Március 21-én lezajlott a Ludovika Collegium történetének második „News Briefing” alkalma, ahol hallgatóként lehetőség adódik arra, hogy a világban zajló eseményekről kiscsoportban beszélgessünk, megadott szempontok alapján, angolul.
Ebben a hónapban Kishore Mahbubani „Asia’s Third Way” című esszéjét vettük górcső alá. Ezúttal egy-egy rövid reflexióval kezdtük az alkalmat, ahol mindenki ismertethette a többiekkel, hogy a megadott olvasmány melyik része volt a legmeglepőbb számára. A cikk alapvetően a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének (Association of Southeast Asian Nations, ASEAN) pragmatizmusát mutatta be, aminek köszönhetően a 10 országot felölelő nemzetközi szervezet remekül tud egyensúlyozni korunk két nagyhatalma, az Egyesült Államok és Kína között. A térség országai (részben földrajzi közelségüknek köszönhetően) szoros gazdasági kapcsolatot építettek ki Pekinggel az elmúlt évtizedekben, miközben biztonsági kérdésekben továbbra is jó viszonyt ápolnak Washingtonnal. Mahbubani szerint az ASEAN-ra jellemző pragmatizmus mintaként szolgálhat a „globális dél” országai számára, ahol szintén a gazdasági fejlődés sokszor előnyt élvez a különböző politikai ideológiákkal szemben, így az Egyesült Államoknak érdemes lesz a jövőben átértékelnie hozzáállását ezekhez az országokhoz, ha fel akarja venni a versenyt Kínával, ugyanis a világ második legnagyobb gazdasága már most elképesztő gyorsasággal nyomul Afrikában és Latin-Amerikában.
A bő egy órában az olvasmánnyal kapcsolatban előzetesen megkapott kérdésekre kerestük a válaszokat. Ezeknek egy része segített abban, hogy könnyebben meg tudjuk határozni az ASEAN országainak szerepét és jelentőségét (egyenként és szervezetként is) a világban. Másrészt viszont olyan kérdések és dilemmák is felvetődtek, minthogy a gyakorlatias, többnyire ideológiáktól mentes, gazdasági érdekeket előtérbe helyező állami magatartás valóban jó út-e egy adott ország számára, illetve kell-e egyáltalán ideológiai keretet adni a kapcsolatok kialakítása során.
Írta: Csóka Bercel
Fotó: Tinkó Máté