Gyereknap alkalmából május 30-án ismét Sárkeresztúrra látogattunk a Ludovika Collegiummal, a Máltai Szeretetszolgálat által fenntartott Jelenlét Pontra. Ennek a programnak a keretében az elszegényedett településen végeznek állandó és intenzív szociális munkát, melynek egyik fő szegmense a szegregátumban élő gyerekekkel való tartalmas foglalkozás. A segítségnyújtás, illetve az ellátás intézményrendszere rendkívül szerteágazó. Heti rendszerességgel támogatják őket az iskolai teljesítményük fejlesztésében, különórák keretén belül, mint például a tanulás segítése, felzárkóztatás, szabadidős foglalkozások és zenélés. Eseti jelleggel – valamilyen nagyobb esemény alkalmával – pedig egész napos programokat szerveznek a gyerekeknek, ahol mi is szívesen besegítünk. Hosszabb iskolai szünetek során tematikus napokat tartunk közösen a gyerekeknek, erre az időre többen csatlakoznak a Ludovika Collegiumból is. Azonban kiváltképp fontos a rendszeresség ezeknél a programoknál, hiszen a gyerekek fejlődésére ez is hatással lehet. Ennek tudatában próbálunk mi is minél többször elmenni Sárkeresztúrra önkénteskedni.
Amikor a faluba érkeztem, olyan érzésem támadt, mintha egy másik világba csöppentem volna. A településen a házak állapotából már látszódott, hogy itt nagyon szegény emberek laknak. Sok helyen omladoztak a falak, hiányos volt a tetőszerkezet. A Máltai Szeretetszolgálat munkatársaitól továbbá megtudtam, hogy a házak többsége komfort nélküli, sem víz, sem áram nincs bevezetve számos házba. Egy külön segélyprogram keretében telepítettek több tíz család részére udvari vécéket.
Elgondolkoztam azon, hogy milyen szerencsések azok a személyek, akik nem ilyen miliőbe születnek bele, és hogy mennyire fontos a hátrányos helyzetű sárkeresztúri gyerekek szocializációjának helyes irányba terelése. Alapvetően ebből a környezetből nagyon nehéz kitörni, minél nagyobbak lesznek, minél tovább élnek ilyen körülmények között, annál nehezebbé válik ennek a lehetősége, hiszen hathatós külső beavatkozás nélkül ez a mélyszegénység sajnálatos módon újratermelődik, halmozódik.
Mélyen megérintett mindaz, amit tapasztaltam az ottlétem során. Ha megnézzük és figyelembe vesszük, hogy a társadalmon belül a mélyszegénységben élő réteg népességi rátája sokkal magasabb, mint a középosztálybeli családoké, akkor felismerhetjük azt a lehetséges problémát, hogy a jövőben egyre több és több gyerek kerülhet ilyen helyzetbe.
A Jelenlét programmal a felzárkóztatást próbálják elősegíteni, illetve a szegénység újratermelődése ellen igyekeznek felvenni a harcot. A program a gyerekek részére reménysugarat jelent, egy élhető jövő kilátásba helyezésével. Tekintettel a fent leírtakra, úgy gondolom, hogy ez egy nagyon fontos probléma, ami ellen kellő időben való közbelépéssel eredményeket lehet elérni. Országszerte több ilyen programra lenne szükség, hogy minél több gyermekhez el lehessen időben érni.
A gyereknapi foglalkozás egész délután eltartott, két részből állt. Első körben a Baba-mama klub keretében jöttek fiatal anyukák kisebb gyerekeikkel, majd később már a nagyobb gyerekek is csatlakoztak hozzánk. Számukra főként kültéri programokat szerveztünk. Jobbára nagycsoportos óvodások, illetve alsó tagozatos, általános iskolás diákok vettek részt a gyereknapon. Szerencsére nagyon sokan eljöttek, körülbelül tizenöt-tizennyolcan lehettünk. Jó hangulatban teltek az órák, főként sportolással. Készítettünk a gyerekeknek akadálypályát, volt lehetőség kosarazni, futballozni, patkót dobálni. Nagy népszerűségnek örvendett a csillámtetkó készítése is, mind a kisfiúk, mind a kislányok körében. Sokuknak akkor készült először csillámtetoválás. Amint mindenki, aki szeretett volna, csináltatott magának, rögtön jöttek egy második, harmadik figura készítésére.
Örömmel hallgattam, amikor az óvodás kislányok odajöttek hozzám, és elszavalták azokat a rövid mondókákat, verseket, amelyeket az anyák napi foglalkozás keretén belül tanultak tőlünk. A programot a fiatalok táncolással zárták.
A gyerekek aranyosak voltak, látszott rajtuk, hogy vágynak a figyelemre, szeretetre, gondoskodásra. Nagyon élvezték, hogy erre a napra én is csatlakoztam hozzájuk. Bármelyik feladatnál segítettem, mindig azt tapasztaltam, hogy „lógtak” rajtam a gyerekek, azt szerették volna, ha a figyelmem középpontjában csak ők lennének, nem akartak elengedni, mindig hívtak vissza a korábbi feladatokhoz. A kisiskolások a társadalmi helyzetük ellenére nagyon tisztelettudóak voltak velem, illemtudóan köszöntek, hamar megtanulták a nevemet. Egy eseménydús napot sikerült zárnunk, ahol a jókedvből hiány nem volt.
Hamarosan kezdődik a nyári tematikus hét Sárkeresztúron, amelyre különböző programokkal, interaktív feladatokkal készültünk a gyerekek számára. Nagyon várjuk már, hogy a gyerekekkel közösen megcsinálhassuk őket, valamint reméljük, hogy a korábbiakhoz hasonló szeretettel fogadják ezeket.
Szerző: Schvitz Bettina Boglárka
