Sorozatunkban jogesetmegoldások publikálásával szeretnénk megismertetni a „jog világát”, illetve az olvasóval közösen csodálkozunk rá arra, hogy életünknek még a leghétköznapibbnak tűnő megmozdulásai, történetei is rejtegethetnek magukban jogi vonzatokat. Cikksorozatunk legújabb részében Dévényi Júlia a Star Wars-filmekből ismert Birodalmi rohamosztagosok sisakja körüli jogi vitába enged betekintést.
A szerzői jog monopóliumot biztosít egy adott termék újratermelésével kapcsolatban, ami az Egyesült Királyságban – ahol cikkünk jogesete is játszódik – az alkotó halála után hetven évig áll fenn. Ebből következik, hogy az olcsóbb könyvek régebbi írásokat tartalmaznak, mivel miután a szerzői jogi védelem megszűnik, már bárki kinyomtathatja azt, mert nem kell az írónak kifizetni a sokszorosítási díjakat, így a könyv ára is csökken. Emellett a funkcionális használati termékekkel – mint egy vízforraló vagy pirító – összefonódva létezik egy úgynevezett „tervezési jog”, ami 10-15 évig áll fent az eszköz létrehozása után. Látszik, hogy szerzői jog szempontjából nagy különbség van használati tárgy és művészeti alkotás között.
Az előbb említett példákban egyértelmű volt a két dolog közti különbség, azonban a 2011-ben lezárult Lucasfilm Ltd v Ainsworth ügyben pont ez a kérdés okozta a bonyodalmat. 1977-ben megjelent az első nagysikerű Star Wars-film, amiben a mára már kifejezetten népszerű Birodalmi rohamosztagosok is színre léptek. A karakterek érdekessége, hogy egész testüket fehér páncél borítja, illetve egy jellegzetes sisak, amely a brit Andrew Ainsworth keze munkája. 2004-ben Ainsworth saját replikákat készített a Rohamosztagosok sisakjából, amelyeket értékesített az interneten keresztül, többek között az Amerikai Egyesült Államokban is. A Star Wars-franchise tulajdonosa, a Lucasfilm Ltd. beperelte szerzői jog megsértéséért. Az Egyesült Államok Közép-Kaliforniai Körzeti Bírósága 20 millió dolláros kártérítésre kötelezte Ainsworthöt, azonban az ítéletet nem tudták végrehajtani, hiszen a sisak alkotójának nem volt vagyontárgya az Egyesült Államokban, amit a behajtók értékesíteni tudtak volna.
Ezért a Lucasfilm az angol bírósági rendszerhez fordult, ahol keresetet nyújtott be arra hivatkozva, hogy Ainsworth a sisakok elkészítésével és eladásával szerzői jogot sértett. Szerinte a rohamosztagos sisakok szobrok, és a művészeti alkotás kategóriájába tartoznak, ezért az 1988-as Copyright, Design and Patents Act szerint a tervezője halála után hetven évig nem lehet engedély nélkül másnak sokszorosítania. Ebben az esetben a sisak szellemi atyja George Lucas volt, így ő lenne a művészeti alkotás jogos tulajdonosa.
Ainsworth ugyanezen törvény szakaszaira hivatkozott, azonban szerinte a rohamosztagos sisakokra a már korábban említett példának a második esete vonatkozik. Ez alapján ezek nem szobrok, hanem használati tárgyak, így ő jogosan készítette el és árusította a másolatokat, hiszen több mint 15 év eltelt az első darabok megalkotása óta.
Az Egyesült Királyság Legfelsőbb Bírósága 2011-ben végül Andrew Ainsworthnek adott igazat. Indoklása szerint anyagától, illetve eredetiségétől függetlenül egyetlen filmforgatáshoz használt 20. századi katonai sisak sem tartozik a „szobor” kategóriába. Igaz, hogy maga „a birodalmi rohamosztagos sisak” koncepciója George Lucas és társai szellemi terméke, de mégis használati funkcióval rendelkező tárgy volt abból a szempontból, hogy egy film elkészítéséhez használták. Így Ainsworth nem sértett szerzői jogot a sisakok eladásával.
A döntés magában hordozza azt a problémát, hogy a jogalkotó nem határozza meg törvényben a „szobor” pontos fogalmát, hanem ezt a jogalkalmazó eseti döntéseire bízza. Így a rohamosztagos sisak akár szobor is lehetne, viszont művészeti értékben nem összehasonlítható egy komolyabb alkotással, például egy klasszikus festménnyel. Azonban azt is fontos megemlíteni, hogy maga a „Birodalmi rohamosztagos” karakter, és emiatt a sisak is ikonikus része a Star Wars-univerzumnak, így valódi értéket hordoz, hiszen bárki meglátja ezt a tárgyat, rögtön a film jut az eszébe.
Az ügyhöz kapcsolódó ítélet felveti azt a kérdést is, vajon egy tárgy, amit azért készítenek el, hogy egy filmben szerepeljen, önmagában nem számít-e szobornak vagy művészeti alkotásnak? A rövidebb védelmi idő megakadályozza, hogy az ilyen művek alkotói és a filmek gyártói ellenőrizhessék a tárgyak reprodukcióját, illetve kereskedelmi forgalomba hozatalát, ami segíthetett volna visszaszerezni a filmbe fektetett pénz egy részét. Elég „művészi”-e a Rohamosztagos sisak, Gandalf botja, vagy akár a Doctor Who sorozatból ismert TARDIS, hogy szobornak számítson? Megérdemli-e azt a védelmet, hogy engedély nélkül hetven évig ne másolhassák le ugyanúgy, mint egy festményt?
Források:
https://www.oxford-royale.com/articles/interesting-legal-cases/
https://swanturton.com/lucas-v-ainsworth-the-end-of-star-wars/
https://www.supremecourt.uk/cases/uksc-2010-0015.html
http://ukscblog.com/case-comment-lucasfilm-ltd-ors-v-ainsworth-anor-2011-uksc-39/
https://www.eversheds-sutherland.com/global/en/what/articles/index.page?ArticleID=en/tmt/Enforcing_foreign_copyrights_in_England_Lucasfilm_Limited_v_Ainsworth
A letöltés ideje: 2022.11.07.
Szerző: Dévényi Júlia
A kiemelt kép forrása: simplestudying.com
