A Kutatók Éjszakája szeptember 27-28-ai, nagyszabású eseménysorozatán a Nemzeti Közszolgálati Egyetem közel 80 különféle előadást, gyakorlati bemutatót és interaktív programot kínált az érdeklődők számára. Ezek közül választottuk ki azokat a szakmai szempontból legérdekesebbnek ítélt tartalmakat, amelyekről hallgatóink tudósítottak, kiegészítve egy külső helyszínen megvalósuló rendezvénnyel.

Az esemény kiemelkedő része volt Dr. Lippai Péter, az NKE Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar (HHK) dékánjának előadása, aki a Tartományi Újjáépítés Csoport (MH PRT) törzsfőnökeként a 2. Váltásnál, majd parancsnokként a 9. Váltásnál vett részt Afganisztánban. Bár mindkét misszió ugyanazon a helyszínen, Baghlan tartományban zajlott, a biztonsági helyzet jelentősen eltért a két küldetés között. Az előadás betekintést nyújtott Afganisztán kulturális, gazdasági és katonai helyzetébe, valamint az ott tapasztalt kihívásokba és tapasztalatokba. Az előadó rávilágított, hogy Afganisztán földrajzi viszonyai és az ottani infrastruktúra rendkívül fejletlen, különösen a közlekedési hálózat. Az utak több mint 90%-a nem aszfaltozott, ami nehézségeket okoz a missziók számára, különösen a tavaszi áradások és szélsőséges időjárás idején. A Szálang-hágó egy kulcsfontosságú operációs hely volt a szovjetek számára, de a modern katonai műveletek során is nagy kihívást jelent a mozgási folyosók korlátozottsága és a lesállások birtoklása. Az ország lakossága az amerikai megszállás idején jelentős növekedésen ment keresztül. A háborúk előtt Afganisztán lakossága körülbelül 28 millió fő volt, de a megszállás idején ez a szám 41 millióra nőtt. A népességnövekedés egyik oka a gyermekhalandóság drasztikus csökkenése volt, amely a fejlettebb egészségügyi rendszer kiépítésének köszönhető. Míg korábban a gyermekhalandóság 60% körül mozgott, ez az arány mára 20% alá csökkent. A dékán kifejtette, hogy az etnikai összetétel, amely tádzsik, hazara, üzbég és pastu népcsoportokból áll, tovább bonyolítja az ország belső viszonyait, mivel külső ellenség hiányában ezek a csoportok egymás ellen fordulnak. Az ország gazdasági helyzete is komoly problémákat vet fel. Afganisztán gazdasága rendkívül elmaradott, az ipar az ország GDP-jének mindössze 10%-át adja, és ezen belül a háziipar, mint például a híres perzsa szőnyegek készítése, kiemelkedő, de ezek a termékek nem tudnak eljutni a nemzetközi piacokra. Az országban nincs megfelelő csatornarendszer, így az emberi és állati ürülék gyakran por formájában kerül a levegőbe, ami komoly egészségügyi kockázatokat jelent. A missziók során a katonáknak soha nem adtak másfél literes vizes palackot, mert a levegőben lévő baktériumok és szennyeződések könnyen fertőzhették volna meg a visszazárt vizet. A természeti erőforrások kiaknázatlanok maradnak, Afganisztán birtokolhatja a világ legnagyobb lítiumkészletét, de a fejletlen infrastruktúra miatt ezekhez az erőforrásokhoz nehéz hozzáférni. Az ország mezőgazdasága is elmaradott, és a mezőgazdasági technikák sok helyen a középkort idézik. Ugyanakkor a máktermesztés Afganisztán gazdaságának közel 40%-át adhatja nem hivatalos forrásokból, és ennek nagy része természetesen a heroin előállításához kapcsolódik. A kulturális különbségek szintén érezhetőek. A hagyományos afganisztáni társadalomban a vének tanácsa még mindig fontos szerepet játszik, és bármilyen projekt kezdeményezéséhez vagy ajándékozáshoz sokszor a tanács vezetőjének támogatását kellett megszereznie a katonáknak.

A dékán részletesen beszélt a magyar katonai missziók szerepéről is, amely Baghlan tartományban 2006-ban vette át a feladatokat a hollandoktól. A magyar csapatok részt vettek különböző infrastrukturális és egészségügyi projektekben, mint például gátak építése, klinikák létesítése, és iskolák építése. Emellett támogatták a helyi közösségeket, például segélycsomagokkal és állatok adományozásával is. Az előadás utolsó részében a dékán kitért az ellenállók reintegrációjára is, amely az amerikaiak által kezdeményezett program volt. Az ellenállóknak élelmet és fegyvereket biztosítottak, hogy a helyi rendőrség soraiba integrálódjanak. Azonban a program kudarcot vallott, miután sok így integrált rendőr késōbb újra csatlakozott az ellenállókhoz. Az előadást rengeteg ott készült kép és személyes történet tette érdekfeszítővé, rávilágítva egyes kulturális, gazdasági és katonai kihívásokra, amelyekkel a nemzetközi erők szembesültek.

Írta: Németh Levente Zsolt
Fotó: Szilágyi Dénes

Az „Ukrajna, az európai integráció kihívása” című előadás szeptember 27-én 15 órakor került megrendezésre. A címben említett témán túl az előadás központi gondolata volt annak elemzése, hogy Ukrajna alkalmas-e gyorsított eljárás során az Európai Unió tagjává, különös tekintettel arra, hogy 2022-ben így kapta meg tagjelölti státuszát. Az előadó, Dr. Tankovsky Oleg részletesen bemutatta kutatását, mely során létrehozott egy rendkívül sok összetevős komplex indikátort (például bevonva az egy főre jutó GDP-t, korrupciós indexet, vagy a munkanélküliségi rátát), amellyel célja volt, hogy bemutassa Ukrajna gazdasági és politikai felkészültségét a csatlakozásra, illetve össze is hasonlítsa az eredményeket további tagjelölt státuszú országokkal, így például olyan balkáni államokkal, mint Albánia, Montenegró vagy Szerbia. Az elemzés szerint bár történtek érdemi előrelépések Volodimir Zelenszkij elnöksége alatt, egyelőre nem javasolja Ukrajna gyorsított felvételét az Európai Unió tagállamai közé, mert felkészültségi szintje alacsony, főleg tagjelölt társaival összehasonlítva.
Este 20 órakor került sor a „Az amerikai elnökválasztás és annak hatása Magyarországra” című kerekasztal-beszélgetésre, melyen Dr. Stepper Péter, az NKE adjunktusa, Dr. Rada Péter, a METU nemzetközi rektorhelyettese és Kozma Klementina, az MCC Geopolitikai Műhelyének kutatója osztottak meg érdekes gondolatokat a hallgatósággal. Az előadók a beszélgetés kezdetén arra hívták fel a figyelmet, hogy nehéz konkrétumokat mondani a két elnökjelölt külpolitikai elképzeléseiről, mivel kampányaik döntően a választókat elsősorban érdeklő belpolitikai kérdésekre koncentrálnak a győzelem érdekében. Donald Trump esetében az első elnöki ciklusa, Kamala Harrisnél pedig Joe Biden politikája jelentette a kiindulópontot, akinek adminisztrációjában jelenleg is alelnökként szolgál. A panelisták egyetértettek abban, hogy egy esetleges második Trump elnökség előnyösebb lehetne Magyarország számára mint önálló nemzet, de a diskurzus során a szakértők az országot főként a nemzetközi szövetségi rendszerei, például az Európai Unió és a NATO tagjaként vizsgálták. Hangsúlyozták, hogy az EU-nak nagy szüksége van a stratégiai autonómia megteremtésére, ami inkább egy hatékony és látványosan működő közös külpolitikát jelent, mint egy közös európai hadsereg felállítását, hiszen mindkét elnökjelöltnél fennáll annak a veszélye, hogy magára hagyja Európát, Harrisnél a lehetséges progresszív elvek, míg Trumpnál a már korábban is alkalmazott „Amerika az első” elvek miatt.

Írta: Kovács Máté

Mi tanítjuk az AI-t, vagy ő minket?
Dr. Veszelszki Ágnes, az NKE Nemeskürty István Tanárképző Karának dékánja előadását egy videó bemutatásával kezdte, amelyben több, különféle nemzetiségű hírmondó jelent meg. A gond egyedül az volt velük, hogy egyikük sem volt igazi, mindegyiküket a mesterséges intelligenciával állították elő. Elsőre ez talán nem tűnt fel a hallgatóságnak, hiszen a videóban szereplő alakok – nem emberek – elképesztően emberinek hatottak, akik/amik az adott nyelvhez idomuló, tökéletes szájmozgással, kidolgozott külsővel jelentek meg a képernyőn.
Egy Los Angeles-i startup indított egy „Channel 1” nevű csatornát, amelyet teljes mértékben a mesterséges intelligenciával próbáltak előállítani: a műsorvezetőktől kezdve az ott megjelenő anyagokon keresztül a fordításokig. Tehát különböző nyelveken, például görögül vagy filippínó nyelven is megszólalt az angol mellett ez a szereplő. A tévécsatorna létrehozása mellett az a terv, hogy egy streamingcsatornát fognak indítani, ráadásul megspékelik még azzal, hogy a híreket egyénre lehet majd szabni, be lehet állítani az érdeklődési kört. A videón lehetett látni, hogy angol, illetve más idegen nyelveken is a szájszinkron tökéletes volt. Erre is képes már a technológia. Veszelszki Ágnes fel is tette a nagy kérdést: ennek milyen lesz a hitelességi foka?
Ezek bemutatása után dékán asszony felvezette a fő témakört: hogyan állították elő ezeket a figurákat? Az úgynevezett generatív AI-jal készítették, de rögtön felmerül a kérdés, hogy pontosan mit is lehet ezzel a felismeréssel kezdeni? A technológia alkalmas például képek vagy zene létrehozására vagy előállítására, különféle algoritmusok segítségével.
Az egyik legelterjedtebb figyelemfelhívó alkotás Barack Obamáról készült, melyben a volt amerikai elnök figyelmezteti az embereket, hogy ne higgyenek el mindent, amit az interneten látnak. Ugyanakkor ebben a videóban még ő maga is egy „deep fake”.
Az előadás során bemutatásra került néhány AI által generált kép a 2024-es májusi MET Gáláról, egész pontosan az ott megjelent öltözékekről. Olyan hírességek ruháját, sminkjét alkották újra, mint Katy Perry, Demi Moore vagy éppen az egyre népszerűbb Zendaya. Néhány alkotásnál elsőre rá lehetett vágni, hogy AI-jal készült, ugyanis a háttér nem volt olyan kidolgozott, mint egy eredeti képnél. Sokszor azért is tűnik egy kép AI által generáltnak, mert a színek túl erősek, túlságosan esztétikusak voltak. Afféle „túl szép, hogy igaz legyen” megérzése támadt az embernek. Azonban akadt jó pár példa, aminél még a legszemfülesebbek is elbizonytalanodtak.

Két nagy fejlesztést köthetünk a generatív AI-hoz: az egyik a ChatGPT-féle szöveggenerálás, a másik a Midjourney kép-, hang-, illetve videógenerálása.
Alapja a mesterséges intelligencia, amely valamilyen adott feladatra mintázatok alapján valószínűségeket számol. A legegyszerűbben megérthető példa az, hogy a ChatGPT hogyan működik. Több milliárd szóból álló adatbázist használnak fel hozzá, és megpróbálja a rendszer kiszámítani, hogy a gépelés alapján milyen szót írhat le a felhasználó, illetve hogy milyen szó jöhet még utána. Hasonlóan a képeknél is, csak ott elemeket próbál társítani egymáshoz. Így tanítja magát folyamatosan az AI, hogy nagyon gyorsan, mindig újabbnál újabbat generál, és felülírja a saját gyártmányait.
A magyar a tizenharmadik helyen áll azon nyelvek között, amelyek esetében a legtöbb szó található a ChatGPT adatgyűjteményében.
Azonban fontos megjegyezni, hogy nem minden mesterséges intelligencia generatív AI, hiszen például az orvoslásban is használnak mesterséges intelligenciát. Idesorolhatók még az önvezető autók. Tehát a generatív AI-t a digitális tartalom előállítására használják.
Gyakorlatilag naponta jelennek meg új alkalmazások, amelyek alapja a mesterséges intelligencia. Lehet ezeket videózásra, marketingre, csevegésre, design megalkotására, vagy éppen szövegírásra használni.
A képgeneráló alkalmazások úgynevezett „promptok”-kal működnek, ami egy rövid szöveges utasítást jelent. 2023 októberében megjelent a Midjourney 3-as verziója, amiben azt a promptot adták meg, hogy „egy vidra egy repülőgépen wifit használ”.
Majdnem két évvel később megjelent a 6-os verzió, ahol szintén ugyanezt a promtot adták meg. Tökéletesítették a fény-árnyék hatásokat, és minden apró szőrszál apránként ki lett dolgozva.

Azonban a mesterséges intelligencia nem tévedhetetlen, hiszen a szegmentálás még bizonytalan, főleg a testrészeket tekintve. Egy másik igen elhíresült AI által generált képnél az lett megadva promptként, hogy „egy lazac a folyóba ugrik”.
Mivel az AI generálása a valószínűségen alapul, az adatbázisában ilyenformán a lazac sokkal többször előfordult, ezért összepárosítja az ételként felhasznált lazacot a folyóban ugráló lazaccal.

Ez pedig tovább is vezet minket a következő kérdésre: hogyan érdemes egy promptot jól felépíteni?
Soha ne felejtsük el, hogy nagyon emberszerűen viselkedik a mesterséges intelligencia, mivel természetes emberi nyelven lehet vele beszélgetni.
A dékán asszony külön érdekességként kiemelte a gép és ember kommunikációjának korábbi történetét. Eleinte mindig az volt, hogy az embernek kellett alkalmazkodnia a géphez, tehát a gépi nyelvet kellett megtanulni, azaz a programozói nyelveket. Napjainkban azonban már azért izgalmas a mesterséges intelligencia, különösképp a generatív mesterséges intelligencia, mert most emberi nyelven szólal meg, ezáltal emberi nyelven tudok neki utasításokat adni, amit megért és végrehajt. Mindez ellenére nem szabad elfelejteni, hogy egy robottal beszélünk. Ebből fakad, hogy nem tudja, milyen a naplemente, vagy a szép arc. Nem tudja, hogy nekünk mit jelent, ezért érdemes jellemzést, részletes instrukciókat adni: a méretre, az alakra és a színekre való tekintettel.
Amire még érdemes kitérni, milyen legyen a formátum? Fotó, vázlat, vagy illusztráció?
A következő lépés a tárgy megadása, amely lehet személy, tárgy, állat vagy elvont fogalom. Ezekhez kapcsolódnak a releváns részletek, mint például a kellőképpen ijesztő kék szemek.
Érdemes rögzíteni a formát, stílust, amely alapján megadhatjuk, mely művész stílusát kövesse. Akik igazán profi szintű alkotást szeretnének elérni, azoknak érdemes foglalkozniuk a kompozícióval, a technikai részletekkel: felbontás, világítás, álló/fekvő kameraállás.
Azért, hogy minden részlet számunkra tökéletes legyen, ne használjunk bonyolult kulcsszavakat, csak rövid kifejezéseket, mellékneveket.
Veszelszki Ágnes előadása keretében betekintést nyerhettünk a különféle AI-t tartalmazó oldalak összehasonlításába. A fotórealisztikus Midjourney mellett megemlítette a Dall-E-t, mely a digitális művészeti alkotások létrehozásában segédkezik, szó volt a Leonardo AI-ról, melynél először játékfelületeket lehetett tervezni, de azóta már logók tervezésében is lehet rá számítani.
Az OpenAI adta ki a ChatGPT első, 2022-es nyilvános verzióját, azóta pedig már a 40-es (OMNI) verziónál tartanak a fejlesztést tekintve. Ez a legújabb kiadás pedig már beszél, ráadásul egészen emberien, természetesen, sőt, ami még újdonságnak számít, hogy most már bármikor megakasztható egy-egy új utasítással, miközben nem fagy le a rendszer.
Legfőbb jellemzője, hogy például mesélés közben tud hangsúlyozni, sokkal kifejezőbben fogalmaz, különféle hangstílusok jelenhetnek meg benne, sőt akár még énekelhet is, ha azt szeretnénk.
Nem sokkal a 40-es verzió megjelenése után az OpenAI kiadott egy biztonsági elemzést, melyben kiemelték, hogy ez a fajta antropomorf, vagyis emberszerű hang képes arra, hogy emocionálisan manipulálja az embereket.
Az etikai következményekre már az előállító cég is gondol, ezáltal nagy befolyása keletkezik a társas kapcsolatok terén, amely akár magányossághoz is vezethet, hiszen elképzelhető, hogy valaki azt részesíti előnyben, hogy testre szabhatja, hogy miről akar beszélni, illetve mindig egyetért, és nem mond ellent. Hacsak nem kérjük azt tőle.
Ebből kifolyólag egy gép általi érzelmi manipuláció áldozatai lehetünk, hiszen a beszélgetés során reagál a leírtakra, sőt most már az elhangzottakra is, mintha érzelmeket fejezne ki. Ennek eredményeképp, csakúgy, mint egy ember, bizalmat tud kialakítani, illetve meggyőző tud lenni.
Ezt használják ki az olyan alkalmazások, mint a Character.AI vagy a Replika. Ezek függőséget generálhatnak, melyről Amerikában már kutatás is készült, amiből kiderül, hogy sok tinédzser AI barátot választ magának, vagy éppen az AI-t használja úgy, mintha egy ingyenes terápia keretében egy pszichológussal beszélgetne.
Dékán asszony kiemelte, hogy olyan előnyei is vannak a virtuális karaktereknek, mint hogy kortalanok, fáradhatatlanok, több nyelven, non-stop elérhetőek, illetve talán a legfontosabb, hogy kontrollálhatóak. Az előnyökkel azonban együtt járnak a hátrányok is. A testreszabhatóság miatt már-már túl tökéletes, ez pedig negatív reakciót válthat ki egyesekből. Azt sem szabad elfelejteni, hogy az AI-jal lehet „fake news”-okat gyártani.
Az is kiderült, hogy folyamatosan bővítik az AI-ra vonatkozó etikai szabályok zártkörű tárházát, melyek beprogramozott jogi szabályként vannak jelen a rendszerben. Azonban ez napjainkban még mindig afféle szürkezóna, gyakorlatilag a szabályozás „rohan” a mesterséges intelligencia folyamatos fejlődése után.

Írta: Orosz Réka
Fotó: Koltai Álmos

Életvégi döntések – katedrabeszélgetés az élet oldaláról nézve
Van olyan kiszolgáltatott élethelyzet, amikor már nem lehet méltósággal élni? Dönthetünk saját életünk végéről, ha úgy érezzük, csak így szüntethető meg az elviselhetetlen szenvedés? Segíthetünk mást halálba, ha ő ezt kéri tőlünk? Mi a büntetőjogi felelősség határa? Mik az orvos jogai és kötelezettségei? Mik az egyéni önrendelkezés és az élet védelmének határai?
Az életvégi döntések jogi és erkölcsi vonatkozásainak kibontása céljából szervezett katedrabeszélgetést az Ereky István Közjogi Kutatóközpont és a GENEZIS Kiválósági Diákműhely szeptember 27-én a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. Az eszmecserében a téma orvosi oldalát Dr. Rojkovich Bernadette reumatológus főorvos, a Magyar Bioetikai Társaság elnöke képviselte, alkotmányjogi szempontból Dr. Schanda Balázs alkotmánybíró, az állami egyházjog legnevesebb kutatója szólalt meg, a büntetőjogi álláspontba Dr. Belovics Ervin Legfőbb Ügyészségi titkár, az egyetem Büntetőjogi Tanszékének tanszékvezető tanára nyújtott betekintést, valamint keresztény erkölcsi és jogászi etikai szempontból Dr. Komáromi László, az egyetem dékánja közelítette meg a kérdést. A beszélgetést az est megálmodója, Dr. Zakariás Kinga, az élethez való jog legnagyobb hazai kutatója és moderátortársa, Dr. Gerencsér Balázs, az egyetem Közigazgatási Jogi Tanszékének tanszékvezető-helyettese vezette.
Rojkovich Bernadette hangsúlyozta, hogy minden beteg és minden helyzet egyedi, ennek megfelelően a jogszabályok nem mindig fedik le az orvos-beteg kapcsolat összetett erkölcsi kérdéseit. Rámutatott, hogy a méltóság fogalma nem csupán jogi kérdés. A halálnak, véleménye szerint családi körben, szeretetteljes környezetben kellene bekövetkeznie. Elutasította azokat a megoldásokat, mint a svájci „kapszula”, ahol a beteg saját kezűleg gyors és fájdalommentest halált választhat, ugyanis szerinte a méltóság inkább a szeretetben és a családi támogatásban rejlik. A halálnak igenis van méltósága, ez egy mélyebb erkölcsi szint, melyet az egészségügyben a hospice ellátás hivatott biztosítani. Utalt a hatályos egészégügyi törvényre, melynek 99. §-a szerint a haldokló beteg gondozásának (hospice ellátás) célja a hosszú lefolyású, halálhoz vezető betegségben szenvedő személy testi, lelki ápolása, gondozása, életminőségének javítása, szenvedéseinek enyhítése és emberi méltóságának haláláig való megőrzése. A cél érdekében a beteg jogosult a fájdalmának csillapítására, testi és lelki szenvedésének enyhítésére. A törvényszöveg arról is rendelkezik, hogy az ellátást lehetőleg a beteg otthonában, családi körben, a vele szoros érzelmi kapcsolatban álló személyek jelenlétével kell végezni. Fontos különbséget tenni az aktív és a passzív eutanázia között. A Magyar Orvosi Kamara Etikai Kódexe világosan fogalmaz e tekintetben: „Az eutanázia az orvosnak foglalkozás körében megvalósított szándékos ténykedése, amely gyógyíthatatlan, szenvedő beteg kérésére a természetes végnél korábbi halálra irányul.” „Az orvos gyógyításra és a beteg szenvedésének enyhítésére tett esküt (lásd Hippocratis Jusjurandum), és kapott felhatalmazást, és nem arra, hogy más ember életét kioltsa.” Vannak azonban olyan komplex esetek, amikor olyan beavatkozások is indokoltak lehetnek (lásd túlbuzgó gyógyítás), amelyek a halál bekövetkezését időben előrébb hozhatják (pl. erős fájdalomcsillapítás). Passzív eutanáziaként hivatkozunk azon esetekre, amikor a beteg az életfenntartó vagy az életfunkciókat helyreállító (újraélesztő) eljárásokról lemond, erre a jog ellátás visszautasításának jogaként hivatkozik.

Belovics Ervin az életvégi döntésekkel kapcsolatos büntetőjogi delictum, az öngyilkosságban közreműködés rövid jogtörténeti bevezetése után rávilágított annak büntetőjogi elemzésére. A védett jogi tárgy a más ember életének védelméhez fűződő társadalmi érdek. A bűncselekmény passzív alanya bárki lehet. Kétféle elkövetési magatartással lehetséges megvalósítani a cselekményt: rábírással, illetve segítségnyújtással. Az öngyilkosság önmagában természetesen büntetőjogi felelősséget nem alapoz meg. A bűncselekmény kísérlete fogalmilag kizárt, ugyanis a cselekmény esszenciális eleme, hogy a passzív alany legalább megkísérelje az öngyilkosságot, ekkor be is áll az öngyilkosságban közreműködés befejezett mivolta. A delictum alanya tettesként bárki lehet. Nota bene, aki gyermekkorút vagy akaratnyilvánítására képtelen személyt bír rá az öngyilkosság elkövetésére, emberölés megvalósítója. Az öngyilkosságban közreműködésnek lehetséges társtettesi elkövetése, illetve az elkövetési magatartás vonatkozásában bűnsegélye is. A teljesség érdekében kiemelendő, hogy szándékos bűncselekményről van szó, mely egyenes és eshetőleges szándékkal is megvalósítható. A jog minősített esetként értékeli a tizennyolcadik életévét betöltött személy öngyilkosságra rábíró, illetve ennek elkövetéséhez segítséget nyújtó magatartásait, amennyiben ezek következtében 18. életévét be nem töltött személy legalább megkísérli az öngyilkosságot. A közreműködést el kell határolni az úgynevezett „öngyilkosságba kergetéstől”. Utóbbi esetben ugyanis az elkövető pszichikai ráhatást gyakorol a passzív alanyra, hogy az – kilátástalannak tartva a helyzetét – önkezével vet véget az életének. Az ilyen pszichikai ráhatás emberölést (Btk. 160. §) realizál. Kriminológiai tekintetben szó lehet „kiterjesztett” öngyilkosságról, mely abban áll, hogy az öngyilkosságot megvalósító személyen kívül, de annak magatartása következtében más is meghal. Végezetül Belovics Ervin felhívta a figyelmet arra, hogy az 1997. évi CLIV. törvényben (egészségügyi törvény) meghatározott eseteken kívül semmilyen módon nem lehet öngyilkosságban részt venni. A vonatkozó jogszabályok tekintetében sok kifogással éltek, de az Alkotmánybíróság minden esetben megfelelőnek találta a szabályozást.
Schanda Balázs alkotmányjogi szempontból hosszan fejtette ki az önrendelkezési jog, emberi méltóság, emberi élet védelme, élethez való jog vonatkozó elemeit. Az ember megtehet mindent, amit a jog nem tilt, de létezik egy, az ember minőséget, emberséget meghatározó jogot megelőző érték. Rámutatott arra az ellentmondásra, miszerint ha a jog büntetni rendeli az öngyilkosságban közreműködőt, akkor nincs joga az öngyilkossághoz az azt elkövetőnek. Márpedig ha az embernek joga lenne az öngyilkosságot megvalósítani, akkor az abban közreműködőt dogmatikailag jutalmazni kellene, a joghoz való segítés miatt. Az emberi élet egy jogmentes hézag, jogi szempontból nehéz rajta fogást találni. Az Alkotmánybíróság minden esetben megállapította, hogy az egészségügyi törvény vonatkozó része nem alkotmányellenes.  Ugyanakkor kiemelt két tényezőt, amelyet szerinte nem lehet figyelmen kívül hagyni. Először is a jogrendszer belső koherenciáját illetően a jog nehezen, többségében nem visel el belső ellentmondásokat (beteg embert szabad ölni, egészséges embert nem?).  Másodszor pedig a jog a folyamatosan alakuló társadalmi konszenzus alapján változik. Nehéz nem észrevenni az emberképünk változását, amely mindig a szubjektumok véleményének megfelelően fluktuál, ugyanakkor személyes felelőssége is van minden egyénnek. Van-e értelme a szenvedésnek? Egyesek szerint igen, mások szerint nem. Van-e értelmetlen emberi élet? Elveszítheti-e a méltóságát az ember?  Az államtól nem elvárható követelmény, hogy mindenki számára helyesnek tartott álláspontot törvényre emeljen. Amennyiben a jogrendszer lebontja a természetes halálhoz fűződő tabut, előbb-utóbb indirekt elvárás lesz, hogy minél hamarabb és olcsón be lehessen fejezni az életet.
Komáromi László Zlinszky János professzor gondolataival kapcsolódott be a diskurzusba. Lehet-e a szenvedésnek értéke? Mi a jog és az erkölcs viszonya?  A jog egy szilárd erkölcsi talapzat nélkül értéktelen. Georg Jellinek úgy fogalmazott, hogy a jog nem más, mint az erkölcsi normák minimuma. Ebben az értelemben az erkölcs kívánhat többet, mint amit a jog nyújt. Jogtörténeti kontextusba helyezve a kérdést, Angyal Pál büntetőjogász véleménye is említésre került, miszerint az emberi élet értéke megkérdőjelezhetetlen, a jog nincs felhatalmazva, hogy döntsön annak értékességéről. Ebben a tekintetben az eutanázia ellentétes az erkölcsi és jogi alapvetésekkel. A Katolikus Egyház Katekizmusa világosan foglal állást. A beteget, fogyatékost támogatni és segíteni kell. Minden olyan cselekedet, amely a halálra irányul, az emberi élet méltóságával, Isten igéjével ellentétes, gyilkos cselekedet.
A beszélgetés konklúziójaként kijelenthető, hogy az életvégi döntések egy jogilag is rendkívül komplex kérdéskör, és nem lehet őket pusztán jogi szempontok alapján megközelíteni. A jog és az erkölcs szorosan összefonódik, melyet társadalmi konszenzus alakít, de eutanázia kérdésében minden döntés egyedi esetek mérlegelését kívánja. A résztvevők egyetértettek abban, hogy a témának szerepet kell kapnia a társadalmi diskurzusban, ami már részben elkezdődött.
(A beszámoló az eseményen elhangzottakat tartalmazza, és nem feltétlenül egyezik a szerző álláspontjával.)

Írta: Karalyos Árpád
Fotó: Karalyos Árpád