A koreai kultúra az utóbbi évtizedekben igen populárissá vált, egyre többet tudunk a kelet-ázsiai ország mindennapjairól. Békési Klaudia Dóra cikksorozatában ezúttal a koreai filozófia területéről hoz érdekességeket.

Egy európai ember számára az első dolog, ami eszébe jut a filozófia kifejezés hallatán, azok az ókori görög gondolkodók, legyen szó akár Platónról, akár Szókratészről. De mi a helyzet a többi nagy hagyományú kultúrával, kiváltképpen Dél-Koreával? Erre a kérdésre kíván választ adni a szöuli Sungkyunkwan Egyetem kurzusa, az Introduction to Korean Philosophy and Culture Park So-Jeong előadásában.

A négyhetes kurzus magának a filozófiának a definiálásával kezdődik. Park So-Jeong szerint ahhoz, hogy egy filozófia elkülönüljön a többitől, két dologra van szüksége: sajátosságra, illetve egyetemességre.

A második órán a hallgatók rálátást nyerhetnek a nyugati és keleti filozófiák közötti legnagyobb eltérésre, mely utat nyitott a diszciplína fejlődésének is, ami egy univerzális filozófiából több filozófiává vált szét. A harmadik óra bemutatja a kínai és a koreai filozófia közti különbséget, s bár sokat vett át előbbiből az utóbbi, a „Koreai Mátrix” segítségével sikerült azt mindig a saját képére formálnia.

A kurzus második hetének elején az innovációval foglalkoztunk, mely lehet adaptív és diszruptív is. Az adaptív innováció ebben az esetben azt jelenti, hogy egy másik kultúrából veszünk át egy elemet, majd elsajátítjuk, míg a diszruptív innováció akkor jelenik meg, ha már túl sok külső elemet tettünk a sajátunkká, és ezekből az elemekből egy teljesen újat alkotunk, ami megváltoztatja az addigi társadalmat. A második órán az adaptív innovációra hoztunk példát, ilyen a „sungkyun” szó használata a koreaiban. Ezt a szót egy kínai konfuciánus iratból vették át és tartották meg, amikor az már nem volt releváns Kínában, így mégis életben maradt. A harmadik óra ezzel szemben a diszruptív innovációra hoz példát: a hangeul, azaz a koreai ábécé is ilyen, hiszen annak bevezetése teljesen megváltoztatta az akkori társadalmat, noha már meglévő elemekből táplálkozott.

A kurzus harmadik hetének első órája az ész és az érzések párhuzamával foglalkozik. A koreaiak úgy tartják, nem lehet élesen elválasztani a kettőt, ami szembemegy a nyugati filozófusok tanításaival. A második óra bemutatja a koreai filozófusok egyik legnagyobb polémiáját, a 4–7 vitát, míg a harmadik óra a Horak vitát mutatja be. A negyedik hét első órája a koreai „maum”-mel, azaz az „ész–szív” vagy „szív–ész” koncepcióval ismerteti meg a hallgatókat, a második órán visszatérve arra, hogy nem lehet élesen elválasztani az érzéseket a józan észtől. A harmadik óra az „uri”-ról szól, ami egy különleges közösségérzet a koreaiakban, és nem lehet simán a „mi” szóra lefordítani.

A kurzus végére a hallgató betekintést nyer a koreai gondolkodásba és filozófiába, mely a mai napig formálja az emberek mindennapjait. A kurzus ezzel el is éri a célját a hallgatónál: tágítja a látókörét, aki így új megvilágításban tud a világra, ezáltal a koreai népre is tekinteni.

Írta: Békési Klaudia Dóra
A borítókép forrása: wikimedia