Kedves Joszip! 2022 augusztusától decemberig dolgoztál szakmai gyakorlat keretében Tel-Avivban, az izraeli magyar nagykövetségen. Kezdjük az akklimatizáció folyamatával. Milyen gyorsan tudtál hozzászokni az ottani körülményekhez, milyen fő szempontok szerint tudnád összehasonlítani a közel-keleti viszonyokat a közép-európaiakkal?
Talán az első és legnehezebb kihívás az időjárás volt, mert az év legforróbb időszakában érkeztem, az első két-három hét során gyakran előfordult a 40 Celsius-fokos meleg, ráadásul magas páratartalommal. Az első időszakban tényleg ez tűnt a legfőbb problémámnak, hiszen Tel-Aviv északi részén éltem, nem messze a nagykövetségünktől, ahol kevéssé érvényesültek Izrael kulturális karakterisztikái a hétköznapokban. A boltok egy része shabbatkor (péntek napnyugtától szombat napnyugtáig tartó vallási időszak) is nyitva tartott, a tengerpart a legfőbb vallási ünnepek idején is tele volt, az utcákon kevesebb (ugyanakkor Európához képest nyilván látványosabban több) katonát lehetett látni, továbbá elvétve működött a tömegközlekedés is. A hétköznapi életvezetésben itt nem sok különbséget tapasztaltam Európához képest, Jeruzsálemben és a vidéki településeken azonban már sokkal érzékelhetőbb és kézzelfoghatóbb volt a különbség, ezeken a helyeken már erősebben érvényesültek a vallási megfontolások a mindennapi életben, és sokkal látványosabb volt a katonai jelenlét is. Biztonság- és védelempolitikai tanulmányaimból, valamint az ezirányú érdeklődési körömből fakadóan ez nem jelentett nagy meglepetést, talán a mértéke az, amit nem lehet a cikkekből és könyvekből megérteni – például amikor vidéki viszonylatban, egy 60 fős buszon csak ketten ülünk civilek.
Ami azonban tényleges kulturális „sokkot” jelentett számomra, az a társadalmi hierarchia rendkívül laza jellege: a kutatási témámhoz kapcsolódóan számos helyi szakértővel, újságíróval és kutatóval felvettem a kapcsolatot, és a bevett kelet-európai asszisztensi útvonal helyett legtöbb esetben közvetlenül telefonon (WhatsAppon!) kellett keresnem őket, függetlenül a beosztásuktól vagy katonák esetében a rendfokozatuktól. Egy konkrét példa: éppen a BBC egyik közel-keleti tudósítójával ebédeltem a Tel-Avivi Egyetem menzáján, amikor elsétált mellettünk egy parlamenti képviselő, majd a beszélgetőpartnerem felajánlására csatlakozott hozzánk ebédelni, és ebben a körben folytathattuk a beszélgetésünket Izrael legfőbb aktuális biztonsági kihívásairól.
A szakmai gyakorlat során nyerhető – elsősorban külföldön szerezhető – tapasztalat pregnáns eleme a Ludovika Collegium képzésének. Mi az, ami egyedülállóvá teszi a tapasztalatszerzésnek ezt a fajtáját saját benyomásaid alapján?
Leginkább a biztonsági háló hiánya, a magadra utaltság megtapasztalása és egy új környezetbe való beilleszkedés kihívása. Úgy kell bekapcsolódni a helyi, az évek során már összeszokott munkaközösségbe, hogy nincs „hátország”, nincsenek barátok-családtagok, akikkel el lehet menni ebédelni vagy meginni valamit, eltölteni a szabadidőt. Nekem ebből a szempontból szerencsém volt, mert az ösztöndíjas időszakom második felében Jeruzsálembe érkezett egy szintén közszolgálatis ismerősöm az MCC-n keresztül, de pont az első időszakban magamtól kellett megküzdenem a fenti kihívásokkal, ami fontos élettapasztalatot jelent.
Melyek voltak a konkrét feladataid a külképviseleten? Egy hasonló pozíciót betölteni szándékozó LC-s hallgató számára milyen releváns tanácsokat adnál kiutazása előtt?
Alapvetően sajtófigyelést, és annak alapján elemző feladatot végeztem a kiemelt politikai ügyek – az ösztöndíjas időszakomra esett egy feszült iráni–izraeli, libanoni–izraeli biztonsági helyzet, valamint az izraeli parlamenti választások – tekintetében, ezt egészítették ki kisebb rendezvényes feladatok, valamint a Novák Katalin köztársasági elnök asszony látogatásához kapcsolódó operatív teendők. Mindezekhez elengedhetetlen volt a tanulmányaim-kutatásaim során szerzett előzetes felkészültség, amely kialakította irányomba a nagykövetség vezetésének előzetes bizalmát a feladatokba való bevonásra, így a legfőbb tanácsom az lenne, hogy mindig a szakmai-személyes érdeklődés legyen az elsődleges szempont egy külföldi gyakorlati hely megválasztásánál.
Fő kutatási témád az izraeli telepesmozgalom, amely a mai napig bonyolult és heves viták tárgyát képezi Izrael aktuális politikai kontextusában. Korábbi, úgymond passzív kutatási tevékenységed után milyen lehetőségek nyíltak meg a személyes tapasztalat/terepmunka során, mennyi új élményt adott, hogy ezúttal úgymond belső nézőpontból láthattál rá a mozgalmat körülvevő társadalmi fejleményekre?
Nagyon sokat profitálhattam abból, hogy a „terepen” folytathattam a kutatási tevékenységemet. Egyrészről ahogyan már említettem, számos konzultációt folytattam a helyi szakértőkkel, akik hasznos tanácsokkal láttak el a tervezett doktori programom kapcsán. Másrészről pedig az izraeli társadalmi közegben mozogva, helyi magyarokkal, zsidókkal, arabokkal-palesztinokkal is beszélgethettem, ami szintén megerősített vagy éppen megcáfolt olyan tényezőket, amelyeket eddig csak papírból ismerhettem. Végül, de legkevésbé sem utolsósorban nem csupán szakmai, de életre szóló élményt is jelent az, amikor személyesen is megtapasztaltam a nemzetközi jogi szempontból megszállt palesztin területek atmoszféráját, az ellenőrzőpontok és az – izraeli terminus szerint – úgynevezett „biztonsági fal” világát.
Mennyire tudtál a meglévő angol nyelvtudásoddal érvényesülni a nyilvános fórumokon/terekben?
Teljes mértékben! Ugyan a középiskolában és az egyetemen is tanultam vonatkozó szaknyelvet, de ebben a tekintetben egy kifejezetten fontos tapasztalattal járt számomra a nemzetközi környezetben töltött három hónap: nagyon eltérő a diplomáciai testületek angol nyelvtudásának szintje, sok esetben nem nekem kellett volna kellemetlenül érezni magam a kommunikációban – de igazán senkinek sem kell. További biztatásképpen pedig megjegyezném, hogy a tapasztalataim szerint például a szomszédos országainkból érkező diplomaták sokkal választékosabban és érthetően beszéltek angolul, mint nyugat-európai társaik.
Hogyan látod az izraeli–magyar kapcsolatok jelenlegi állapotát, mely területeket lehetne kiemelni, ahol véleményed szerint előremutató az együttműködés a két állam között?
Jómagam mindeddig csak egy kis szeletével foglalkoztam és foglalkozom az egyébként hosszú időre visszatekintően szoros magyar–izraeli kapcsolatoknak, így kevéssé tudnék megalapozott véleményt megfogalmazni az általános tendenciákra vonatkozólag. Mindazonáltal úgy érzékeltem, hogy felek egymásra kölcsönösen fontos partnerként tekintenek, és nagy lehetőséget látnak az együttműködés további bővítésében és mélyítésében, minden területen.
Hogyan tudtad az ott szerzett tapasztalataidat hasznosítani hazatérésedet követően?
A kint szerzett tapasztalataimat igyekeztem közvetlenül becsatornázni a szakmai tevékenységembe, így azóta több konferencián is részt vettem izraeli témával, valamint felhasználtam azokat a publikációimban, valamint az idei Országos Tudományos Diákköri Konferenciára nevezett dolgozatomban is. Kiemelném, hogy az egyik legfontosabb tapasztalat a „mítoszrombolás” volt az egyes témákat illetően, így valamelyest tisztább szemüvegen keresztül folytathatom ezirányú kutatásaimat a doktori program során. Fontos szempont számomra, hogy az adott többletinformációkon túl hitelesebbé is válik a munkám a kint töltött időszak által.
Mit emelnél ki még abból az időszakból, ami szakmai karrieredre pozitív hatással lehetett?
Az ösztöndíjas időszakot követően a Honvédelmi Minisztériumban helyezkedtem el nemzetközi területen, amelynek keretében többek között az izraeli kapcsolatok gondozásáért is felelek. A kint szerzett tapasztalataim és a nagykövetséggel kialakított szakmai és emberi kapcsolatok, valamint a „terepismeret” ebből kifolyólag hatalmas segítséget és támogatást jelentenek a mindennapi munkámban is.
Mindenképpen kiemelném, hogy ezt a három hónapot a Magyar Közigazgatási Ösztöndíjprogramnak (MKÖ) köszönhetem, amely nem csupán lehetővé tette a szakmai gyakorlatom külképviseleten való teljesítését, de ehhez jelentős támogatást is biztosított. Mindenki számára csak javasolni tudom, hogy ismerje meg az MKÖ adta lehetőségeket – nem megfeledkezve arról, hogy a Ludovika Collegium is hasonlóan tartalmas és szakmailag ambiciózus külföldi lehetőségeket biztosít a hallgatói számára.
Köszönöm az interjút!
Interjú: Tinkó Máté