Prof. Dr. Boros Anitával, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Lőrincz Lajos Közigazgatási Jogi Tanszékének docensével, a Greenology Zöldinnovációs Fenntarthatósági Tudásközpont és a Körforgásos Gazdaság Elemző Központ vezetőjével, az Innovációs és Technológiai Minisztérium korábbi államtitkárával Imre Gyula, a Ludovika Collegium – egyúttal az NKE Államtudományi osztatlan mesterszakos képzésének – hallgatója készített nagyobb lélegzetvételű interjút.

Imre Gyula: Kérem, meséljen magáról. Miért éppen a közigazgatásban dolgozik? Egyáltalán honnan jön a közszolgálat iránti érdeklődése, és hol tart most a karrierútja?
Prof. Dr. Boros Anita: Számomra mindig is azok a hivatások voltak szimpatikusak, amelyekkel segíteni tudunk az embereknek. Ennek szellemében jelentkeztem az akkori Államigazgatási Főiskolára. A közigazgatás működése iránti érdeklődésem már viszonylag fiatal koromban kialakult. Noha egy szegény szatmári család leszármazottja vagyok, a szüleim igyekeztek a tanulmányaimban mindenben támogatni, még akkor is, ha ehhez már gimnazista koromban – idényjelleggel – valamilyen munkát kellett vállalnom. A főiskola alatt nyaranta a helyi polgármesteri hivatalban dolgozhattam: kezdetben irattárosként, majd a hivatali ügyfélszolgálaton. Ezek az időszakok meghatározóak voltak a pályám szempontjából: mint egy rendkívül izgalmas könyvet, úgy faltam a különböző közigazgatási iratokat, többet tanulva belőlük, mint az akkori szakkönyvek java részéből. 2001-ben, amikor megkaptam a diplomámat, éppen létszámstop volt a közigazgatásban, így egy másik igazgatási terület felé orientálódtam, és néhány évig a felsőoktatási igazgatásban tevékenykedtem, majd az első alkalommal, amikor lehetett, pályáztam tanársegédnek az egykori – akkor már átalakulóban lévő – főiskolám Államigazgatási Tanszékére. Egyértelmű volt, hogy közigazgatási eljárásjogot szeretnék oktatni, e jogterületi témából írtam a szakdolgozataimat, diplomamunkámat, a doktori disszertációmat, és később ilyen témában habilitáltam.
A szakmai gyakorlati pályám során is igyekeztem olyan területeket választani, ahol valamilyen módon elősegíthettem, hogy hatékonyabbá, egyszerűbbé, gyorsabbá váljon az adott szervezet működése, az emberek mindennapi élete. Sokat önkénteskedem most is; ha valamivel tudok segíteni, akkor azt megteszem. Legutóbb egy olyan családnak gyűjtöttünk karácsonyra játékokat, akik hat kisgyermeket nevelnek. Talán ebből a tenni akarásból nőtte ki magát egy másik meghatározó terület, amellyel több mint tíz éve foglalkozom. A fenntarthatóság számos vetületét vizsgáltam különböző ágazatokban. Kezdetben a Közbeszerzési Hatóságnál főosztályvezetőként a zöld közbeszerzések, majd minisztériumi miniszteri főtanácsadóként jelentősebb gazdasági és támogatáspolitikai területeken vizsgáltam a fenntarthatóságot. 2014-től aztán több mint háromszáz állami vállalat működését felügyeltem helyettes államtitkárként, és egyúttal elláttam az államtitkári feladatokat is. Ezekben az években az állami vállalatok megfelelőségével és fenntarthatóságával foglalkoztam. Számos tekintetben racionalizáltuk a vállalatok működését, az állami vagyon nyilvántartását. Nagyon örültem, amikor hátrányos helyzetű településeken tudtunk óvodákat, iskolákat, uszodákat építeni a gyerekeknek, ezáltal elősegítve a fiatal generáció fejlődését. Azokból az évekből ez volt számomra a legemlékezetesebb.
A kislányom megszületését követően megalapítottam a Közigazgatási Eljárási Jogi Egyesületet abból a célból, hogy a közigazgatási szakemberek számára legyen egy tapasztalatcserére, tudásmegosztásra alkalmas platform. Büszkén mondhatom, hogy az egyesületünk évről évre neves szakmai rendezvényeket szervez a közigazgatási jog számos területén. 2019-ben pedig megalapítottuk a Közigazgatási Eljárási Jogi Szemle című folyóiratunkat is, ahova szeretettel várjuk minden közigazgatási szakember és hallgató közigazgatást érintő írásait is.
Néhány évnyi ügyvédkedés, illetve bírósági igazgatási tapasztalatot követően ismét visszakerültem a közigazgatásba. Államtitkárként kezdtem el mélyrehatóbban foglalkozni –először – a zöldgazdasággal.
2021-ben már egyetemi tanárként megalapítottam kollégáimmal a Greenology Zöldinnovációs Fenntarthatósági Tudásközpontot, amely több szegmensben folytat kutatásokat, így többek között a zöld építésgazdaság területén. Mára ez a szervezet minden meghatározó hazai építési konferencia résztvevőjévé nőtte ki magát. Nagyon örülök, hogy ezen a területen is sikerült kiemelkedő eredményeket elérnünk.

Mivel a szépségipar és a sport mindig is közel állt hozzám, elkezdtem foglalkozni a fenntarthatóság és az emberi egészség kapcsolatával tudományos szinten is a doktorandusz hallgatóim aktív közreműködésével. A Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem kutatóival élettani kutatásokban is részt vehettem, amely hozzásegített egyes problémák egészen más szempontú megismeréséhez is.
Megtiszteltetés számomra, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetem mellett más felsőoktatási intézményekben is oktathatok, kutathatok. A magyar kutatói szférában fantasztikus tudósokkal találkozhat az ember, akiktől folyamatosan új dolgokat lehet tanulni. Jelenleg a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem intézetigazgató egyetemi tanáraként és a Körforgásos Gazdaság Elemző Központ vezetőjeként, ESG-szakértőként [mozaikszó az angol Environment (környezet), Social (társadalom), Governance (vállalat vezetés/irányítás) szavakból – a szerk.] ismét újabb fenntarthatósági kérdések vizsgálatával foglalkozhatunk a kutató kollégáimmal.

Építésgazdaságért, infrastrukturális környezetért és fenntarthatóságért felelős államtitkárként is dolgozott. Meséljen, kérem, az államtitkári időszakáról. Mi volt a ciklus legnagyobb eredménye?
A közigazgatási munka nekünk, közigazgatási szakembereknek nap mint nap a feladataink köz érdekében való, lehető legmagasabb szintű ellátása. Számomra minden általam képviselt ágazat kisebb vagy nagyobb eredménye meghatározó volt. A lényeg sohasem változott: a munkámmal azt szeretném elérni, hogy az itt élőknek, az embereknek, vállalatoknak jobb és könnyebb legyen. Az, hogy ezt éppen államtitkárként, egyetemi professzorként vagy önkéntesként tudom a leghatékonyabban tenni, nem lényeges. Nem a címek vagy rangok tesznek minket jó szakemberré. Ha tudjuk, mi a célunk, mi a hivatásunk, akkor annak szellemében tesszük a dolgunkat nap mint nap.

Hadd idézzem Winston Churchillt, aki azt mondta, hogy „nem szabad kihagyni a lehetőséget, amit egy válság ad a kezünkbe”. Mit gondol, milyen irányban hathat a háború a fenntarthatóságra? Háttérbe szorulhatnak-e emiatt a klímapolitikai célkitűzések, vagy éppen hogy előre tudják mozdítani a zöld átállást a megnövekedett energia árak? Miként fogunk zöld szempontból „kikeveredni” a válságból?
Számos területen – például az építésgazdaság, az élelmiszergazdaság, az ipar egyes szektoraiban – azt látom, hogy a különböző nemzetközi válságok – legyen az közegészségügyi, energetikai válság, vagy háborús konfliktus – felgyorsítják a válságok révén kieső termékeket helyettesítők piacra lépését, az innovációs folyamatokat, a zöldgazdasági fejlesztéseket. A különböző szegmensekben érvényesülő piaci kiszolgáltatottság ellensúlyozására új megoldásokat dolgoznak ki az érintett államok, amelyekre addig nem – vagy csak kevésbé – volt szükségük. Új alapanyagokat fejlesztenek az elérhető forrásaik felhasználásával – nálunk például ilyenek a mezőgazdasági alapanyagokból, maradékanyagokból előállított építőipari alapanyagok –, új technológiákat vezetnek be az erőforrásokkal való hatékony gazdálkodás érdekében számos területen (ilyen például a dróntechnológia vagy a robotizáció). Az energiaválságnak kimutatható hatásai vannak a közlekedési, fűtési, szabadidős magatartásra. A nemzetközi kutatások hasonló eredményeket mutattak be a pandémia következményeként is. Egyes szokásaink a válságot követően is megmaradtak (pl. az elektronikus szolgáltatások igénybevételének intenzitása nem csökkent szignifikánsan azóta sem). Mint mindent, ezt a kérdést is komplexitásában kell vizsgálni, és mindhárom területet erősíteni. Mondanom sem kell, milyen kiemelkedő szerepe van mindebben az állami szabályozásnak és az azt végrehajtó szakembereink tevékenységének.

Milyen projektekkel foglalkozik jelen pillanatban? Tudna mesélni az aktuális zöld kutatási témáiról?
A kutatásaim igen szerteágazóak, egy közös pont azonban van: a fenntarthatóság és a körforgásos gazdaság. Foglalkozom a zöld építésgazdaság aktuális zöldinnovációival, azok piacra jutásának gazdasági és jogi kérdéseivel. Itt azt vizsgáljuk, miként lehetne az itthon rendelkezésre álló anyagok felhasználásával új, környezetbarát anyagokat kifejleszteni, azok hazai térnyerését biztosítani, és milyen módon lehetséges ezeknek a zöld építőipari alapanyagoknak a megfelelő nyomon követése és minőségbiztosítása.
Egy másik nagy terület a körforgásos gazdaság és a fenntarthatóság agrárgazdasági vonatkozása. Itt számos olyan kérdést vizsgálunk, amelyek az állam aktív szerepvállalását feltételezik például az élelmiszergazdaság, az aszályok kezelése vagy a vízgazdálkodás területén. Részint itt jelennek meg azok a szépségipari kutatásaim is, amelyek a hazai gyümölcsök, zöldségek, gyógynövények felhasználásával új kozmetikumok kifejlesztésére irányulnak, a teljes értéklánc környezetterhelését minimalizálva, kimunkálva az egyes etapok (pl. növénytermesztés, feldolgozás, csomagolás, szállítás, kereskedelem) karbonkibocsátásának minimalizálási lehetőségeit. Ez is egy igen izgalmas téma, hiszen például vizsgáljuk a Z generáció fogyasztói szokásait és a social media befolyásoló szerepét is. Az állam piacfelügyeleti, fogyasztóvédelmi szabályozó, hatósági szerepköre ebben a kérdéskörben is meghatározó lesz.
Számos olyan kutatásunk is folyamatban van, amely során egy-egy közigazgatási kérdés mélyebb vizsgálatát végezzük el a hallgatók bevonásával: az egyik doktorandusz hallgatómmal a közbeszerzési ellenőrzések kapcsán végeztünk kiterjedt kutatásokat, de a legutóbbi félévben az egyik tárgyam keretében a hallgatóimmal azt is vizsgáltuk, miként értékelik az ügyfeleink a közigazgatás és az állam háborús helyzetre adott válaszait, intézkedéseit.
De hamarosan – már az idei évben – olyan zöld projektek megvalósítása is elkezdődik a vezetésem alatt, amelyek mind a hallgatói, mind a gazdasági, mind pedig a szakmai réteget megszólítják a fenntarthatóság és a körforgásosság jegyében.

Mit tanácsolna a fiataloknak, akik úgy döntenek, hogy a közigazgatásban szeretnének elhelyezkedni? Milyen alapvető kompetenciákra lesz szükségük?
Azt egyre inkább látom, minél több területtel foglalkozom, hogy elmosódnak a határok az egyes tudományterületek, ágazatok között. Ma már nem elegendő általános közigazgatási ismeretekkel rendelkeznie egy vezetőnek, hanem az általa képviselt ágazat szakmai – pl. építési, műszaki – jellemzőit is ismernie kell. Ez egy folyamatos fejlődési, tanulási folyamatot követel mindannyiunktól.
A hallgatóink ehhez a hosszú tanulási folyamathoz egy biztos alapot kapnak a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen. Erre az alapra, tudásbázisra bátran lehet építkezni. Nem csak a mi szakmánkban, másutt is igaz: ha stabilak az alapok, utána már a ráépített tudás is szilárd lesz, bármelyik közigazgatási területen is helyezkedik el az ember. Mindegyik közigazgatási területen hozzá tudunk ugyanis járulni ahhoz, hogy a körülöttünk élőknek jobbak legyenek a mindennapjaik, egyszerűbb legyen az életük.

Minden kedves Hallgatónak sok sikert kívánok ezen az úton!

Tisztelettel köszönjük a beszélgetést!

Szöveg: Imre Gyula
Fotó: Goreczki Renáta
Szerkesztés: Tinkó Máté