A Ludovika Collegium közösségének egyik legnagyobb ereje, hogy a képzés befejezése után is aktív marad a hallgatók kapcsolata — akár akkor is, amikor már különböző országokban folytatják tanulmányaikat vagy szakmai útjukat. A kollégium olyan programokat, nemzetközi lehetőségeket és szakmai támogatást kínál, amelyek jelentős előnyt adnak a diákoknak az egyetemi évek alatt és a későbbi karrierükben is. – Mátó Gréti felvezetője, interjúja és összegzése Balogh Zsomborral és Dávid Leventével, az LC két alumni hallgatójával.

A kis létszámú, interdiszciplináris közeg lehetővé teszi, hogy a résztvevők valóban megismerjék egymást, és betekintést nyerjenek más szakterületek gondolkodásmódjába. A különböző hátterek találkozása sokak számára meghatározó élmény, hiszen ritka, hogy ennyire különböző nézőpontok egy helyen, ilyen intenzíven kapcsolódjanak. A kollégiumban kialakuló szakmai és baráti kapcsolatok hosszú távon is értéket képviselnek, és ezt a legtöbb alumni tudatosan ápolja a képzés lezárulta után is.
Jó példája a kollégiumban kialakuló kapcsolatok erejének két volt hallgatótársam Óceánon túli találkozása, akik a kollégiumi éveik lezárását követően, jelenleg különböző külföldi ösztöndíjprogramokban vesznek részt.
Ez inspirált arra, hogy beszélgessek velük arról, milyen élmény ennek a közösségnek a tagjává válni, hogyan alakult szakmai útjuk az évek során, és milyen hatással volt rájuk a kollégium. Kíváncsi voltam arra is, milyen lehetőségek nyíltak meg előttük közvetlenül a képzés befejezése után.

Interjúalanyok:
Balogh Zsombor
A Ludovika Collegium hallgatója volt 2021 szeptembere és 2025 júniusa között. A BSc képzést a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, valamint a Budapesti Gazdaságtudományi Egyetemen végezte el. Jelenleg pedig a Budapesti Corvinus Egyetem Nemzetközi gazdaság és gazdálkodás mesterszakos, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Irodalom- és kultúratudomány mesterszakos, valamint az ELTE Állam- és
Jogtudományi Karának Jogász hallgatója. Az elmúlt félévben Pannónia Ösztöndíjjal Buenos Airesben, Argentínában tanult.

Dávid Levente Máté
A Ludovika Collegium hallgatója volt 2022 szeptembere és 2025 júniusa között, amellett a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Matematika, illetve az Eötvös Loránd Tudományegyetem Pszichológia szakán folytatta tanulmányait. Jelenleg a Kőrösi Csoma Sándor Program keretén belül az Extra Hungariam Alapítvány és Kanadai Magyar Mérnök Egyesület ösztöndíjasa Torontóban.

Hogyan emlékeztek vissza arra az időszakra, amikor először bekerültetek az LC közösségébe?
Zsombi: Nagyon kíváncsi voltam, hogy mi is lesz ez az egész. Nagyon tetszett a koncepció, hogy rengeteg különböző szakmai háttérrel érkező diák lesz itt, ami nagyon ritka bármilyen kollégiumban. Persze, az elején sok idő kellet, hogy szakmailag belerázódjak, és megértsem a program működését, hiszen a program még maga is kialakulóban volt, amikor én kezdtem; de talán pont ettől volt izgalmas.

Levi: Izgatott voltam, mert egy teljesen új környezetbe csöppentem bele. Nem tudtam pontosan, mit várjak, egyáltalán tetszeni fog-e. Az idő múlásával egyre jobban beleláttam a dolgok működésébe, megtaláltam azokat a témákat a kollégiumi tematikus íveken és beszélgetéseken, amelyek érdekelnek, és akár foglalkoznék is velük. Ezek közül a leghamarabb megvalósulni látszó a külhoniakkal való kapcsolattartás. Mindamellett, hogy „pszichológus” szemmel is érdekes téma a diaszpórákban élők helyzete, nagyon jó megismerni olyanokat, akik rajtuk kívül álló okokból kerültek vagy születtek már másik országba, de ugyanúgy fontos számukra a magyarság, Magyarország; de ugyanígy érdekes megélni, milyen különbségek vannak ennek érzetében.

Az LC interdiszciplinaritása sokak számára meghatározó élmény. Ti hogyan tapasztaltátok meg azt, hogy ennyire különböző háttérrel rendelkező hallgatók dolgoznak együtt?
Zsombi: Nagyon tetszett a koncepció, miszerint sok egyetem különböző szakos hallgatóit egy szakmai közegbe integrálják, ahol ráadásul együtt is kell lakniuk. Mivel mindig is sok dolog érdekelt, így remek lehetőséget láttam arra, hogy az új LC-s barátaimon és a kurzusokon keresztül más nézőpontokat, tudományterületeket is megismerhetek. Például a Jogász szakot is azért kezdtem el, mert az első félévben a szobatársam jogot tanult, általa például sok dolgot megtudtam, így annak ellenére, hogy addig teljesen mást tanultam, meg mertem lépni a váltást. A Közgazdász mesterképzés elkezdéséhez pedig a Monetáris politikáról szóló kolis kurzus adta meg a végső lökést. Az is értékes élmény volt a számomra, hogy bár amikor idekerültem, nem nagyon ismertem még senkit, és sok teljesen más hátterű emberrel találkoztam, akikkel sok dologban talán másként láttuk a világot, de nagyon élveztem, hogy ennek ellenére is jól együtt tudtunk működni a kurzusokon, és nem utolsósorban a kolis focicsapatban is. És rengeteg olyan barátot szereztem, akikkel valószínűleg soha nem találkoztam volna. Nagyon szuper volt, hogy mindig tudtunk normálisan, kulturáltan vitázni, beszélgetni, megérteni egymás álláspontját, és talán kicsit hatni is egymásra, ami a mai polarizált, véleménybuborékok által dominált világban kifejezetten üdítő és fontos.

Levi: Érdekes volt. Nem mindig értettem az embereket, de ez motivált arra, hogy figyeljek rájuk, és próbáljam jobban megérteni őket. A kedvenc eseményem minden félévben a Hackathon volt, ahol ötvözni lehetett a félév során tanultakat és saját kreativitásunkat. Kijelenthetem, hogy mind a négy projektre, amelyekben részt vettem, nagyon büszke vagyok. A hallgatók sokfélesége és egymásra való nyitottsága szerintem mindenkire jó hatással volt: bővíteni tudtuk a tudásunkat másféle tudással is, beleláttunk másféle gondolkodásmódokba, megosztottuk elképzeléseinket. Emellett nem csak a hallgatók voltak sokfélék, hanem a témák is, amelyek közül személyesen a Vízdiplomácia, vízgazdálkodás és a Mesterséges intelligencia kurzusok voltak a kedvenceim, érdekes módon nagyon eltérő okokból: a vízgazdálkodásról sosem gondolkodtam azelőtt, de nagyon megtetszett, és sok kiaknázatlan lehetőséget látok benne. A mesterséges intelligencia olyasvalami jelenség volt számomra, amely egészen kiskorom óta érdekelt, és talán túl pozitívan is gondolkodtam róla. Ha egy naiv, jóakaratú kissrác kezébe adnák, biztos jóra használná. Ha nem jó akaratú, már nem biztos. Ha már nem is naiv, és nem is kissrác, akkor már gond is van. Mindkét esetben a legfontosabb azonban nem is a téma volt, hanem a mögöttes gondolatmenetek, amelyeket eredményeztek, és engem személyesen inspiráltak.

Szerintetek mi az, ami leginkább megkülönbözteti a Ludovika Collegiumot más egyetemi közösségektől vagy tehetséggondozó programoktól? Mi az, amit csak itt lehetett megtapasztalni?
Zsombi: Nem akarom folyton magamat ismételgetni az indersdiszciplinaritás kapcsán, de a tény, hogy mindenféle egyetem és szak hallgatói előtt nyitott volt a kollégium, megkülönbözteti a legtöbb kollégiumtól, mivel a legtöbb egyetemi kollégium vagy akár szakkollégium is általában egyetemhez, karokhoz vagy kifejezetten valamilyen szakhoz/tudományterülethez kötött. Itt viszont egyszerre vannak jogászok, orvosok, bölcsészek, közgazdászok, egészségügyi menedzser, de még tájrendező és kertépítő mérnök is. Ebből is látszik, hogy itt egy kurzuson vagy egy közös kolis vacsorán mennyi különböző vélemény, látásmód jelenik meg.

Levi: Szerintem a kollégiumnak az egyik legnagyobb ereje a mérete. Pontosan akkora, hogy még kollektíven is családias legyen, de a saját kis mikroközösséged is kialakulhasson. Emellett talán tényleg az interdiszciplinaritása. Az emberek nem csak más háttérrel érkeznek, hanem nyitottak is a másikra, viszont ez a nyitottság nem egy üres nyitottság. Társul mellé kíváncsiság, saját értékeink megosztása a többiekkel, és a többiek befogadása, de ugyanígy a kérdések feltevése is, mikor nincs egyetértés.

Most, hogy mindketten több ezer kilométerre Magyarországtól építitek a szakmai tapasztalataitokat, mennyire érzitek, hogy az LC-ben szerzett tudás és közösségi élmény hasznosul a mindennapokban?
Zsombi: Szerintem a már említett nyitottság mások, a saját „buborékomon” kívüli emberek felé biztosan megkönnyítette a külföldi beilleszkedést. Emellett nekem itt Argentínában kifejezetten jól jött, hogy korábban az LC-n keresztül részt vehettem spanyol nyelvórákon, így a kinti nyelvi boldogulás is jobban ment. Illetve a kollégiumi lét azokat is szociálisabbá teszik, akik esetleg korábban inkább zárkózottak voltak, így
azt gondolom, hogy a másokkal való együttlakás az LC-ben mindenképpen megkönnyíti az alkalmazkodást másokhoz, ami külföldön szintén nagyon hasznos tud lenni.

Levi: Ha nagyon egyszerűen akarnám leírni: ki se jutottam volna ide a kollégium nélkül. A kolin keresztül tudtam gyakornoki pozícióba jutni, ami jó ajánlólevélnek bizonyult a pályázatom elbírálásakor. A kollégiumban szerzett ismereteim elősegítik a kommunikációt más emberekkel, ami saját megítélésem szerint a legfontosabb kapocs két ember közt. Sokat tanultam másoktól akár közvetlenül, akár közvetetten, amikor a hatásukra elkezdtem foglalkozni valamilyen témával.

Hogyan látjátok a saját pályátok következő lépéseit? A külföldi programok lezárulta után inkább hazatérnétek, vagy további nemzetközi lehetőségek felé nyitnátok?
Zsombi: Én most kicsit szeretnék itthon lenni, mivel az elmúlt négy évben szinte minden második félévben mentem valahova, így most szeretnék egy kis stabilitást és kiszámíthatóságot – na jó, tudom, ezt párszor már megfogadtam, aztán mindig jött egy következő lehetőség, de most, hogy fél év múlva befejezem a mesterképzéseimet, szeretnék végre elkezdeni rendesen dolgozni. Na jó, és talán még egy egyetemet elkezdeni…

Levi: Perpillanat valószínűbbnek látom, hogy egy évre minimum maradok. Utána meglátjuk, milyen lehetőségek közül lehet választani.

Van-e olyan konkrét LC-s élményetek, amelyről ma is úgy érzitek, hogy meghatározó volt számotokra?
Zsombi: Nehéz egy dolgot kiemelni, de mindig emlékezni fogok az itt megismert remek emberekre, a rengeteg kolis beszélgetésre és közös tanulásra, az együttlakás néha könnyebb, néha nehezebb pillanataira, és persze a kolis focicsapat legendás meccseire.

Levi: Az egész egy óriási élmény volt, és szerencsére még mindig az. A barátságok kitartanak a jogviszony megszűnése után is, ennél többet meg nehéz lenne kérni.

Köszönöm a fiúknak, hogy ez az interjú megvalósulhatott, melynek idején mindketten Torontóban tartózkodtak. Mindig jó látni, milyen erős az összetartás a hallgatók között akkor is, ha már nincs aktív jogviszonyuk a kollégiumban. Legyen szó munkáról, tanulmányokról, vagy csak egyszerű mindennapi kérdésekről, ezek a barátságok kitartanak, és bármikor számíthatunk egymásra.
Az alumni közösség erősítése a kollégiumi tagok egyik legfontosabb, jövőbe mutató feladata. Ahogy telnek az évek, egyre nagyobb és sokszínűbb közösséggé válunk, amelynek összetartása ugyan jelentős kihívást jelent, mégis hatalmas értéket hordoz. Egy ilyen szakmailag kiemelkedő, ambiciózus és összetartó társaság jelenléte nem csupán erősíti a kollégium hírnevét, hanem inspirációt és iránymutatást is nyújt a jelenlegi és leendő tagok számára. Ezért különösen fontos, hogy tudatosan ápoljuk a kapcsolatot volt kollégistáinkkal, és olyan közösséget építsünk, amely generációkon átívelően támogatja egymást.

Az interjút készítette és a szöveget írta: Mátó Gréta