Bár a svéd precizitásra és vendégszeretetre jellemzően már jóval a kiutazás előtt kaptam egy információs csomagot, mégsem nagyon tudtam, mire számítsak. Legfőképpen azzal kapcsolatban, hogy mi fán terem az a „student nation”?
Január 14-én utaztam ki életem első – és remélem, nem utolsó – Erasmus-félévére az Uppsalai Egyetemre. Maga az egyetem a QS 2022-es világranglistáján a 124. helyet foglalja el, Európában pedig a legjobb 50 között van. Ennek oka, hogy sok magyar egyetemmel ellentétben szinte minden tudományterület képviselteti magát a képzési kínálatban.
Az oktatási rendszer nagyjából ugyanolyan, mint otthon, a felsőoktatás felépítése bolognai típusú. A különbséget a diákok önszerveződése jelenti, ami – történelmi okokból is kifolyólag – messze meghaladja a magyarországi szintet. Ennek csúcsát a különböző nationök jelentik.
Hozzá kell tenni, hogy a student nation eléggé speciális megnyilvánulása a diákság önszerveződésének még Svédországon belül is. Csak Lundban, valamint Uppsalában találkozhatunk velük, neveiket pedig Svédország egyes régiói után kapták. Jellemzően arról, ahonnan az alapítók legnagyobb része érkezett.
Ezeket az intézményeket nem is annyira a szakkollégiumokhoz, hanem inkább a diákszervezetekhez tudnám hasonlítani. Ennek oka, hogy ez a képzés egy szakkollégiumnál sokkal kevesebb kötöttséggel jár, emellett nem is kínál közvetlen tanulási lehetőséget kurzusok formájában.
Összességében talán az angolszász „college” rendszeréhez áll legközelebb a student nation, oktatás nélkül, hozzátéve, hogy egészen egyedi, naprakész és bő könyvtárral rendelkezik mindegyik, és külön tanulószobák is rendelkezésre állnak. Minden nationnek megvan a saját önkormányzata és épülete, ahol a rendezvényeket bonyolítják le, valamint lakhatást is biztosítanak, szociális alapú pontrendszer szerint.
Ezenkívül vállalnak diákétkeztetést is, működtetnek kocsmát, itteni szinten jelképes árakért. Ezek a helyek kizárólag az uppsalai diákok számára vannak nyitva. A nation amellett, hogy a közösség építésében nagy szerepet játszik, egyben nonprofit szervezetként is működik. Ez jellemző a skandináv mentalitásra és magának az országnak a működésére is, hogy a helyi szintű önszerveződés nagyon erős, például a sportban, ez pedig önfenntartó mikroközösségek, például alapítványok, szövetkezetek formájában nyilvánul meg. Ennek az egyik produktuma a student nation is.
A tradíciója is óriási ezeknek az intézményeknek: a legidősebb nationök már a 16-17. században megalakultak. Magát az egyetemet egyébként 1477-ben alapították, ezzel Svédország legidősebb, ma is működő egyeteme. Én személyesen a Smålands (ejtsd: szmólandz) nationbe léptem be. Ennek több oka is volt, de az mindenképpen nagy súllyal esett a latba, hogy a profiljuk eléggé nemzetközi, szemben azokkal a nationökkel, például a stockholmival vagy a göteborgival, amelyeknek szinte kizárólag svédek a tagjai. Magát a Smålands nationt is egyébként 1645-ben alapították. Összességében nagyon jó dolog azt megtapasztalni már így az elején, hogy a kontinentális Európa nagy részén jelen lévő bolognai rendszer rugalmatlanságait hogyan küszöböli ki az Uppsalai Egyetem a nationökön keresztül, ezzel a teljes skandináv kultúrára jellemzően egy kis angolszász hatást kölcsönözve az alapvetően kontinentális egyetemi rendszernek. Valami hasonlóért jött létre a Ludovika Collegium is…
Szöveg: Faragó István László