A Ludovika Collegium november 4-én újabb közéleti estet szervezett, ezúttal „Mindennapi döntéseink” címmel. Az esemény meghívott vendége Dr. Papp Miklós görögkatolikus pap és morálteológus volt, aki az emberi döntéshozatal mélyebb összefüggéseit tárta fel teológiai, filozófiai és pszichológiai nézőpontból. A beszélgetést Werner Kinga, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem építészmérnök hallgatója, valamint Raáb Tamás, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem nemzetközi tanulmányok szakos hallgatója, a Ludovika Collegium tagjai moderálták.

Az est központi gondolata az volt, hogy életünk minősége döntéseink minőségétől függ – legyen szó mindennapi apró választásokról vagy sorsfordító elhatározásokról. Dr. Papp Miklós előadásában rámutatott: a döntés az ember szabadságának legfontosabb kifejeződése, ugyanakkor komoly felelősség is. A döntések hierarchiáját is bemutatta: a mindennapi, kisebb döntések szorosan kapcsolódnak az életet meghatározó, nagy elhatározásokhoz. Utóbbiakhoz – például a hivatás, a párkapcsolat, a családalapítás kérdéseihez – különleges lelki érettségre van szükség. A helyes döntéshez szerinte nem elegendő pusztán az ész logikája: az ember egész valóját – testét, lelkét, értelmét és érzelmeit – egy irányba kell rendeznie.

A morálteológus külön kitért a szív és az ész kapcsolatára. A Biblia szerinti szív nem pusztán az érzelmek forrása, hanem az ember legmélyebb énje, „belső szentélye”, ahol a nagy döntéseket meg kell hozni. A szív ellenében dönteni nem szabad, mert az elbizonytalanítja az egész személyiséget. Ennélfogva akkor érdemes komoly döntéseket hoznunk, amikor harmóniába kerültünk önmagunkkal, és a meghozni kívánt döntés valóban sajátunk, lelkünkkel-testünkkel összeegyeztethető. A pap arra bátorította a hallgatókat, hogy életük sorsdöntő pillanataiban mindig forduljanak befelé, és az imádságban, Istennel való kapcsolatban keressék az irányt. „A nagy döntéseket át kell imádkozni” – hangsúlyozta.

Az est során felvetődött a kérdés: mitől lesz az ember boldog? A válasz az életcélok felállításában rejlik – abban, hogy az ember képes legyen néhány, számára igazán fontos célért küzdeni, és a nagy döntésekbe önmagát is beleadni, vagy akár kilépni az általánosból. Ezen a ponton szó esett a hivatás és karrier közötti különbségről is, amelynek kapcsán elhangzott, hogy különösen fontos a több lábon állás, ugyanakkor szükséges a megfelelő egyensúly kialakítása a munka, a magánélet és az élet többi területe között.

A hibás döntések kérdését sem kerülte meg az előadó: vajon szükségesek-e a tévedések az ember fejlődéséhez? A morálteológus úgy gondolja, hogy elsősorban a jó döntésekre kellene törekedni, ha pedig az ember rosszul döntött, és ennek következtében zsákutcába került, először is érdemes megvizsgálni, hogy ebben milyen mértékben volt ő maga a felelős. Ugyanakkor figyelmeztetett, hogy a komoly, úgynevezett „A” terveket – amelyek a hivatást, párkapcsolatot vagy egészséget érintik – nem szabad könnyelműen kezelni. Ezeket érett mérlegeléssel, felelősséggel kell megvalósítani, mert hosszú távon meghatározzák az ember életét. A jó döntéshez szükség van igényességre, munkára és kitartásra is: példának okáért az erős fizikum vagy a lelki egyensúly nem magától születik, hanem következetes odafigyelés eredménye. Az előadó szerint minden döntés magában hordozza a kockázatot, mégis vállalni kell, mert ha mindig a biztosat keressük, végül mozdulatlanná válunk. „Sokan fél lábon állva élik az életüket, mert nem mernek elköteleződni” – fogalmazott, bátorítva a hallgatóságot, hogy merjenek dönteni, kockáztatni és vállalni az életük alakításával járó felelősséget.

Az előadás során Dr. Papp Miklós a döntések időzítéséről is beszélt, amelyet a teológiában a kairosz fogalma fejez ki – azt a különleges, kegyelmi pillanatot, amikor cselekedni kell. Elmondása szerint az életben vannak olyan helyzetek, amikor a halogatás önmagában is tévedés, sőt, lelki értelemben akár bűnné is válhat. A döntés elodázása, a „majd később” attitűdje gyakran a pszichológiában ismert tanult tehetetlenséghez vezethet. Az előadó ugyanakkor a pozitív oldalról is megközelítette a kérdést: ha az ember megtalálja a helyes irányt, érdemes engedni, hogy a flow – a belső lendület, sőt, a Szentlélek ereje – vezesse.

A döntés és szabadság kapcsolatát a görögkatolikus pap különösen hangsúlyosnak nevezte; rámutatott, hogy a modern ember gyakran féligazságok mentén gondolkodik a szabadságról, és azt csupán a „mindentől való függetlenséggel” azonosítja. Ez azonban csupán a negatív szabadság – a valamitől való megszabadulás – szintje, a pozitív szabadság pedig ott kezdődik, amikor az ember képes „valamire szabad lenni”: dönteni, cselekedni, elköteleződni. Az előadó szerint az ember addig nem élheti meg szabadságát, amíg nem szabadul meg azoktól a belső kötelékektől, amelyek gátolják – például a félelmektől, a bűnöktől, a megfelelési kényszertől vagy épp a szülői elvárások túlzott súlyától.

Az est végén Dr. Papp Miklós a szabadság és az adottságok kapcsolatáról is beszélt, amelyet „csőbe húzott szabadságnak” nevezett: az ember élete ugyanis bizonyos korlátok között zajlik, mégis ezek között kell megtalálnia a cselekvés terét. A morálteológus szerint a szabadság nem abban áll, hogy mindent megtehetünk, hanem abban, hogy felismerjük: mi az, amin nem tudunk változtatni, és mi az, amit döntéseinkkel alakíthatunk. A „Mindennapi döntéseink” közéleti est nemcsak elméleti gondolatokat kínált, hanem arra is ösztönözte a hallgatókat, hogy felelősen éljenek a szabadságukkal, és merjenek elköteleződni az életük nagy döntései mellett.

Írta: Békés Dominika
Fotó: Koltai Álmos, Tinkó Máté