A keddi közéleti estek sorában a november 18-ai alkalommal vendégünk volt Dr. Riba András László történész, a Rendszerváltás Történetkutató Intézet és Archívum (RETÖRKI) levéltár- és szakmafejlesztési igazgatója, akit ezúttal Csopák Csongor, a Ludovika Collegium és a Budapesti Corvinus Egyetem Business and Management szakos hallgatója kérdezett.
A szakember egyetemi tanulmányait a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen folytatta, ahol elvégezte a történelem alapszakot és mesterszakot, majd PhD doktori fokozatot szerzett. Emellett földrajztanári képesítéssel is rendelkezik. A RETÖRKI-nél munkatársként kezdett, az intézmény korai fázisában, és ahogy építették fel az intézményt, úgy haladt előre András is karrierjében. 38 évesen még a fiatalabb történészek közé tartozik, ami elmondása szerint egyszerre jelent lehetőséget és felelősséget saját szakmai közegében.
Előadásában a szakember bemutatta a RETÖRKI küldetését, amely a rendszerváltás korszakának dokumentálására, forrásainak feltárására és megőrzésére épül. Egy ilyen intézmény létfontosságú, mert a korszak szereplői és emlékei gyors ütemben tűnnek el, és ha a személyes történetek, levelek, naplók vagy akár a legapróbb feljegyzések nem kerülnek megőrzésre, a történelmi emlékezet visszafordíthatatlanul hiányossá válik. Riba hangsúlyozta: akár egy szalvétára írt két szó is lehet értékes forrás, mert a nagy történelmi narratívák mindig mikrotörténetekből állnak össze.
A RETÖRKI-ben végzett munkája rendkívül összetett: archívumi anyagok gyűjtése és rendszerezése, interjúk készítése volt közéleti szereplőkkel, kutatócsoportok vezetése, szakmai kapcsolatok kiépítése és ápolása, valamint rendezvények és programok koordinálása tartozik a feladatai közé. Munkájának egyik legfontosabb része, hogy az intézetbe beérkező iratokat, visszaemlékezéseket és dokumentumokat szakmai szempontból elhelyezzék, a megfelelő kontextusba illesztve azt. Ahogy fogalmazott: egy forrás „nem azonnal használható”. Gyakran 5–10 évnyi gyűjtés, ellenőrzés, forráskritikai elemzés és kontextusépítés szükséges, mire egy dokumentum megérik arra, hogy tudományos publikáció vagy kötet alapja legyen. Egy korszak feltárása nem egyszeri felfedezés eredménye, hanem hosszú távú, kitartó munka, amelyben a kutató felelőssége, hogy a különböző elbeszélések között megtalálja a szakmailag megalapozott, hiteles értelmezést.
A szakember végezetül arról is beszélt, hogyan talál egyensúlyt a munka és a magánélet között. A történészi pálya mély fókuszt igényel, miközben meg kell őrizni a személyes kapcsolatok stabilitását is. Saját célja, hogy munkájával ne csupán kutasson, hanem átadható, élő történelmet közvetítsen a következő generációk számára. Záró gondolata az volt, hogy „mindenkinek legyen személyes történelmi igazságérzete”, amivel navigálni képes, amikor a múltra tekint vissza.
Szerző, fotó: Hajnal Dominik