„Elsőként szeretném bemutatni Gútot. A magyar határtól mintegy 30 km-re elhelyezkedő település – amely a Beregszászi járás része – Kisgút és Nagygút összeolvadásával jött létre. Lényegében zsákfalunak tekinthető, hiszen jelenleg csupán egy járható út vezet be és ki a faluból. A legutóbbi népszámlálás alkalmával 1400 főre mérték a falu lakosságát, ugyanakkor a háború miatt elmenekülő családok miatt ez jócskán lecsappant, jelenleg kb. 900-an élnek a faluban. A település lakossága teljesen magyar, a falu ügyeit is ezen a nyelven bonyolítják le. A magyar gyökerek olyannyira fontosak a gútiaknak, hogy bár az ukrán időzóna más, ők mégis a magyar időt használják. A településhez hozzátartozik egy szerencsétlen földrajzi elhelyezkedés, ugyanis erdő veszi körül, és a faluba csupán egy út vezet, amely annyira rossz minőségű, hogy a mentő kihívásra sem jön ki.” – Molnár Tibor beszámolója a kárpátaljai település életéről, ahol LC-s hallgatónk már évek óta önkéntes munkát végez.

De hogyan is kerültünk mi Budapestről ebbe a kis faluba?
Az első tábor 17 évvel ezelőtt került megrendezésre, és azóta minden évben visszatért csapatunk, ez alól kivétel a 2020-as, covidos év, amikor is nem lehetett a határon átkelni. Kezdetekben egy iskolai tábor útján vetődött néhány barát a faluba, amelybe egyből beleszerettek, és úgy döntöttek, hogy szeretnének valamit adni neki. A következő évben vissza is tértek, és megtartották az első – akkor még 3 napos – gyerektábort. Innentől datálható a kárpátaljai projekt, amely most már egy egyhetes nyári, illetve egy 3 napos téli alkalmat jelent. A kezdeti táboroztatók ugyan már nem járnak rendszeresen, hiszen családi elfoglaltságuk került előtérbe, de sikerült felépíteni egy második generációt – amelynek jómagam is tagja vagyok –, amelyik továbbviszi ezt a hagyományt, és akik számára ugyanúgy szívüggyé vált Gút.

De mit is rejt pontosan a gúti projekt?
Az év legnagyobb eseménye a nyári tábor, amely során a gyerekek bibliai történetekkel ismerkednek meg, illetve hitbéli kérdésekkel foglalkozunk. Az alkalmak egy nagy előadást követve kor és nem szerint elkülönített csoportban zajlanak. A tábor teljesen ökomenikus, így bármilyen felekezetből vagy felekezet nélkül is várjuk a gyerekeket. A faluban a legnagyobb arányban a reformátusok és a baptisták vannak. A délelőtti alkalmat követően a gyerekek meleg ebédet kapnak, amit a helyi szakácsnők főznek. A délután folyamán a játéké a főszerep, ennek során a gyermekek a kihelyezett állomásokat végigjárva tudnak kikapcsolódni. Ezzel párhuzamosan kézműves-foglalkozást is tartunk, így akinek ez a preferenciája, mindennap készíthet valamilyen marandó emléket a táborról. A nap lezárását a sorverseny jelenti, ahol egész héten vetélkednek a fiatalok, hogy az ő csapatuk jusson a csúcsra. A tét nem kicsi, hiszen a nyertes csapat tagjai választhatnak elsőként az ajándékok közül. A hét további jelentős eseménye a csütörtöki tábortűz, ahol már szülők jelenlétében ülünk körbe, és beszélgetés közben fogyasztjuk el a fánkot és a lángost, amivel a szakácsok kedveskednek nekünk. A tábor utolsó rendezvénye a falujárás, ami egyben a csapatverseny legtöbb pontját érő próbatétele. Az ifjúságnak a falu különböző pontjain elhelyezett feladatokat kell teljesíteniük, hogy a végén kialakuljon a végső sorrend, és meglegyen a győztes csapat. A táborban körülbelül 120 gyermek szokott részt venni.
A fiatalok mellett a felnőttek lelki tápláléka is fontos, így a tábor alatt, esténként evangelizációs alkalmakat tartunk, ami szintén teljesen felekezetfüggetlen.
A nyári tábor mellett egy nagyobb csapattal télen is részt veszünk a falu karácsonyi készülődésében. A gyerekek számára összeállítunk egy általános meglepetéscsomagot, ezenkívül pedig a rászoruló családokhoz külön viszünk ajándékot és élelmiszercsomagot a fa alá. A személyes alkalmak ilyenkor is fontosak, így kézművesfoglalkozást, illetve betlehemes játékot tartunk.
A fizikai jelenlét mellett igyekszünk Budapestről is folyamatosan jelen lenni a faluban. Létrehoztunk egy konyha programot, ennek keretében heti kétszer főznek az asszonyok a település idős rászorultjainak. Külön öröm, hogy az étel kihordásában a táborozó nagyobb gyerekek segítenek.

Milyen az élet most kint?
A jelenlegi helyzet szomorkodásra ad okot. A háború miatt nincsen folyamatos áramellátás, egy applikáción keresztül tudja a lakosság követni, hogy melyik megyében mikor lesz áram. Ez a helyzet magas fokú tervezést igényel, hiszen az embereknek naponta kb. 3 órája van áramot használni. Természetesen aggregátorok akadnak a faluban, noha mindössze néhány darab, így csak rendkívüli helyzetben tudják pótolni az áramkimaradást egy-egy házban. Sok házban a fűtés is árammal működik, így sokszor az éjszakát hidegben töltik az emberek. A falu lakossága nagyot csökkent, mert a férfiak hadkötelesek, így aki tudott, elmenekült az országból, és Magyarországon vagy más, nyugati országban igyekszik munkát vállani. A családok leginkább online tudják tartani a kapcsolatot (már amikor van áram), mert a háború miatt a határátkelés sokszor 6-8 órán keresztül tart, így a hétvégi találkozások sem kivitelezhetőek.

Ennek okán is remélem, idén ismét eljutunk Kárpátaljára, hogy újra mosolyt csaljunk a gyermekek arcára!

Írta: Molnár Tibor