Kecskés Blanka, a Ludovika Collegium hallgatója bevándorlás témájával és a muzulmán vallás terjedésével foglalkozik írásában Ausztria és Németország esetének vizsgálatán keresztül.
A bevándorlás két táborra osztja a kontinens államait: több ország a gazdasági növekedés érdekében inkább támogatja, míg mások teljesen elutasítják. Európa számára megoldást jelenthet a migrációs problémával való szembenézés és a hagyományos keresztény értékrendhez való következetesebb ragaszkodás. Ennek mentén lenne szükség a beérkező bevándorlók integrálására. De nem lehet a kérdést puszta gazdasági szempontból vizsgálni, hiszen a kereszténydemokrácia egyik fontos alapelve a szolidaritás, a bajba jutottak megsegítése. Európa országainak sokkal nagyobb erőfeszítéseket kellene tennie annak érdekében, hogy minél kevesebben szoruljanak hazájuk elhagyására.
Tudtad, hogy a muzulmán közösségek jogi szabályozása Ausztriában a 20.század eléjére nyúlik vissza, amikor 1908-ban Bosznia Hercegovina annexiójával nagy létszámú muszlim közösség került az Osztrák-Magyar Monarchia fennhatósága alá?
Gondoltad volna, hogy 1961-ben Törökországgal megkötött szerződés hatására 1974-re a Németországban élő muszlimok száma 8700 főről 1 millió főre emelkedett?
Németország bízva a munkavállalók rotációs rendszerében kezdetben nem foglalkozott a bevándorlók integrálásával. Napjainkban a hivatalos adatok szerint a 83 milliós lakossággal rendelkező Németország 6,3%-a muszlim, ami több mint 5 millió főt jelent.
Ha szívesen olvasnál részletesebben a témáról látogass el a Stratégiai Tanulmányok Intézetének Messzelátó blogjára:
Szerző: Kecskés Blanka Ildikó
Fénykép: Szilágyi Dénes