A Ludovika Collegium életében először került megrendezésre a Hackathon elnevezésű esemény, melyen a másodéves hallgatók tehették próbára tudásukat, kreativitásukat és tapasztalatukat. A verseny lényege, hogy a csapatoknak 24 óra leforgása alatt kellett teljesíteniük egy komplex feladatot, amelyet a határidő lejárta után szakmai zsűri előtt prezentáltak. A csoportok a féléves tematikus ívek mentén szerveződtek, így három klíma kurzusos, illetve kettő darab digitalizációs csapat állt össze. A félévben a klímaváltozással foglalkozó hallgatók feladata egy alternatív RRF terv (Magyarország Helyreállítási és Alkalmazkodási Terv) összeállítása volt, amely magába foglalta az agrár, közlekedés és energetika vetületét. A digitalizációs kurzuson résztvevőknek pedig egy edukációs stratégiával kellett előállniuk, amely implementálja az oktatásba a digitális világot. Két hallgatót (Békési Klaudia és Fodor Márk Joszipovics) kértünk fel, hogy részletezzék saját élményeiken keresztül az eseményeket és számoljanak be arról, hogy ők hogyan élték meg a versenyt.

Először a Hackathon alatt követett stratégiájukról kérdeztük őket. Klaudia csapata a feladat kézhezvételét követően összeállított egy menetrendet, ami tartalmazta az elvégzendő teendőket és a szükséges, előzetesen becsült időtartamot. A verseny során végig igyekeztek tartani magukat a kijelölt idősávokhoz, ami hozzájárult a feladat sikeres teljesítéséhez. Joszip digitalizációs csapata nagy figyelmet fordított arra, hogy megfelelő időközönként a munka során elegendő szünetet iktassanak be, mivel egyértelmű volt számukra, hogy a pihenés után sokkal hatékonyabban tudják ismételten felvenni a kesztyűt.

Klaudia véleménye szerint számára a legkiemelkedőbb körülményt a verseny során az jelentette, hogy nagyszerű csapattársakkal dolgozhatott együtt és a feladat elvégzése során is igazán intenzív eszmecsere folyt köztük. Joszip is osztotta ezt az álláspontot, kiemelte, hogy inspirálták egymást a társaival.

A csapatok számára kihívást jelentett, hogy a nagy mennyiségű elvégzendő feladathoz rendkívül szűkös időkeret társult, a 24 óra folyamán sokszor érezték lehetetlennek a teljesítést. Ami a szakmai fejlődésüket illeti, mindketten megemlítették, hogy a nagy mennyiségű szakirodalom áttanulmányozása jelentős mértékben hozzájárult a tárgyi tudásuk bővítéséhez, emellett pedig gyakorolhatták azt, a mai világban nem elhanyagolható képességet, hogy hogyan tudnak nagy nyomás alatt is teljesíteni.

Írta: Vida Bernadett Euniké
Fotó: Bódi Lóránt