I. A vadak és az ember együttélése – A szürke farkas fajvédelmi státuszának aktuális változása Európában
A Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) Szent II. János Pál Pápa Kutatóközpont Teremtésvédelmi Kutatóintézetének GENEZIS Kiválósági Diákműhelye a Kutatók Éjszakája országos programsorozat keretében kerekasztal-beszélgetést szervezett a szürke farkas fajvédelmi státuszának változásáról. Az eseményen neves szakemberek osztották meg nézőpontjaikat: Dr. Bándi Gyula, a jövő nemzedékek szószólója és a PPKE JÁK professzor emeritusa, Sütő Dávid, a WWF nagyragadozó program igazgatója, valamint Dr. Köböl-Benda Vivien PhD biodiverzitás-kutató. Az esemény apropója az volt, hogy az Európai Parlament 2025 tavaszán módosította a farkasok védelmi státuszát: a faj az uniós jogban immár a „szigorúan védett” kategória helyett a „védett” státuszba került. Ez a változás összhangban áll a Berni Egyezménnyel, és nagyobb mozgásteret ad a tagállamoknak a farkaspopulációk kezelésében. Ugyanakkor az új szabályozás továbbra is kötelezi az országokat arra, hogy biztosítsák a faj kedvező természetvédelmi helyzetét.
A szakértők rámutattak arra, hogy bár a farkasok Európában sokáig az üldözés és a kipusztulás szélére sodródtak, az 1970-es évektől kezdődően a nemzetközi védelmi intézkedések (Berni Egyezmény, EU élőhelyvédelmi irányelv) lehetővé tették visszatérésüket. Míg a kontinens farkaspopulációja ma már meghaladja a 20 ezer példányt, Magyarországon a 20. században sokáig csak alkalmi megfigyelések történtek, és az észlelt egyedeket rendszerint kilőtték. Az 1980-as évektől azonban tartós jelenlétről beszélhetünk: mára 6 falkát, körülbelül 50-100 egyedet tartanak számon, főként az Északi-középhegységben. Azonban a pontos állományfelméréshez genetikai monitoringra van szükség.
A kerekasztal egyik fő üzenete az volt, hogy a farkasok visszatérése nem mesterséges betelepítés eredménye, hanem természetes folyamat. Mint csúcsragadozók, kulcsszerepet töltenek be az ökoszisztémában: szabályozzák a növényevő állatok, például a szarvasok és őzek populációját, megelőzve ezzel a túlszaporodást, az erdők túllegelését és a mezőgazdasági károkat. Sütő Dávid felhívta a figyelmet a Yellowstone Nemzeti Park példájára, ahol a farkasok visszatelepítése látványos ökológiai változásokat indított el, bár hozzátette: az ökoszisztémák bonyolult rendszerek, és más fajok – például a hód – jelenléte is döntő tényező lehet. A hazai helyzet kapcsán elhangzott: a farkas hiánya felborítaná a természetes egyensúlyt, ahogyan azt például a vaddisznók túlszaporodása is mutatja Budapest környékén.
A társadalmi megítélés kapcsán a szakértők kiemelték, hogy a farkas polarizáló szereplő. Egyesek számára karizmatikus „zászlóshajó faj”, mások viszont félelemmel tekintenek rá – sokszor a média által felnagyított történetek miatt. Fontos hangsúlyozni: a farkas alapvetően kerüli az embert, támadások pedig szinte kizárólag akkor fordulnak elő, ha az állatok hozzászoknak az emberi környezethez (etetés, szeméthez való hozzáférés). Statisztikai összevetésként elhangzott, hogy a kutyatámadások világszerte nagyságrendekkel több áldozatot követelnek. A legnagyobb feszültséget a gazdálkodókkal való konfliktus jelenti, különösen a haszonállatok (juh, kecske) elleni támadások miatt. Bár ezek aránya csekély a betegségekből vagy rossz tartási körülményekből adódó veszteségekhez képest, a gazdák érzékenyen reagálnak. Léteznek uniós és nemzeti kártérítési mechanizmusok, de ezek nem mindig hatékonyak. A szakértők a megelőző intézkedések – villanypásztor, őrzőkutya, szakszerű tartás – fontosságát hangsúlyozták.
Külföldi példák is szóba kerültek: Szlovéniában és Szlovákiában integrált erdészeti és vadgazdálkodási rendszerek működnek, ahol a természetvédelem és a gazdálkodás szorosabb együttműködésben zajlik. Magyarországon ezzel szemben a természetvédelem alulfinanszírozott, és nincs dedikált, önálló monitoringintézmény. A résztvevők szerint EU-s szintű, egységes adatgyűjtésre és a Közös Agrárpolitika (KAP) forrásainak célzott felhasználására lenne szükség.
A kerekasztal kitért a turizmus kettős hatására is: bár a farkas jelenléte növelheti a természetjárás vonzerejét, a tömegturizmus zavarhatja az élővilágot. Példaként említették a Kék Túra útvonalát, illetve a szlovén nemzeti parkokat, ahol a nagyarányú látogatottság miatt a vadak visszaszorulnak. A megoldás kulcsa az oktatásban és a szabályozásban rejlik: az iskolai ökológiai nevelés mellett fontos az állatok etetésének tiltása, bizonyos időszakokban a korlátozott belépés, illetve regisztrációs díjak bevezetése. Romániában, a Szent Anna-tónál például sikerült elérni, hogy a medvéket ne szoktassák az emberi jelenléthez.
A kerekasztal-beszélgetés egyik központi üzenete az volt, hogy a farkasok védelme nem csupán ökológiai kérdés, hanem a jövő nemzedékeinek érdeke is. A biodiverzitás fenntartása közérdek, amelynek objektív, tudományos bizonyítékokon kell alapulnia, nem pedig politikai vagy gazdasági érdekeken. Az est végén interaktív kvíz várta a közönséget, amely során játékos formában tesztelhették biodiverzitási tudásukat – ezzel is erősítve az ismeretterjesztés és a közösségi részvétel fontosságát.
II. „Vad? Kár!” – Ember és vad együttélésének dilemmái
Az Ereky István Közjogi Kutatóközpont szervezésében valósult meg a „Vad? Kár!” című előadás. A kerekasztal-beszélgetés célja az volt, hogy több szakterület képviselőinek bevonásával – kutatóprofesszor, gazda, vadász és jogász – közösen vizsgálják az ember és a vadak együttélésének kihívásait. A meghívott szakértők között szerepelt Dr. habil. Marosán Miklós, az Állatorvostudományi Egyetem Vadászati, Vadgazdálkodási és Természetvédelmi Osztályának vezetője, Németh Gergely, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara Győr-Moson-Sopron vármegyei elnöke, Mikó András ügyvéd, valamint Dr. Bleier Norbert, a Gemenci Vadgazdálkodási tájegység fővadásza.
A szakértők felidézték, hogyan alakult át a vadászati és vadgazdálkodási rendszer az elmúlt évtizedekben. A klasszikus vadásztársaságok a hetvenes években alakultak, de a második világháború után, majd a ’90-es évek privatizációjával alapvetően változtak a tulajdonviszonyok. Bár a vad jogilag az állam tulajdona, a vadászati jog a földtulajdonhoz kötődik, így a gazdálkodóknak kiemelt szerepük van a vadgazdálkodás alakításában.
A beszélgetés során élesebb vita bontakozott ki arról, hogy a jövőben inkább szigorúbb szabályozásra és nagyobb központi kontrollra van-e szükség, vagy éppen ellenkezőleg: több szabadságot kellene-e adni a helyi gazdáknak, hogy ők dönthessenek a területük vadgazdálkodásáról. A gazdálkodói oldalról felmerült, hogy a vadkárok sokszorosa a hivatalosan bejelentettnek, és a felelősség jelenleg aránytalanul őket terheli. Ugyanakkor a jogi szabályozás egyértelmű: a vadkár megelőzése a földhasználó kötelezettsége (1996. évi LV. törvény), a vitás ügyeket pedig a bírói gyakorlat az egyezség felé tereli. A vadászati szakemberek ugyanakkor arra hívták fel a figyelmet, hogy a vadállomány szabályozásának túlzott liberalizálása a természetvédelmi szempontokat veszélyeztetheti.
Az intenzív mezőgazdasági művelés, a nagyüzemi földhasználat és az egyre gyakoribb területbekerítések miatt a vadak természetes élettere folyamatosan szűkül. Ez a folyamat megnövekedett vadsűrűséghez vezet egyes régiókban, ami óhatatlanul fokozza a mezőgazdasági károkat. Egyértelmű, hogy a vadak ösztönösen oda szoknak, ahol könnyen elérhető táplálékot találnak. Ha a mezőgazdasági területek vonzóbbak, mint az erdők, akkor a vad logikusan ezeket részesíti előnyben.
A jogi vonatkozásoknál szó esett arról, hogy a vadkárok bejelentésére rendkívül szoros határidők vonatkoznak: az észleléstől számított 5 napon belül kell bejelenteni az esetet, és a 30 napos jogvesztő határidő elmulasztása a kártérítési igény elvesztését jelenti. Ez sok gazda számára komoly nehézséget okoz, különösen akkor, ha a kár mértéke csak később válik nyilvánvalóvá. Szóba kerültek a vadgázolásos esetek is, amelyeket a jog „veszélyes üzemek találkozásaként” kezel. Ilyen helyzetekben a vadászatra jogosult felelőssége csak akkor áll fenn, ha bizonyíthatóan elmulasztotta a szükséges intézkedéseket; ellenkező esetben mentesül a felelősség alól.
A résztvevők egyetértettek abban, hogy a jelenlegi rendszer sok feszültséget hordoz. A gazdák erősebb beleszólást szeretnének abba, hogy mennyi vad tartható el egy adott területen, míg a vadászati szakemberek a természetvédelmi szempontok figyelembevételét hangsúlyozták. A jogász szemszögéből pedig a konszenzuson alapuló megállapodások és a gyors, egyszerű jogi eljárások tűnnek a leghatékonyabbnak. A fenntartható jövő érdekében elengedhetetlen a párbeszéd és a kompromisszumok keresése az érintett szereplők között.
Szerző, fotó: Karalyos Árpád
A kiemelt kép forrása: https://ppke.hu/genezis-rendezvenyek/vadak-es-ember-egyuttelese-a-szurkefarkas-fajvedelmi-statuszanak-aktualis-valtozasa-europaban