Cikksorozatunk 2. részében Győri Boldizsár, az NKE Fejlesztéspolitikai programmenedzsment mesterszakos hallgatója írt egyéves belgiumi tanulmányainak tapasztalatairól.

2020 tavaszán, egy pár hónapos amerikai tanulmányutat követően, megtapasztalva a külföldön létezés előnyeit és hátrányait, elhatároztam, hogy nem megyek rögtön haza, hanem megvalósítom egy régi álmomat: szeptembertől filozófiát tanulok a belgiumi KU Leuvenen. A kalandvágy mellett az is motivált, hogy kiderítsem: egy, mindenféle rangsorban jobbnak minősített egyetem elvégzése vajon szükségszerűen annyival nehezebb is lesz-e, mint amennyire mások kiválónak tartják?

Az első benyomások nagyon pozitívak voltak: hiába óriási az egyetem (Leuven városlakóinak közel fele egyetemista, az egyetemi dolgozókat és tanárokat nem beleértve), a nyelvet nem beszélő külföldi mégsem elveszve, hanem üdvözölve érzi magát gólyaként a városban.

Az oktatásszervezés hihetetlenül profi; ezt leginkább abból érezte az ember, hogy minden működött körülötte, és egyéves kinttartózkodásom alatt egyszer sem kellett semmilyen „tanulmányi osztállyal” felvennem a kapcsolatot. A tananyag, az elvárások színvonala, de a diákok motiváltsága is jóval magasabb volt az általam korábban megszokottnál, mégsem éreztem annyival nehezebbnek a képzés teljesítését, mert az egyetem több szolgáltatást nyújtott a diákoknak különböző „skills labek” formájában. Ezekben akadémiai szakemberek dolgoztak, akik kérés esetén segítettek megtalálni az ideális egyéni tanulásmódszertant, prezentációs készségeket fejlesztettek, vagy éppen segítettek stilisztikailag jobb esszét írni.

Szerző: Győri Boldizsár
Kép: canva.com