgetőpartner foglal helyet. (Löhken, 2012)
A függetlenség adottsága egyenes utat nyit a második, vezetők részére is hasznos képesség felé, ami az empátia. Az empátia egy olyan beleérzőképesség, amely alkalmazóját segíti abban, hogy maximálisan ráhangolódjon a beszélgetőpartner hangulatára, habitusára és szükségleteire. Mivel tehát az introvertáltak kitettsége a megerősítés és visszaigazolás szükségleteire nézve elenyésző, így sokkal inkább képesek a fókuszt önmaguktól eltávolítani és az adott kommunikációs helyzetben mások helyzetébe időről-időre belehelyezkedni. Azáltal, hogy képesek a másik fél helyzetébe beleilleszkedni, az ilyen személyiségű emberek egyúttal kitűnő megfigyelési pozícióba is kerülnek. (Löhken, 2012)
Ezek a ponton kapcsolódik be tehát a vezetők számára szintén elengedhetetlen harmadik tulajdonság, az az analitikus gondolkodás képessége, amely az introvertáltakat ügyes megfigyelőkké teszik az egyes társas szituációkban. Akkor, amikor az introvertált ember kommunikál, lényegében egy aktív, intenzív belső tevékenységet is végez. Ahelyett, hogy a partnere tulajdonképpeni előadását saját álláspontjának és reakcióinak kigondolására használná fel, képes a partner által kommunikált lényeges információk meglátására, értékelésére, megértésére. (Löhken, 2012) Az introvertáltak jól tudják azonosítani mondatok közötti lényeget. Folyamatos szűrőként dolgozzák fel a hozzájuk beérkező impulzusokat, és vizsgálódásaik által képesek a partnerük pozíciójának feltérképezésére. Az introvertált személynek ennélfogva nem okoz különösebb nehézséget, hogy a felismert beszédmintához igazodva tudatosan továbbfejlessze a beszélgetést az általa kívánatos irányba.
Mint ahogy azt az előző mondat is előrevetítette, az introvertált személy nem áll meg pusztán a megfigyelés szintjén, hanem az így nyert információkat felhasználja, és az adott társalgási helyzetben képes annak tapasztalatait a saját oldalára beépíteni. Az introvertált személy negyedik erősségét, egyúttal a megfigyelés következő lépcsőfokát odafigyelésnek nevezzük. Rendkívül előnyös vezetői erény, ha az ember a megfigyelés által birtokába jutott és levont következtetéseket a beszélgetés további részben sem hagyja figyelmen kívül, hajszolva a saját mondanivalóját. Az odafigyelés aktusa nélkül ugyanis a beszélgetés csupán monológok egymásutánisága lenne, ahol a beszélgetőpartnerek mondanivalója valójában nem is kapcsolódik egymáshoz. (Löhken, 2012) Egy ilyen kommunikációban minden fél a saját álláspontját adja elő, és gondolatait is csak a saját stratégiáinak kidolgozása teszi ki. Amennyiben a mondanivalók összekapcsolódása csak ilyen látszólagos, azt a partner hamar megérezheti, és rossz szájízt kelthet benne. Ha az ember nem érzi, hogy figyelnek közléseire, és elsiklanak a felvázolt szempontjai felett, az szinte garantálja a további együttműködés meghiúsulását, vagy legalábbis egy kedvezőtlen atmoszféra kialakulását a felek későbbi kapcsolatában. (Kahnweiler, 2010)
Éppen a kedvező atmoszféra megteremtésének oldaláról ragadható meg a következő introvertált vezetői erény is, amely a nyugalom képessége. A belső nyugalom mentális állapota elősegíti az introvertált kommunikációt. A nyugalom erőforrás-optimalizáló jellegzetességéből kiindulva egyfelől támogatja az alany képességét a lényeges és lényegtelen dolgok megkülönböztetésére, másfelől a nyugalom erőssége kifelé, a másik fél irányába is rendelkezik hatással. Amikor ugyanis a nyugodt mentális állapotban lévő introvertált lassabb beszédtempóval nyilvánul meg beszélgetőpartnere előtt, akaratlanul is az egész beszélgetés tempójára befolyásoló erővel bír. (Löhken, 2012) Egy vezető számára az azért lehet fontos, mert ennek révén az igazán fontos kérdések megvitatásába a higgadtság és megfontoltság elemeit is be tudja vonni, amely egy jó döntés kulcsa. A nyugodtság általi higgadtság emellett képes a vezetői tekintélyt megtartására, és akár növelésére is a kommunikáció egésze alatt. A nyugodt kisugárzású vezetők előtt könnyebben képesek megnyílni az alkalmazottak, melyből számos előny származik, akár szervezeti szinten is.
Ahogy az előbbi bekezdések során sorra követhettük, számos erősség és előnyös tulajdonság írható az introvertált vezetők számlájára, melyek egytől egyik pozitív alakító erőként jelentkeznek az interperszonális és kommunikáció viszonylatokban. Röviden azonban érdemes felhívnunk a figyelmet azokra az akadályozó tényezőkre, melyek az érem másik oldalát jelenítik meg, és amellyel minden jó vezetőnek érdemes tudatosan tisztában lennie. Ez teszi lehetővé, hogy a hasonló szituációkban a jó vezetőt már ne érjék kizökkentő meglepetések.
Az első felsorakoztatott erény a függetlenség volt. Megállapítható, hogy ennek alapján ugyan az introvertált emberek kevésbé kiszolgáltatottak összefoglalóan a külső folyamatoknak, ez az állítást koránt sem állja meg a helyét a belső viszonylatokban. Egy introvertált ember ugyanis fokozottan is kitett a fixáltságnak. A fixált gondolkodású egyén magatartásai bizonyos automatikus mechanizmusokat tartalmaznak, és bizonyos helyzetekben egy meghatározott módon reagálnak. (Löhken, 2012) Sok esetben ez egyet jelent a rugalmatlansággal, amely pedig egyértelműen gátolja a sikeres kommunikációt kiemelten az introvertált személy oldaláról szokatlannak vélt szituációban. A fixáltság veszélye a vezető szemszögéből azért is merülhet még fel, mert kiszámíthatóvá teszi a vezetői magatartásmintákat és stratégiákat, amely könnyen a manipuláció előszobája lehet.
A második erénynek, azaz az empátiának is lehetnek árnyoldalai. Az empátia tárgyalása során megállapítást nyert, hogy általa a beszélgetés fókuszpontja introvertált oldalról egyfelől a többi ember köré csoportosul. Van azonban egy másik központban lévő érték is, miszerint a többi emberen kívül az introvertált ember cselekedeteinek és kommunikációjának a középpontjába a lényeges és értékes dolgok is bekerülnek. (Löhken, 2012) Itt merül fel a mélység problematikája, mint gátló tényező. Kétségtelen, hogy introvertált személyként a szavaknak súlya van, hiszen minden gondolat alaposan átgondolt, a valóságban azonban nem minden kommunikáció tud ilyen átgondolt, lényegközpontú és összességében mély lenni, kiváltképpen az üzleti élet vagy a munka világának vezető beosztású személyeinek esetében. Komoly veszélyt jelent az ilyen vezető részére, amennyiben a felszínes beszélgetések nem tudnak rövid úton átfordulni komolyabbá. (Kahnweiler, 2010)
Az analitikus gondolkodás képességének erénye mögött a szétaprózódás veszélye húzódik meg. Amikor az ember kiemelkedő elemző képességének hódol az adott kommunikációs szituációban fokozottan kitett annak, hogy az egyes kiragadott elemeken ragadjon meg a figyelme. A dialógus teljessége helyett a részkérdések kerülnek az introvertált elemző látókörébe, amely nem minden esetben jövedelmező egy vezető számára, akinek hatalmas felelőssége van az összkép meglátására és az annak mentén való cselekvésre. A vezető a munkaszervezés tekintetében könnyen átcsaphat a mikromenedzsment oldalára, de akár súlyos kontrollmániában is szenvedhet. Ezek a veszélyek mind hátráltathatják a szervezeti szintű optimális működést. (Löhken, 2012)
Mivel az introvertált ember folyamatosan megfigyel, illetve odafigyelést tanúsít egy beszélgetés során, így könnyen előfordulhat vele, hogy túlstimulálttá válik. Különösen is igaz ez egy nem ideális beszélgetőpartner esetében, aki például nem rendelkezik kellő önzetlenséggel vagy türelemmel a kommunikációt illetően, vagy egyszerűen csak túl gyors és intenzív beszédtempót vesz fel, esetleg jellegében hasonló metakommunikációs stratégiát vet be. Egy ilyen partneri viselkedés nemcsak az odafigyelésben teheti próbára az introvertált beszélőt, hanem a belső nyugalom megbomlását is könnyedén előidézheti.
A belső nyugalom erénye ellen ható tényezők nemcsak kívülről jöhetnek, de olyan belső hajlamok is gyengíthetik, mint az introvertált személyek félelemre és szorongásra való hajlama. Az üzleti életben és a munka világában a vezetőnek arra kell ügyelnie, hogy a félelem óvatosságra intő előnyös hatása ne érjen el egy olyan szintet, amely gátolja az egyént a kommunikációs helyzetek és a velük járó a kockázatok felvállalásában.
Összefoglalva megállapítható, hogy nem kizárólag a bevezetőben felvázolt tipikus extrovertált jellemvonások sajátosságainak birtokában válhat valaki kompetens és minden szempontból ideális résztvevőjévé az egyes interperszonális viszonyoknak. Egyúttal nem kizárólag extrovertált privilégium a kommunikációs szempontból értelmezett jó vezető ideálja. Az introvertált vezetők az olyan készségek segítségével képesek a mai társadalom kapcsolatorientált rendszerében jó vezetővé válni, mint a kommunikációs helyzetekben alkalmazott függetlenség, empátia, analitikus gondolkodás, odafigyelés és a nyugalom. A jó vezetővé válás titka esetükben ugyanakkor az olyan hátráltató tényezők tudatos ismeretében és kezelésében is rejlik, mint például a fixáltság, a mélység, a szétaprózódás, valamint a túlstimuláltság.
Felhasznált irodalom:
Daniel, Michael (1998) Útjelző szavaink. Budapest, Osiris Kiadó. pp. 62-70.
Kahnweiler, Jennifer B (2010) The Introverted Leader. Building on your quiet strength, San Francisco, Berret-Koehler Publishers Inc. pp. 99-111.
Laney, Marti Olsen (2002) The Introvert Advantage: How Quiet People Can Thrive in an Extrovert World. New York, Workman Publishing. pp. 19-20.
Löhken, Sylvia (2012) A Csend ereje: A zárkózott ember útja a sikerhez. Budapest, Libri Kiadó. p. 265.
Szerző: Dittrich Anna
Képek: Szilágyi Dénes
