A Nemzeti Közszolgálati Egyetem 2024. november 28-án tartotta éves gazdasági konferenciáját. A háromórás program során előadást és kerekasztal-beszélgetéseket egyaránt hallhattunk, a fókuszban hazánk és Európa versenyképessége állt – Péterfi Csongor beszámolója az alábbiakban olvasható.

A patinás Szent László Kápolnában, telt ház előtt kezdődött meg délelőtt tíz órakor az esemény Dr. Deli Gergely, az NKE rektorának napindító gondolataival. Rektor úr hangsúlyozta, hogy minden évben egy aktuális gazdasági téma apropóján szervezik meg a rendezvényt. Ennek megfelelően tavaly az inflációs sokkból való kilábalást, idén a hazai és európai versenyképességet vették górcső alá a szakértők. A huszonhét tagország november elején döntött a versenyképességi paktumról a budapesti (informális) EU-csúcson, ami mutatja, hogy a kontinens valamennyi régiója érdekelt a változásban – az EU 2020 előtt a második legversenyképesebb régió volt, ezt a pozícióját azonban mára elveszítette. Az EU ma már csupán a világ GDP-jének 15 százalékát adja, így az USA, utóbb Kína is megelőzte az Uniót.

Dr. Deli Gergelyt Suppan Gergely makrogazdasági elemzésért felelős helyettes államtitkár előadása követte. A helyettes államtitkár a magyar gazdaság helyzetképét vázolta fel, kiemelve, hogy a pandémia, az orosz–ukrán háború és az energiaválság jelentős zavarokat idézett elő a kontinensen. Az európai versenyképesség hanyatlása számos paraméter mentén detektálható; az USA „zöld” téren is vezető pozícióra törekszik – mondta a makrogazdasági és banki tapasztalattal is bíró szakember. Az innováció tekintetében ugyancsak lemaradás látható: az európai szabadalmak száma elmarad az amerikai és a kínai számoktól, a mesterséges intelligencia területén az öreg kontinens labdába sem rúg a két óriás mellett. A kínai túltermelés a német gazdaságra jelent komoly veszélyt, előbbi a trendek szerint kiszorítja több exportpiacról is utóbbit. A 2018 óta lejtmenetben lévő német gazdaság és ipar Magyarország helyzetét is igencsak megnehezíti. „Ha Németország tüsszent, Magyarország megfázik” – szól a közismert mondás. Ezért is releváns a gazdasági semlegesség politikája és az exportpiacok diverzifikációja Suppan Gergely szerint: a cél, hogy Magyarország híd legyen Kelet és Nyugat között, ez pedig úgy érhető el, ha nem áll bele hazánk geopolitikai konfliktusokba. Pozitívum, hogy a külső kereslet kedvező Európa-szerte, és a reálbérek, a kiskereskedelmi forgalom, valamint a fogyasztás növekedése szintén biztató. Ezeket (is) figyelembe véve Suppan Gergely egy jobb eredményeket hozó negyedik negyedévet prognosztizál, ami előrelépés lenne, hiszen az előző negyedévben a gazdaság teljesítménye 0,7%-kal csökkent a tavalyi év ezen szakaszához képest. Hogy a 2025-ös év milyen lesz? A szakértő úgy gondolja, ez már a jövő zenéje, amely számos tényezőtől függ; például hogy bevezet-e Donald Trump vámtarifákat és büntetővámokat az EU-val szemben. Mindenesetre Magyarországon a GDP bővülése három százalék feletti lehet. A növekedés központi eleme lesz a hazai KKV-k megerősítése és az óvatossági motívum feloldása, melyhez a bizalmi tényezőt kell javítani Suppan szerint. Fontos többek között, hogy ne készpénzben „parkoljon” a lakosság vagyona. A helyettes államtitkár beszámolóját friss adatokat tartalmazó prezentációval színesítette.

Ezt követően a konferencia kerekasztal-beszélgetéssel folytatódott. Szajlai Csaba moderátor, a Világgazdaság korábbi főszerkesztője kérdezte a hazai és az európai versenyképességről Győri Enikő Európai Parlamenti képviselőt, Chikán Attila professzor emeritust, korábbi gazdasági minisztert, Hankiss Lászlót, a GRÁNIT Bank stratégiai vezérigazgató-helyettesét, Kincses Áron KSH-elnököt, valamint Pleschinger Gyulát, az MKT (Magyar Közgazdasági Társaság) elnökét.

Győri Enikő kiemelte, a magyar elnökség célkitűzéseinek középpontjában az európai versenyképesség javítása áll. A mellbevágó Draghi-jelentést követően a huszonhét állam- és kormányfő Budapesten elfogadta az új versenyképességi paktumot. Az egyezség célja az Egyesült Államokkal és a Kínával szembeni innovációs és termelékenységi lemaradás behozatala, a megtakarítások és befektetések ösztönzése, a tőkepiaci unió létrehozása és a kiemelkedő európai kutatások piacra történő bevezetése. Utóbbi egybecseng Hankiss László szavaival: a humánerőforrás és a szürkeállomány tekintetében Európa igen jó eredményeket mutat fel, a probléma ezek felhasználásánál, a gyakorlatba való átültetésnél kezdődik. Mindazonáltal Hankiss László is üdvözölte az EU versenyképesség felé fordulását, szerinte ez a szükséges nulladik lépés volt. Chikán Attila abban látja az európai problémák forrását, hogy a nyolcvanas-kilencvenes évekkel ellentétben ma Európa az alapvető célokat sem tudja meghatározni annak kapcsán, hogy „merre van az előre”. Álláspontja szerint napjaink történelemformáló erői, kihívásai a mesterséges intelligencia és a környezeti problémák. Pleschinger Gyula megállapította, hogy a 2011-es és a 2024-es soros elnökség alatt is célratörő programokat fogadtattunk el. Fontos előrelépések – noha más-más területen – valóban mindkét alkalommal történtek; például a 2011. évi magyar elnökség utolsó napján zárták le Horvátország EU-csatlakozási tárgyalásainak utolsó fejezeteit. Remélhetőleg a versenyképességi megállapodásnak is tartós, sikeres eredményei lesznek hosszú távon. Pleschinger azonban fejlesztésre szoruló területet is kiemelt: a hazai versenyképességet. Az MNB legfrissebb éves jelentése és a svájci IMD World Competitiveness Center listáján is hátracsúszott Magyarország. A jegybank EU-tagállamokat vizsgáló felmérése szerint Magyarország két helyet rontva visszaszorult a 19. helyre, míg a svájci elemzés 67 országot vizsgált, ahol Magyarország csupán az 54. helyet foglalja el. Kincses Áron némiképp megnyugtatta a hallgatóságot azzal, hogy a KSH adatai szerint a magyar gazdaság fundamentumai alapvetően rendben vannak. A foglalkoztatottság adatai kiemelkedőek (jelenleg 4,7 millió ember dolgozik), a reálkereset várható tízszázalékos növekedése ígéretes, a háztartások megtakarításai is elégedettségre adnak okot, és a külkereskedelmi mérleg is pozitív (idén öt egymást követő hónapban 1 milliárd eurót meghaladó többlet alakult ki). Kincses az egyik legnagyobb kihívásként a demográfiát jelölte meg: bár a teljes termelékenységi arányszám az elmúlt évtizedben 1,23-ról 1,61-re emelkedett, 2021 óta az arányszám újra csökkenésnek indult, így egyre messzebb van Magyarország (is) a reprodukciós szinthez szükséghez 2,1-es arányszámtól. Mario Draghi jelentése is felhívja a figyelmet a demográfiai nyomásra és az ezáltal okozott munkaerőhiányra.

A demográfia témája már a következő, záró kerekasztal-beszélgetésre is átvezetett minket, ennek középpontjában ugyanis – a foglalkoztatás és a versenyképesség mellett – a demográfiai kihívások álltak. Elsőként Szekeres Pál EP-képviselőt és olimpikont hallhattuk – ő a történelem egyetlen sportolója, aki paralimpián és olimpián egyaránt érmet tudott nyerni. Az olimpiai bronzérmes, paralimpiai bajnok videóüzenetében kifejtette, ahogyan már Magyarországon erőforrásként tekintenek a fogyatékossággal élőkre, úgy Európában is jobban meg kell becsülni őket. Ezután – ismét élőben – a Mandinertől érkező moderátor, Pócza István beszélgetett dr. Zöld-Nagy Viktória munkaerőpiacért, munkavédelemért és foglalkoztatás-felügyeletért felelős helyettes államtitkárral, Szalai Ákos közgazdasági elemzővel, az MNB főosztályvezetőjével, illetve Szalai Piroska munkaerőpiaci szakértővel, az NKE GVKI (Gazdasági és Versenyképesség Kutatóintézet) munkatársával. Zöld-Nagy Viktória úgy fogalmazott, a versenyképesség növekedéséhez a foglalkoztatás, az ipar és a családok együttes fejlődése szükséges. Ugyanezt a holisztikus nézőpontot osztotta Szalai Piroska is: szerinte a gazdaság mellett a demográfia a versenyképesség kvintesszenciája. Szalai Ákos elmondta, a termékenységi ráta és a gazdasági konjunktúra közti korreláció igen szoros: azok az országok tudtak a közepes jövedelmű országok csapdájából kilépni, akik népességben bővültek. Arra a kérdésre, hogy melyik uniós tagországtól érdemes tanulni demográfia tekintetében, Szalai Ákos Csehország példáját hozta fel. Magyarország és Csehország lélekszáma közel megegyezett a rendszerváltáskor, mindkét állam népessége 10,4 millió fő volt. Ma Csehország népessége 10,8 millió főre nőtt, Magyarországé 9,6 millió főre csökkent. Az 1,2 milliós különbözetnek a magasabb cseh termékenységi arányszám a kisebb komponense, mutatott rá Szalai Ákos. A meghatározó alkotóelem a halálozási ráta: Csehországban tovább élnek az emberek. A következtetés tehát, hogy a demográfiában a születési és a halálozási ráta együttes javítása szükséges.

Hogyha a biblikus tizennégy évnél maradunk (Mózes első könyve hét bő, majd hét szűk esztendőről ír), tehát az elmúlt évtized elejétől figyeljük az európai gazdaságot, megállapíthatjuk: 2019-ig kilenc bő esztendő, vagyis fellendülés jellemezte a gazdaságot, ám azt öt szűk esztendő követte. Reméljük, már a közeljövőben újra növekedésnek indul Európa és Magyarország gazdasága, és a kontinens ismét egyre nagyobb szerephez jut a világgazdaságban.

Írta: Péterfi Csongor
Fotó: Szilágyi Dénes

Források:
https://hu.euronews.com/business/2024/09/09/ot-legfontosabb-megallapitas-mario-draghi-versenykepessegi-jelentes
https://www.ksh.hu/gyorstajekoztatok/gde/gde2409.html
https://www.mnb.hu/letoltes/versenyke-pesse-gi-jelente-s-2023.pdf, 9. o. 
https://www.portfolio.hu/gazdasag/20240620/nagyot-rontott-magyarorszag-a-kiemelten-figyelt-versenykepessegi-rangsorban-693657
https://www.portfolio.hu/gazdasag/20240905/nagy-meneteles-utan-hirtelen-beszakadt-a-magyar-kulkereskedelmi-merleg-tobblete-707847