A Ludovika Collegium 2025. tavaszi félév képzésének egyik alappillére, úgynevezett tematikus íve az agrárium, élelmiszerellátás és vidékfejlesztés átfogó szakpolitikai megközelítését teszi lehetővé, az ökológiai, társadalmi és gazdasági kihívásokkal szembesítve a kurzus hallgatóit, a reziliens rendszer iránti elvárások tükrében. Ehhez a tematikához szervesen kapcsolódik az az interjú, amelyet Balczó Bertalannal, az Agrárminisztérium természetvédelemért felelős helyettes államtitkárával valósítottunk meg, aki a Koltai Álmos, a Ludovika Collegium és a MATE Tájrendező és kertépítő mérnök szakos hallgatója által előzetesen összeállított kérdéssorra válaszolt körültekintően.
Az Ön személyes véleménye szerint melyek Magyarország legfontosabb állattani, növénytani, valamint tájképi természetvédelmi értékei?
Hazánk természeti örökségének jelentőségét jól mutatja, hogy a Kárpát-medencét az Európai Unió is egy különálló – sajátos élővilággal, éghajlattal, földtani jellemzőkkel leírható – biogeográfiai régióként tartja számon. Természeti adottságaink értékét tovább emeli, hogy a természetes vagy természetközeli állapotban megmaradt élőhelyek aránya európai összehasonlításban kedvező értéket mutat. Utóbbi valamennyi természetvédelmi célú erőfeszítésünk szempontjából meghatározó, hiszen a fajok, élőhelyek védelme a természetes ökológiai rendszerek működőképességének megőrzését követeli meg.
Természeti értékeink közül nehéz lenne néhányat kiemelni, de természetesen meg lehet említeni endemikus fajainkat, amelyek csak Magyarországon, és azon belül is csupán néhány lokalitáson fordulnak elő. Ilyen például a pilisi len vagy a tartós szegfű. Egyes fajok hazai állományának jelentősége idővel változik is. Példaként mondhatom, hogy a túzokállomány a Kárpát-medencében a korábbi csökkenés után nem csupán stabilizálódott, hanem enyhe növekedésnek is indult, miközben a világ valamennyi túzokfajának állományában csökkenő trendek érvényesülnek.
Rendkívüli értéket képviselnek a hajdani nagy kiterjedésű vizes élőhelyek maradványai és a hozzájuk kapcsolódó fajgazdag élővilág, kiemelten szikes tavaink, és azok legnyugatibb képviselője, a Fertő-tó. Földtani természeti értékeinket tekintve szintén különös gazdagsággal bírunk, amire az Országos Barlangnyilvántartásban szereplő 4200 db, összesen több mint 300 km járathosszúságú barlang, és hazánk geodiverzitása kapcsán 3 UNESCO Globális Geoparkunk (Bakony-Balaton, Novohrad-Nógrád, Bükk-vidék – a szerk.) is felhívja a figyelmet.
Tájképi szempontból kiemelten értékes területeinket javarészt védett természeti területek határain belül leljük meg. Nem szeretnék és nem is tudnék „leg”-eket kiemelni, csak sorolni, kezdve hazánk első nemzeti parkjával, a Hortobágyi Nemzeti Parkkal – amely kultúrtáj kategóriában világörökségi helyszín is –, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park tanúhegyein és a Kiskunsági Nemzeti Park erdőssztyepp-tölgyes élőhelyein át a Dunakanyar szintén sokak által ismert látképéig.
Hogy látja, regionális viszonylatban hogyan teljesít a magyarországi természetvédelem?
Magyarország Alaptörvénye értelmében a természeti erőforrások, különösen a termőföld, az erdők és a vízkészlet, a biológiai sokféleség, különösen a honos növény- és állatfajok, valamint a kulturális értékek a nemzet közös örökségét képezik, amelynek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége.
Az Alaptörvényben rögzítettekkel összhangban a természetvédelem területén kifejezetten jelentős az állami szerepvállalás, amely stabil alapokat és kereteket biztosít a természetvédelmi céljaink eléréséhez. A tíz hazai nemzeti park igazgatóság működési területe az egész országot lefedi, és természetvédelmi kezelésért felelős szervként – alaptevékenységük körében – ellátják a védett természeti értékek és a természeti területek felmérését, nyilvántartását, megóvását, őrzését, fenntartását, bemutatását, valamint helyreállítását célzó tevékenységeket.
A teljesítőképességet és hatékonyságot alapvetően meghatározó, és nemzetközi kitekintésben egyáltalán nem általános adottság, hogy az országos jelentőségű védett természeti területek több mint egyharmada, mintegy 300 ezer hektár a nemzeti park igazgatóságok vagyonkezelésében áll. Rendkívüli lehetőség, amellyel él is a hazai állami természetvédelem, hogy ezeken a területeken minden a természeti értékek védelme érdekében történhet, legyen szó a visszatérő területkezelési feladatokról vagy az egyszeri élőhelyfejlesztési beavatkozásokról.
A globális szinten érvényesülő tendenciák, amelyek a biodiverzitás drasztikus csökkenéséről, az élőhelyek leromlásáról, eltűnéséről, felaprózódásáról, az inváziós fajok térnyerésről szólnak, folyamatosan fokozzák a természetvédelem előtt tornyosuló kihívásokat. A jelenről és a jövőről sem festhetünk túl kedvező képet; meggyőződésem, hogy a feladataink csak sokasodni fognak. Ennek tudatában születtek azok a kormányzati intézkedések, amelyeknek köszönhetően az elmúlt tíz évben a nemzeti park igazgatóságoknál dolgozó munkavállalók száma megduplázódott, a 693 fős engedélyezett létszámról közel 1 300 főre emelkedett az itt dolgozók száma. A nemzeti park igazgatóságok éves költségvetése pedig megnégyszereződött. Éves költségvetésük a pályázati tevékenységhez kötődő forrásokkal együtt mintegy 20 milliárd forint; 2010-ben még csak 4,5 milliárd forintból gazdálkodtak.
Mindezzel együtt a közös fellépést természetvédelmi céljaink érdekében fokozni szükséges. Ez a munka csak a társágazatokkal együttműködésben, a tudományos eredményekre alapozottan és a társadalom egészét megszólítva lehet igazán eredményes, további teendőnk tehát van bőven.
Két nemzeti parkunk is országhatárokon átnyúló; az Aggteleki-karszt esetében Szlovákia, a Fertő-tónál pedig Ausztriával közös a természetvédelmi terület. Hogyan értékeli az ezeken a területeken folyó együttműködéseket?
Közhelyesen hangozhat, de nehéz másképp fogalmazni: a természet nem ismer határokat, országhatárokat se. Fajvédelmi, élőhelyvédelmi projektekben egyaránt hangsúlyosan megjelenik a nemzetközi együttműködés szükségessége, különösen igaz ez a velünk szomszédos országokra. A nemzeti parkok határai ugyan az országhatáron belül húzódnak, a határon túli kollégákkal közös munka azonban szerveződhet úgy, hogy az ökológiai rendszereket a maguk egységében és komplexitásában kezeljük. Ráadásul az említett helyszínek határon átnyúló világörökségi területek is egyben, amelyek esetében a Világörökség Egyezményből fakadó kötelezettség a közös világörökségi területtel érintett részes államok együttműködése a kiemelkedő egyetemes érték megőrzése terén. Az együttműködés napi szintű közös munkát jelent a gyakorlatban, amelynek eredménye aztán monitorozási, kutatási, szemléletformálási, élőhelykezelési projektekben is megmutatkozik.
Az Aggteleki-karszt és barlangjai UNESCO-világörökségi címének 30. évfordulója alkalmából idén szeptemberben rangos tudományos konferencia fogja felvonultatni a barlangkutatás, a földtudomány és a természetvédelem legfrissebb eredményeit.
A Fertő–Hanság Nemzeti Park Igazgatóság kezdetektől aktív szakmai kapcsolatban van az ausztriai partnerszervezetekkel, amelyhez a világörökségi státusz is kereteket ad. A határon átnyúló együttműködések jó példájaként szeretném még megemlíteni a Mura–Dráva–Duna Bioszféra-rezervátumot is. A világ első ötoldalú bioszféra-rezervátuma már önmagában is arról tanúskodik, hogy a természetvédelem szükségszerűen együttműködésben gondolkodik és cselekszik is.
A magyarországi természetvédelemnek milyen erősségei és fejlesztendő területei vannak a többi uniós tagállam teljesítményének viszonylatában?
A természetvédelmi munka fundamentuma a nemzeti park igazgatóságok intézményrendszere, amely mai állapotát 40 éves szerves fejlődési folyamat eredményeként érte el. Az igazgatóságok természetvédelmi célú vagyonkezelési tevékenysége, a rendészeti jogosítványokkal rendelkező, technikai eszközökkel felszerelt természetvédelmi őrszolgálat terepi jelenléte és munkája, a természetvédelmi értékek bemutatását szolgáló igazgatósági ökoturisztikai létesítményhálózat működtetése, és a dedikáltan természetvédelmi fejlesztésekre allokált források szisztematikus biztosítása fontos erősségek.
A továbblépés lehetőségeit a közös érdekek felismerésén nyugvó szélesebb körű együttműködésben látom. Akkor tudunk elrugaszkodni, és a mostaniakat érdemben meghaladó eredményeket elérni, ha sikerül tudatosítani, hogy nemzeti parkjaink, természetközeli élőhelyeink jó állapotban tartása jóval túlmutat a szűk természetvédő szakmán. Természeti örökségünk védelme nem egy szakterület belső ügye, hanem a klímaváltozás kedvezőtlen hatásainak mérséklése, a mezőgazdaság termelési potenciáljának fenntartása, de általában a létünk és jóllétünk szempontjából is stratégiai jelentőségű feladat.
Bár a Natura 2000 területek magyarországi aránya meghaladja az uniós átlagot, az országos jelentőségű védett természeti területek nagysága 2000 óta nagyjából stagnál. Mi ennek az oka?
Bár a nagy kiterjedésű, összefüggő védelemre érdemes területek két nagy fázisban történt védetté nyilvánítása az 1990-es évek végére, a 2000-es évek elejére megvalósult, az azóta eltelt időszakban is sor került védetté nyilvánításokra, hiszen 2003-tól napjainkig több mint 28 ezer hektárral bővült az országos jelentőségű védett természeti területek hálózata. Jellemzően új természetvédelmi területek létesültek, de több tájvédelmi körzet is létrejött vagy bővült. Ebben az időszakban nem a területi, hanem a számbeli növekedés volt jellemző, hiszen az összes ismert hazai kaptárkő-előfordulás, vagy a természetvédelmi jelentőséggel is rendelkező földtani alapszelvények védetté nyilvánítása – e helyszínek jellegénél, méreténél fogva − kismértékben járult hozzá a területi gyarapodáshoz, ugyanakkor összesen 81 új védett természeti terület – természeti emlék – létesítésével járt. E védetté nyilvánítások egyébként a földtani természetvédelem terén évtizedes adósságot „rendeztek”.
Miket lát a magyarországi természetvédelem legnagyobb kihívásainak és kockázatainak az elkövetkező évtizedben? Hogyan tervezi az államigazgatás a problémákkal való megbirkózást?
Természeti tőkénk, a Kárpát-medence élőhelyeinek, fajainak megóvása stratégiai kérdés. A környezetünk gyorsuló változásából adódóan kihívásokkal nézünk szembe, amelyekkel csak ennek a sokféleségnek a birtokában, a védett természeti területek és értékek megőrzése esetén tudunk sikeresen megküzdeni. Arra kell készülnünk, hogy az ökoszisztémák, élőhelyek megléte és kedvező állapota már középtávon is gazdasági tényezővé fog válni; nem a versenyképesség gátja, hanem alapfeltétele lesz. A biológiai sokféleségben rejlő erőforrások, a természetes élőhelyek által biztosított szolgáltatások, így például az éghajlat-szabályozás, a beporzás, a tiszta víz és levegő fenntartásának mindent megelőző, első lépése a nemzeti parkok megóvása, az igazgatósági intézményrendszert ennek a felelősségnek a tudatában kell működtetni.
A természeti tőkénk minőségi és mennyiségi csökkenése a következő generációk kiszolgáltatottságát fokozza. A biológiai sokféleség csökkenésével a táplálkozásban, betegségek gyógyításában fontos erőforrást jelentő fajokat, a jövőbeni emberi szükségletek kielégítéséhez elengedhetetlen, kulcsfontosságú géneket folyamatosan és észrevétlenül veszítjük el.
A természetvédelmi szakterület felelőssége, amely a problémákkal való megküzdés egyik fontos eleme, hogy az említett ökoszisztéma szolgáltatások megőrzése érdekében az agrárium, a vízügyi, az erdészeti, a térségfejlesztés szabályozásában részt vevő szereplők számára minél tejesebb körben álljanak rendelkezésre a döntéshozatali eljárásokba, tervezési folyamatokba beépíthető releváns adatbázisok, módszertanok.
Melyek a leginkább meghatározó civil szervezetek Magyarországon, amelyek jelentősen segítik az állami természetvédelemi munkát? Hogyan jellemezné a közös munka minőségét és hatékonyságát?
Különleges erőssége a természetvédelmi szakmának, hogy sok elhivatott és meggyőződésből fakadóan tenni akaró ember munkájára építhet, támaszkodhat, állami és civil berkeken belül egyaránt. A korábban említettekből is kitűnhet, hogy az önkormányzatokkal, a hazai tudományos és az igen komoly szakmai háttérbázissal is rendelkező társadalmi szervezetekkel való együttműködés fenntartására lényeges feladatként tekintünk. A közös munka kereteit egyes szereplőkkel stratégiai partnerségi megállapodások is konkretizálják, említhetem itt többek között a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületet, a Magyar Természetjáró Szövetséget, a Magyar Természetvédők Szövetségét, a Varázslatos Magyarország Nonprofit Kft.-t, a WWF Magyarországot.
Mit gondol, melyik volt a legsikeresebb kormányzati intézkedés a természetvédelem terén 2010 óta?
Az egyes operatív programokban nevesített, nemzeti park igazgatóságok által megvalósítandó természetvédelmi célú beruházások tervezési időszakokon átívelő, folyamatos támogatása kézzelfogható eredményeket, kedvező, táji léptékű hatásokat, és az egyes célfajok, élőhelyek állapotának kedvező irányú változását eredményezte. Több száz projektben, mintegy 80 milliárd forint támogatási összegből, 300 ezer hektárt meghaladó nagyságú célterületen tudott gyakorlati természetvédelmi beavatkozásokat elvégezni az állami természetvédelem, amely elvitathatatlan eredmény.
Stratégiai jelentőségű intézkedés, hogy megőriztük és fejlesztettük Európa egyik legjelentősebb génbankját. 2019. június 1-jével az Agrárminisztérium megalapította a Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központot, mellyel egy olyan központi intézmény jött létre, amely mind a növényi, mind a haszonállat-génmegőrzés terén meghatározó. Az intézmény folyamatos fejlesztése mellett 2023-ban a kormány határozatban döntött egy új génbanki épület kialakításához szükséges forrás biztosításáról is. A beruházás azóta megvalósult, a génmegőrzés szolgálatába állított új infrastruktúra Magyarországon egyedülálló. A civil szervezetek természetvédelmi munkájának minisztériumi társfinanszírozása terén jelentős előrelépést jelentett, amikor a kormány 2017-ben döntött arról, hogy a hagyományos LIFE pályázatok megvalósításának elősegítése érdekében a 2018 és 2024 közötti időszakban évente 400 millió forint nemzeti önrész támogatást biztosít a sikeres LIFE pályázatok megvalósításához. A LIFE nemzeti önerő alapnak köszönhetően az Agrárminisztérium ezidáig összesen több mint 3,4 milliárd forint hazai támogatást nyújtott 45 szervezet 22 környezetvédelmi és természetvédelmi LIFE projektjéhez kapcsolódóan. Mindezzel hozzávetőlegesen 20 milliárd forint természetvédelemre fordított európai uniós támogatás lehívását segítettük elő. 2024-ben a kormány az önerő támogatás eszközének fenntartása és az összeg megemelése mellett döntött, ami szakmai szempontból rendkívül előremutató, hiszen az elmúlt évtized sikertörténetei közül több is szorosan kötődik ezekhez a LIFE projektekhez, gondolhatunk itt a kék vércse, a parlagi sas, a kerecsensólyom vagy a túzok megőrzését célul kitűző természetvédelmi munkákra.
A kérdéseket összeállította: Koltai Álmos
Fotó: Pelsőczy Csaba / Agrárminisztérium
