Varga Béla Máté a Ludovika Collegium elsőéves hallgatója, jelenleg a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Karának Bűnügyi szakán tanul, adó- és pénzügyi nyomozó szakirányon. Sportedzői, valamint a Magyar Kung-Fu Szakszövetség kötelékében versenybírói képzést is végez. Őt az alakulófélben lévő LC-s sportszakosztály apropóján kérdeztük.

Varga Béla bemutatkozása: Elsődleges profilom a küzdősport, ezen belül is a Wushu Sanda és a Thai Box. Legtöbb versenyemet és bajnoki címeimet a Magyar Kung-Fu Szakszövetségen (HKF) keresztül szereztem.
A küzdősporttal párhuzamosan kezdtem el foglalkozni terep- és akadályfutással is. Versenyek tekintében a Spartan Race által szervezett eseményeket emelném ki, ahol teljesítettem Trifecta Weekendet és Ultrát is. Az OCR sportággá fejlődését követően kezdtem el mélyebben foglalkozni tisztán akadályfutással, amit szeretnék a rendvédelmi és a katonai oktatás részévé tenni. Erre a célra hoztam létre legfőképp az egyetemi sportcsapatunkat.
Minden versenyfelkészülésem alapját a cross-trainingek jelentették. Ebben a kontextusban voltak időszakok, amikor kvázi eszközorientáltan végeztem erőnléti felkészülést, így szorosabb kapcsolatom alakult ki a kettlebell-lel, az olimpiai rúddal, újonnan pedig a macebell-lel. Jelenleg e tekintetben a Confidence and Power csapatának vagyok büszke tagja, amit Magyarország legelitebb edzői vezetnek.

Tinkó Máté: Mi is pontosan ez a sportszakosztály létrehozására irányuló törekvés, mi a cél, és most jelenleg hol tart ez a projekt? Egyáltalán hogy pattant ki a fejedből ez a dolog?

VB: Kezdjük azzal, hogyan épül fel, strukturálisan hogyan tagozódik be a Ludovika Sportegyesületbe a mi csoportunk. Jelenleg a Tonfa Szakosztály részét képezzük. Ez a Ludovika Sportegyesület legelismertebb, legnagyobb szakosztálya. A sportegyesület koordinácójának egy jelentős részét ők képviselik, éppen ezért mi úgy döntöttünk, hogy nem fogunk egyéni projektként működni, hanem ugyanazt a tevékenységi kört, amit eddig végeztünk, azt átcsoportosítjuk, és betagozódunk e szakosztály alá. A gumibotszerű eszközről van elnevezve [a szakosztály], de valójában komplex tevékenységi kört látnak el a résztvevők. Majdhogynem ugyanolyan a szemléletmódjuk, mint a miénk. Mi is igazából mindenféle-fajta rendészeti tevékenységet szeretnénk körüljárni, ami a szakma részét képezi.

TM: Fölmerül a kérdés, hogy eredetileg kinek szólt ez a program?

VB: Elsődlegesen a rendvédelmi és katonai szakirányú hallgatóknak, viszont már civilek is be tudnak aktívan csatlakozni. Ugyanis ezek a részfeladatok nagyon jó hobbitevékenységek is tudnak lenni. Az egyik kiegészíti a másikat. Akit érdekel a lövészet, azt érdekelni fogja az akadálypálya is, és így tovább, összekapcsolódnak. Igazából az lenne a cél – mindaz, amit ezen keresztül végzünk –, hogy kialakuljon egy szakmaiság. Egyrészt kapcsolatba kerüljünk az oktatókkal, azokkal, akik e tevékenységi körök szakemberei, velük együtt tudjunk dolgozni, ezáltal fejlődjünk, és minél magasabb szintre jussunk el. Mindezt a hivatásos élet során alkalmazni is tudjuk, a szolgálati tevékenységbe illesztve.

TM: Hogyan kezdted el toborozni az embereket, népszerűsítve ezt a projektet?

VB: Igazából az előző félévben merült föl bennem ennek a kérdése. Mindig strukturálisan szoktam gondolkodni: hogyan lehetünk még fejlettebbek, szervezettebbek. Vissza tudnék kapcsolódni még röviden a sportéletemhez. Mindig egy közösség tagjaként végeztem a dolgaim – legyen az küzdősport, erőnlétfejlesztés, futás, akármi –, csoporthoz kötötten szerettem dolgozni. Én azt gondolom, a csoportnak van egy olyan ráhatása az egyénre, ami maximalizálja a teljesítményét. Mellette pedig minden egyéb kialakul: a szociális élet, ésatöbbi. Ezek nagyon jól kiegészítik egymást.

Úgy vélem, a hasonló gondolkodásmódú emberek összetalálkoznak egy idő után. Volt olyan, akivel találkoztam egyszer lövészeten, és aztán intézkedéstaktikán is összetalálkoztam, majd órán is beültünk egy hasonló tematikájú előadásra; ezek a körök kialakulnak. Világosan látszik, ki az, aki kicsit szorgalmasabb, és többet is beletenne ebbe. Akkor, persze, létrejött egy baráti kör, ami egy szervezetté, egy közösséggé alakult. A Ludovika Collegium esetében ez sokkal könnyebb volt, mivel itt egy helyen koncentrálódik mindenki, így egyértelmű volt, hogy aki akar, az be tud csatlakozni.

TM: Hogyan képzeled el az együttműködést? Az, hogy valaki csatlakozik, mit jelent pontosan? Milyen jellegű foglalkozások vannak?

VB: Maga a csoport az akadálypálya köré épül elsődlegesen. Ez a bázisa. Én az új tagokat mindig úgy szoktam integrálni – jelenleg az elképzelés úgy néz ki –, hogy folyamatosan halad az edzés a maga ütemében, és ha jön egy új ember, akkor őt fokozatosan építem a csoportba. Így, egy pár edzést követően, bár még nem lesz olyan szinten, részt tud venni és el tudja végezni a maga szintjén azokat a feladatköröket a jövőben. Miután már meglesz a nagyobb létszám, az felvételi időszakokat fog magában rejteni. Meg lesz hirdetve egy kezdő csoport, őket is felkészítjük, és azok után, hogy ez megtörtént, tudnak majd csatlakozni a haladó csoporthoz. Itt már fel lesz osztva az ütemezés. Különösen, hogy ekkor már a Tonfa Szakosztály nevében és színeiben szerepelnek a tagok.

TM: Van-e ennek a projektnek olyan távlati célja, hogy mint szakosztályon belül működő csoport, versenyekre eljárjatok, kompetitív jelleget öltve?

VB: Valójában így indult az egész: mi szerettünk volna elmenni, és képviselni magunkat egy eseményen, erre hoztunk volna létre egy közösséget. Részben ez is hozzájárult ehhez a szerveződéshez. Jelenleg a Spartan Race Hungarynek vagyunk a tagjai Spartan Training Group NKE néven. Ez egy közösség, a Spartan Race saját szerveződése alapján jön létre. Tehát van egy kettős tagságunk, egyrészt az egyetemhez, másrészt a Spartan Race-hez. A Spartan Race-ek természetesen napirenden vannak, ezekkel foglalkozunk, a 2023. évi naptárunkba abszolút bekerült tevékenységként, mint terep- és akadályfutás. A továbbiakban pedig foglalkozni szeretnénk az OCR-rel [Obstacle Course Racing] is. Ez onnan lehet ismerős, hogy a lovaglás helyére került be az öttusába, tehát olimpiai sportággá nőtte ki magát, alapjában véve szintén a Spartan Race-ből. Ennek az akadályfutás része, ami konkrétan olimpiai sportággá válhatott; különböző épített és telepített akadályok teljesítése, amiről szó van. Januártól megkapjuk a szakszövetségi tagságunkat, és már mint sportegyesület leszünk nyilvántartva az OCR szakszövetségben, ilyen versenyekre is fogunk járni természetesen.

TM: Mint minden ilyen jellegű tevékenységnek, ennek is vannak utazási költségei, továbbá érdemes odafigyelni a megfelelő öltözékre, ami az akadályok teljesítése szempontjából hasznos körülmény lehet. Érdeklődöm, a projekt mögé támogatók esetleg körvonalazódnak-e?

VB: Jelenleg – formálisan – mint hobbiközösség létezünk. A következő félévtől ez úgy néz majd ki, hogy a sportegyesület felé lesznek költségek, ezáltal a jelentkező, úgymond, betagozódik. Ennek lesz egy éves költsége, ami a sportegyesületi tagságot rejti magában. Másrészt pedig saját költségvetése lesz mind a szakosztálynak, mind a csoportnak. Lényegében a bevételeink részét ezek fogják képezni, ami egyrészt infrastruktúrafejlesztésre, másrészt pedig egyéb kiadásokra – úgymint az utazás – fog elmenni. Egyébként a Nemzeti Közszolgálati Egyetem támogat minket ebben. Közben elég komoly szintű szponzorok is megjelentek már, akik ebbe fektetnének. Mégiscsak az NKE tisztképző intézményéről van szó, amely mindenki számára érdekes lehetőségeket rejt magában – szakmaiság tekintetében is, ha erre helyezzük a hangsúlyt.

TM: Tehát ez a közeli vagy távoli jövő, ami folyamatban van. Most viszont a gyakorlati részét ragadjuk meg: hol vannak edzéslehetőségek és -alkalmak, esetleg terveztek-e más helyszíneket, vagy a jelenlegi körülmények megfelelnek-e a kihívásoknak, az elemek gyakorlásához?

VB: Az elképzelés az, hogy lehetőleg mindent a Ludovika Campuson teljesítsünk. A hallgatói életünk is e köré épült. Poénkodtunk is valamikor ezen, hogy az Oktatási Épület, a Ludovika Collegium és az ismert élelmiszer-áruház képezi azt a háromszöget, ahol mozgunk a hétköznapokban. Mindent, amit lehet, megpróbálunk ide szervezni, és esetleg ha van olyan esemény vagy edzés, ami időszakos, meglátogatjuk a jövőben. De még egyszer mondom, a bázis az a campus. Az óráink, kötelezettségeink nem teszik lehetővé azt, hogy az utazásra órák menjenek el.

TM: Itt a Lovarda melletti területről van szó?

VB: Egész konkrétan a campuson belüli akadálypálya teljes mértékben báziselem. Ugyanúgy tagja lesz a lövészklub ennek. A Ludovika Arénában a falmászás is bekerült elemként, illetve a Rendészettudományi Karnak a kollégiuma, ahol még foglalkozásaink lesznek.

TM: Ott talán még van konditerem is.

VB: Így van, de elsődlegesen az intézkedéstaktika irányában lesznek foglalkozásaink.

TM: Ezen a ponton azért az LC-s érintettségről is beszéljünk. Jelenleg mennyi LC-s hallgató aktív, és potenciálisan milyen sokan tudnak majd csatlakozni a szakosztályhoz? Itt azért fontos kérdés az előedzettségé. Nyilván szépen hangzik, hogy bárki elkezdheti, de azért mégis milyen alapokra lenne szüksége annak, aki ezt komolyan gondolja?

VB: Jelenleg 8 fő, aki aktívan részt vesz az eseményeken. Náluk vegyes egyébként a háttér, hogy ki, milyen edzettségi múlttal rendelkezik. Alapjában véve mindenkit integrálunk, nincs semmiféle megkülönböztetés, mindenkit felkészítünk. Ez is a mi mottónk: „csak a fejlődés állandó”. Mindig van hova fejlődni, ez kétségtelen. Mindenkit eljuttatunk arra a szintre, ahova el szeretne jutni. Ez a közösségi kohéziónak a részét képezi. Bárki be tud csatlakozni.

TM: A téli időszakban, a bezárások idején hogyan lehet az emberekben a lelket tartani, hogy tavasszal folytatódik ez a nagyon ígéretesen induló projekt?

VB: Igazából van még egy szlogenünk, amit nem szoktunk elfelejteni. „Az idő vagy jó, vagy ideális.” Nincs olyan, hogy hideg, nincs olyan, hogy korán, sem késő, sem az, hogy vizsga- vagy szorgalmi időszak. Persze, a kültéri eseményeket, azokat teljes mellszélességgel tudjuk végezni. Ezek tervben is vannak. A kedd-csütörtöki időpontok fenn fognak maradni. A szállásunk időközben megoldódott. Akik szeretnének maradni, az ÁNTK és az RTK kollégium helyszíneiről tudnak majd járni az akadálypályára. Aztán pedig jönnek a kreatív programok, amelyekkel, egyéb felkészítésként, megalapozzuk a jövő évi versenyszezonunkat. A futás szintén egy kültéri esemény, azt is tudjuk majd végezni. Tavasszal pedig folytatjuk, ahol befejeztük, amit esetleg felkészülésként télen nem tudunk abszolválni.

TM: Mivel lennél elégedett, mondjuk, még látható időintervallumon belül? Milyen fejlődéseket szeretnél elsősorban látni?

VB: Elégedett vagyok már most is valamelyest. Szerintem mindenki, amit elképzelt, azt bőven meg tudta valósítani, sőt tovább is tudott rajta ugrani. Az én álmom, hogy pár hónap múlva egy versenyen közösen jelenünk meg, akár egy Spartan Race-en, és azt mindenki úgy teljesíti, ahogyan azt elképzelte, elvárta magától. Szóval az én elégedettségem a hallgatótársak elégedettsége is.

Pár hónap múlva cél a Somorjai Gábor Emlékversenyen való részvétel. Ez egy nagy presztízsű verseny, ami éves szinten megjelenik a Rendészettudományi Karon. Minden nyáron – augusztus végén – megrendezésre kerül. Az RTK nemzetközi rendészeti versenyéről van szó. Itt mindaz a tevékenységi kör, amit végezni szeretnénk, az egyetlen napon, egy komplex verseny keretében lezajlik. Az lenne a cél, hogy a mi csoportunk összes tagja el tudjon indulni ezen, felkészülhessen, és legfőképp sikeres tudjon lenni. Vagy akár több csapat is el tudjon indulni, mind a lányok, mind a srácok, egy külön csoportot alkotva. Jelenleg két teljes csapatunk van, aki jelezte a szándékát, egy hölgyekből álló, és egy urakéból.

TM: De akkor arra még bőven van felkészülési idő.

VB: Rengeteg időnk van, de már elkezdtük most, tematikusan a felkészülést.

TM: Apropó, lányoknak és fiúknak ugyanazt az akadálypályát, ugyanazokat az elemeket kell teljesítenie?

VB: Létezik egy-két olyan elem, ahol speciális technikát kell alkalmazni, de egyébként az alapjai mindegyik végrehajtásnak ugyanazok, és egyébként ezt is oktatjuk, hogy mindig a könnyebbtől jutunk el a nehezebbig, az egyszerűtől a bonyolultig. Tehát fel van építve, folyamatosan végigvesszük ezeket a progressziókat. Van is olyan akadályunk, amelynek a nevei: 1-es, 2-es, 3-as; ez azt foglalja magában, hogy a legegyszerűbb technikától a legbonyolultabbig – jelen esetben a skála háromig terjed – milyen végrehajtási móddal kell abszolválni. Talán csak annyi a különbség, hogy a hölgyeknél kicsit távolabbról kell indítani a rávezetést, illetve bizonyos elemeknél erőnléti blokkot kell alkalmazni ahhoz, hogy végre tudják hajtani, le tudják küzdeni az adott akadályt.

TM: „Erőnléti blokk”? Ez micsoda pontosan?

VB: Alapvetően a húzógyakorlatoknál merül ez fel, ahol fel kell húznia az embernek magát, a kötélen vagy egy palánkon, ahol egyszerűen nem tudja a lábát úgy használni. Ehhez fel kell erősíteni a hátizmokat, a hátsó mozgásláncot ahhoz, hogy meg tudja valaki csinálni. De a kötélmászásnál például speciális lábtechnikát is alkalmazunk, erre is van többféle kivitelezési mód. Kinek, melyik a könnyebb, kinek, melyik a testhezállóbb. De mindenkinek van egy saját technikája, amivel meg tudja csinálni.

TM: És akkor ennek a „know how” részét te vállalod?

VB: Hogyne, mindent végzek és bemutatok. Nagyon fontos, hogy nálunk van egy felmérés. Az, ahogyan kapcsolatba kerülünk, hogy valaki szeretne akadálypályán edzést végezni. A beszélgetésből egyrészt már kiderül, hogy az illető milyen mozgásmúlttal rendelkezik, milyen sérülései vannak esetleg. Felmérésre kerül a bemelegítés alatt, milyen mobilitással van jelen, milyen az állapota, a mozgáskultúrája. Ezeket mind mérem, és ez alapján állítom össze az ő terhelését aznapra. Tehát mindenféleképpen végzünk előszűrést. Fejest a vízbe senki nem ugrik elsőre. Van ennek persze egy biztonsági-kockázati faktora, amit számításba kell venni.

TM: Aki úgy dönt, hogy jelentkezni akar, hogyan teheti meg? Hozzád forduljon, van-e már esetleg olyan e-mail cím, ahol várjátok a jelentkezéseket?

VB: Személyesen bármikor, bárki megkereshet, akár a közösségi oldalon, akár az e-mail címemen (varga.bm.20@gmail.com). Egyébként készül a csapat hivatalos oldala, ezen keresztül is elérhetőek leszünk. Lényegében ezeken a fórumokon.

TM: Köszönöm a beszélgetést!