A félév egyik legnagyobb kihívása és egyben élménye volt számomra az ENSZ Közgyűlés 6. (jogi) Bizottságának ülésén való részvétel április első hetében. A négynapos üléssorozaton az ENSZ tagállamok jelentős része felszólalt és az „Emberiesség elleni bűncselekmények megelőzéséről és büntetéséről szóló egyezmény” lehetséges alapját képező, a Nemzetközi Jogi Bizottság által előkészített cikktervezetet („Draft Article”) tárgyalták. Az ülésnek alapvetően kettős célja volt: egyrészt, hogy interaktív formában, érdemi véleménycserét folytassanak a tagállamok és szervezetek a cikktervezetek valamennyi aspektusáról, illetve hogy a 6. Bizottság tovább mérlegelje a Nemzetközi Jogi Bizottság ajánlását, így ezek alapján a későbbiekben lehetővé váljon egy egyezmény kidolgozása. – hallgatónk, Máttyus Marcell beszámolója.

A délelőtt és délután tartott üléseken a tervezetet öt tematikus részletre bontva tárgyalták, illetve a Nemzetközi Jogi Bizottság ajánlása is megvitatásra került. Az egyes, a Szentszék szempontjából is különösen releváns rendelkezéstervezetek kapcsán a mi Képviseletünk is felszólalt, így Caccia nuncius beszélt többek között a halálbüntetés emberi jogokat sértő mivoltáról.

Az első szakaszban például a bevezető rendelkezések kerültek megvitatásra, ahol szó esett az egész egyezmény szükségességéről vagy a preambulum szerepéről. Az egyes országok néhol egészen eltérő véleményen voltak, így gyakoriak voltak az egyes pontok megvitatása során kialakuló rövid viták is. A hét egyik legérzékenyebb kérdése a Nemzetközi Büntetőbíróság létrehozásáról szóló Római Statútum volt, melyre az annak joghatóságát elismerő államok hivatkoztak, míg az azt el nem ismerők éppen ezt kifogásolták, tekintve, hogy rájuk nézve a hasonló rendelkezések nem bírhatnak kötelező jelleggel.

Érdekes volt megfigyelni, hogy az Európai Unió tagállamai és számos egyéb ország kifejezetten felszólalt a halálbüntetés ellen, vagy hogy kiadassák az elítélteket olyan országoknak, ahol őket halálbüntetéssel sújthatják, míg más országok saját jogrendszerükre hivatkozva mindezt az emberi jogokkal összeegyeztethetőnek tartották. A hasonló jogerkölcsi kérdések mellett számos technikai és eljárásjogi rendelkezés is megvitatásra került, így például az egyes országok bíróságainak és vádhatóságainak jogköre, a joghatóságok kérdésköre, illetve hogy mikortól kerül ki egy ügy az egyes államok kizárólagos nemzeti jogköréből, és képezi a nemzetközi jog tárgyát.

A hét után elmondható, hogy egy ilyen egyezmény kidolgozása rengeteg időt és tárgyalást igényel, hiszen számos eltérő jogrendszerű, kultúrájú országnak és szervezetnek kell megállapodnia olyan kérdésekben, melyek mindenki számára kiemelt jelentőséggel bírnak. Ennek megfelelően a tényleges egyezmény megszületésére sajnos még várni kell, de az előkészítő üléseken való részvétel egész biztosan életre szóló élményt jelent számomra.

Szerző: Máttyus Marcell