2024 tavaszi félévét Rómában töltöm, Magyarország vatikáni – azaz hivatalosan „az Apostoli Szentszékhez és a Szuverén Máltai Lovagrendhez akkreditált” – nagykövetségén dolgozva, a Ludovika Collegium ösztöndíjasaként. A féléves római tartózkodás nemcsak szakmai fejlődést, hanem személyes oldalról is számtalan felejthetetlen emléket tartogat. – külföldi szakmai gyakorlatát teljesítő hallgatónk, Pál Csaba Domonkos beszámolóját olvashatjátok.

2024 februárjában érkeztem meg Rómába, ahol az LC ösztöndíjával féléves szakmai gyakorlaton veszek részt. Érdeklődésem és karriertervem alapján céloztam meg a szentszéki nagykövetséget, ahol végül korábbi LC-s mentorom ajánlására fogadtak a tavaszi félév végéig.

Mivel a Szentszék a nemzetközi jog és diplomácia sajátos szereplője, a nagykövetség is egészen másképp működik, mint a többi külképviselet: itt ugyanis nincsenek konzuli ügyek vagy hagyományos kétoldalú gazdasági kapcsolatok. Ehelyett a Szentszék diplomáciai munkája során olyan értékek nemzetközi előmozdítása érdekében dolgozik, mint a béke, vallásszabadság, marginalizáltak védelme, vagy humanitárius segítségnyújtás. A vatikáni nagykövetségek ezeken a területen próbálják megtalálni és megerősíteni a közös érdekeket a Szentszékkel, amit számtalan eszközzel igyekeznek segíteni, kezdve az informális találkozóktól egészen a legszigorúbb protokolláris eseményekig.

A magyar nagykövetség a kis létszámú missziókhoz tartozik, ami számomra azért szerencsés, mert így szinte minden eseménybe bevonnak. Munkaidőm nagy részét – mint ahogy a követség munkájának is jelentős részét – a minisztériumnak küldendő jelentések elkészítése teszi ki, melyekben a Vatikán körüli történésekről kell beszámolni. Emellett fontos feladata a követségnek a hivatalos látogatások és más események megszervezése. Ebből a szempontból remek időzítéssel érkeztem, hiszen áprilisban államfői látogatás és Nemzeti Zarándoklat is volt, ahol Ferenc pápa magánkihallgatáson fogadta a magyar zarándokokat. Mindezt pedig – szó szerint is – az első sorokból figyelhettem.

Mindezekből a tapasztalatokból nem csak szakmailag, hanem személyesen is rengeteget profitáltam. Az idegen környezetben való alkalmazkodás és az új kultúrák megismerése az emberi kapcsolatok terén is segít fejlődni. A római életmód, az olasz nyelv és kultúra vagy a Vatikán különleges atmoszférája mind olyan elemek, amelyeket meghatározó emlékként viszek magammal későbbi pályám során is.