Ugrás a tartalomhoz
  • Rólunk
    • Hallgatók
    • Programkabinet
    • Board
    • GY.I.K.
    • Céljaink
  • Hírek
    • Képzés
    • Közösség
    • Beszámoló
    • ÚtOn
  • Szakmai anyagok
    • Interjú
    • Tollhegy
    • Nemzetközi sajtószemle
    • Könyvrecenzió
    • Jogász szemmel a világ
  • Podcast
  • About Us
    • Our Statement
    • Main Goals
    • Study Program
    • Leading Professors
    • Teaching Methods
    • Talent Program Internships
    • Contacts
  • Felvételi
  • Rólunk
    • Hallgatók
    • Programkabinet
    • Board
    • GY.I.K.
    • Céljaink
  • Hírek
    • Képzés
    • Közösség
    • Beszámoló
    • ÚtOn
  • Szakmai anyagok
    • Interjú
    • Tollhegy
    • Nemzetközi sajtószemle
    • Könyvrecenzió
    • Jogász szemmel a világ
  • Podcast
  • About Us
    • Our Statement
    • Main Goals
    • Study Program
    • Leading Professors
    • Teaching Methods
    • Talent Program Internships
    • Contacts
  • Felvételi
Instagram Facebook Youtube

A szofista törvényszéki retorika

Nagykövetségi tapasztalatok Lisszabonban

2025 februárjától a Ludovika Collegiumnak köszönhetően lehetőségem nyílt arra, hogy fél éven át Magyarország Lisszaboni Nagykövetségén végezzek szakmai gyakorlatot. Nagy izgalommal és kíváncsisággal vártam, hogy

Tovább»
2025.05.07.

Egyensúlyteremtés a család és a munka között – az NKE konferenciáján jártunk

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kara szervezésében, a Széchenyi Díszteremben került megrendezésre a Diploma és gyermekvállalás című konferencia. A négyórás esemény során

Tovább»
2025.05.02.

Miért különleges egy tematikus ív az LC-ben? – Ökrös Fruzsinával és Mátó Grétával Gyűrösi Anna beszélget

Rendhagyó podcastadásunkban két meghívott vendég és egy moderátor beszélget: Ökrös Fruzsinát, a 2024. őszi Demográfia tematikus ív kurzusvezetőjét, valamint hallgatónkat, Mátó Grétit a közös tapasztalatokról Gyűrösi Anna

Tovább»
2025.04.26.

Húsvéti Tematikus Napok a Sárkeresztúri Jelenlét Ponton

2025. április 22-ét és 23-át a Sárkeresztúri Jelenlét Ponton töltöttük, a Húsvéti Tematikus Napok alkalmából. Sárkeresztúr egy Fejér vármegyében fekvő, nagyjából 2500 fős település, amely

Tovább»
2025.04.24.

„A fiatal generáció készen áll a globális kihívások megválaszolására” – sikerek a Ludovika Collegium 2025. tavaszi hackathonján

Április 11-12. között izgalmas ötletverseny zajlott a Ludovika Collegium falai között, ahol a párhuzamosan futó tematikus ívek, az Agrárium és vidékfejlesztés, valamint az ENSZ’80 kurzus

Tovább»
2025.04.17.

Értéket teljes mértékben – Hungarikumokkal a világ körül

Tovább folytatódtak a Ludovika Collegium által szervezett közéleti beszélgetések, melynek keretében április első keddjén Antal Andrea, az Agrárminisztérium Hungarikum Főosztályának főosztályvezetője látogatott el hozzánk annak

Tovább»
2025.04.07.

„Ezek ketten bölcsességükkel több pénzt kerestek, mint bármelyik más művészet nagymestere”

A retorika fogalma
A magyar etimológiai szótár szerint a rétor szavunk alapja a „mond”, „beszél”, „szól” igékre vezethető vissza, csakúgy, mint a görög „rhétor” vagy a latin „orator”, „eloquor”. A retorika gyakori és általános elnevezései is a beszédre, kommunikációra utalnak ezekben a nyelvekben: görögül „tekhné rhétoriké”, latinul „ars rhetorica”, „ars oratoria”, „ratio dicendi”, „eloquentia” – mind utalva ezzel a szónoki mesterségre, művészetre, az ékesszólásra és a szónoklattanra. Platón a Gorgiasz dialógusában említi a rhétorika kifejezést, és mint „a rábeszélés mestere” definiálja. A retorika hasonló meghatározásai, amelyek magában foglalják a meggyőzést mint a retorika esszenciáját, a történelem folyamán általánossá váltak.
Ezen konszenzussal ellentétben már az ókorban is akadt kritikus vélemény. Platón szerint amennyiben a retorika művészet, akkor az igazság feltárására és ennek hirdetésére kellene összpontosítania, ugyanis a rosszról is meg lehet győzni bárkit, ahogy azt a hatalom meg is teszi. Felmerülhet ebben az esetben, hogy valóban szükség van-e különböző stíluseszközökre, retorikai alakzatokra, szóképekre. Amennyiben a retorika az igazságra irányul, a legegyszerűbb stílust kell használnia. A politikai szónokok visszaélhetnek a szavak erejével, elferdíthetik az igazságot, és hazugságot kreálhatnak belőle. A veszélyt Arisztotelész is észrevette, így a helyzet megmentésére sietve a retorika fogalmi meghatározásának középpontjába már nem a meggyőzést, hanem a meggyőzés tudományos tanulmányozását helyezte.
A retorika fogalmi meghatározásával részletesen foglalkozott Quintilianus római szónok is. Kritikával élt azzal kapcsolatban, hogy a retorika lényege a meggyőzésben keresendő. Szerinte nem csak beszéddel lehet mást akaratunkra rávenni: pénzzel, tekintéllyel és szépséggel is meggyőzhetőek az emberek. A meggyőzést mint lényegi elemet elvetette, csakúgy, mint Arisztotelész tudományosságát. Úgy vélte, hogy a retorika „a jó beszélés” tudománya. Ez a meghatározás már mentes a beszélő esetleges hátsó szándékaitól is, és a szónok erényeit is magában foglalja. Quintilianusnál nem a „meggyőz” igét fedezhetjük föl. A „beszél” igét használja, amivel kitágítja az eddig említett retorikai határokat. Így ez már nem az ékes és cifra ügyeskedést jelenti a szavakkal, hanem a tisztességre és a tárgyszerűségre helyezi a hangsúlyt a beszéd tudományának tekintetében. Ehhez kapcsolódik az a tény is, hogy az ókorban a szónoki elnevezést csak olyan ember érdemelte ki, akinek nem esett csorba a becsületességén és tisztességén. A szónokok azok voltak, akik kiváló retorikai képzettséggel, makulátlan jellemmel voltak képesek arra, hogy a városok ügyeit és sorsukat intézzék.
Hasonló tágabb értelmezéssel találkozhatunk a retorika fogalmi elemeinek mai meghatározásánál. Wacha Imre négy részre bontja fel a retorika lényegét. A retorika egyrészt tudománya az elbeszélő és leíró műfajoknak, másrészt a meggyőző nyilvános beszédnek, harmadrészt a prózai ékesszólásnak, negyedrészt pedig szerkesztéstant foglal magában. Ezek alapján megállapítható, hogy a retorika egyszerre deskriptív és preskriptív, valamint rendszerező és gyakorlatias tudomány.

Az ókori retorika kialakulása
A szónoklat feltételezhetően egyidős a nyelvvel, és fejlődése párhuzamos a társadalmi és politikai élet kialakulásával. Nem lepődünk meg tehát azzal kapcsolatban, hogy miért pont az ókori görögöknél volt ilyen hangsúlyos a nyelv művelése és a beszéd tanítása. A görög poliszokban ugyanis a szabad polgárok személyesen intézték ügyeiket a népbíróságokon. Az Íliászt olvasva is következtethetünk erre, ahol a szónoklat jelentősége a fegyverek erejével ér fel:


„…Agg Péleusz teveled küldött el utamra, / aznap, hogy Phthíából téged az Átreidészhoz / küldött, még gyereket, ki nem ért a közös viadalhoz, / sem szónokláshoz, mely a férfit hírre segíti: / éppen ezért küldött, legyek én, aki mindre kioktat, / szónak szónoka légy és végbevivője a tettnek.”


(9. 438-443.)


Hosszú évszázadokon keresztül szóban működött a társadalmi és politikai élet, az írás és olvasás elterjedésével pedig a görög műveket még mindig a hangos felolvasás céljából rögzítették. Maradjunk még az Íliásznál, ahol Akhilleusz harcra való buzdításánál három beszédet olvashatunk: Odüsszeusz, Phoinixé és Aiaszé szónokolnak. E három beszéd a később kialakult klasszikus retorika három fajtáját foglalják magukban. A logikai érvelés a logosz, az etikára alapozó az ethosz, az érzelmekre ható pedig a pathosz.

A szofisták
A szofistákról szóló általános filozófiatörténeti kézikönyvek szerint ezek az utazó tanítómesterek azzal foglalkoztak, hogy pénzért retorikai és érvelési képzést nyújtsanak. Gyakran elutasították a vallást és az abszolút morális értékeket, képessé tették tanítványaikat arra, hogy a retorika segítségével a hamis érveket is hitelesen prezentálják. Az effajta róluk alkotott kép azonban homályos, tisztánlátásra van szükség.
A szofizmus kifejezés jelentése önmagában bölcseletet takar, eredete a görög „szophisztész” szóból származik, ami szó szerint a bölcsesség tanítóit jelenti. A szofisták munkáiban a korábbi preszókratikusok által kedvelt természetfilozófia témái háttérbe szorultak, és inkább az emberre, tevékenységeire, valamint a művészetekre (mint például a költészet és a dráma) összpontosítottak. A szofisták filozófiával is foglalkoztak (pl. Gorgiasz, Prótagorasz), de főként retorikát tanítottak.
Az athéni demokráciában a bírákat és a végrehajtás tisztviselőit sorsolással választották, rövid időre. A vádló és a vádlott magukat képviselték a törvényszéken, nem volt szükségük hivatásos ügyvédekre. A nőket általában a küriosz, vagyis törvényes képviselőjük – leggyakrabban a férj vagy a legközelebbi férfirokon – képviselte. Tehát minden peres ügyüket férfiak vitték, sőt, a nőknek még tanúvallomást sem volt szabad tenniük, ezt helyettük a küriosz tette meg. A tárgyalásokon mindkét fél meghatározott időt kapott beszélni, amit egy vízóra mért, hogy a tárgyalás egy nap alatt véget tudjon érni. Az ítéletet a bíróság a vád és védőbeszédek alapján hozta meg, titkos szavazással. Az ügy kimenetele a fél szónoki képességein múlt. Bár mindenki saját maga állt ki a beszéd megtartására, de az előadás szövegének megírását bárki másra bízhatta (logographosz), akit alkalmasnak tartott rá, sőt, szónoki felkészítést is igénybe vehetett. Az ehhez hasonló oktatással foglalkoztak a szofisták.
Athénban a politikai és gazdasági ügyek intézését évente kisorsolt hivatalnokok végezték. A törvényhozó hatalom gyakorlását a felnőtt férfipolgárok gyakorolták a népgyűlésen, mely gyakran többezres létszámmal rendelkezett. Emellett működött egy kisebb tanács, a bulé, amely sürgős ügyekkel foglalkozott, és előkészítette az anyagot a népgyűlés számára. Bár a népgyűlésen mindenki szabadon felszólalhatott, a politikai szónokok (rétorok) játszották a vezető szerepet, akik különböző politikai csoportosulások érdekeit képviselték. Voltak közöttük kiváló, feddhetetlen egyéniségek, de akadtak demagógok is, akik saját hatalmukat és gazdagságukat népszerűsítették, kihasználva a néphangulatot. Ilyen körülmények között a nyilvános beszéd egyre inkább központi szerepet kapott, és nagyban megnőtt azoknak a száma, akik a közügyekben a szó hatalmával kívántak érvényt szerezni. Az ékesszólás művészetének elsajátítása céljából drága pénzért tanároknál tanultak, hogy sikeresek lehessenek ebben a versenyben.
Nota bene, hogy a szofisták tanítása nem csupán a retorikai trükkökre korlátozódott. A szofisztika lényege abban rejlett, hogy a beszélőnek gyorsan kell gondolkodnia, át kell látnia a következtetési és logikai szabályokat, és helyesen kell alkalmaznia azokat. Rendkívül fontos volt a spontaneitás és az éles észjárás, hogy vitapartnerük ne találjon kifogást, hibát vagy hiányosságot az érvelésben. A szofista viták valójában versengések voltak, ahol a szócsata és a vita a tehetségesebb és tapasztaltabb érvelő győzelmével végződött. Az, hogy miről folyt a vita, gyakran másodlagos volt. A szofisták képességeit dicsőítették, és görögül „erisztikának” nevezték az általuk alkalmazott szócsavarás művészetét. Valószínűleg Szókratész és Platón emiatt sem kedvelte a szofistákat, mivel az érvek erejével a jó ügyeket rossznak, a rosszakat pedig jónak formálták át és tüntették fel beszédeikben.
Az egyik legismertebb görög szofista szónok Gorgiasz volt, aki komoly vagyonra tett szert az ékesszólás oktatásával. Gorgiasz megkülönböztette a szó anyagi és szellemi jellegét, vagyis a hangalakot és a jelentést. Szerinte mindkét rész képes hatni, ezért a szónoknak mindkét aspektust ki kell használni. Úgy gondolta, hogy a szónoknak háromféle beszédmódban kell jártasnak lennie: a természetbölcselők, a szónokok és a dialektikusok beszédmódjában. A természetbölcselők a tudásra, a szónokok az ékesszólásra, míg a dialektikusok a helyes logikára helyezik a hangsúlyt. Gorgiasz a három közül leginkább a szónoki beszéddel foglalkozott; ezt tanította és gyakorolta. Erről a következőket írja:

„Egyetlen beszéd nagy tömeget gyönyörködtetett és győzött meg, mert művészien volt megírva, bár nem az igazságot mondta.”


(Gorgiasz: Heléna dicsérete)


Az ehhez hasonló beszédek az érzelmekre hatnak, kidolgozásaikat tekintve inkább a költészethez állnak közel, ugyanis alakzatokat tartalmaznak, melyeket gorgiaszi alakzatoknak is nevezhetünk (pl.: antitheszisz, izokólon, pariszon, homoioteleuton).
A művészi módon megkomponált beszéd könnyen tévútra viheti az embereket, mert a szónok az igazság látszatát keltheti. Az igazság látszatával azért lehet manipulálni az embereket, mert nem ismerik pontosan a múltat, a jelenben nem tudnak eligazodni, és nem képesek előre látni a jövőt. A művészi hatás eredményeként a valószínűt sokszor szükségszerűnek tartjuk. Gorgiasz szerint a szónoknak azonban a kellőt kell mondani helyesen.
A „kellő” jelenti az alkalomnak megfelelőt, a „helyesen” a logikai helyénvalóságot, melyek együtt a kairosz (illőség) elvét alkotják. Gorgiasz tehát arra törekedett, hogy a megfelelő alkalommal adjon elő beszédeket, ezáltal hitelesnek és valószínűnek tüntetve fel üzenetét. Gorgiasz alapvető felismerése az volt, hogy a művészi módon megkomponált beszéd mások örömének és fájdalmának részeseivé tesz bennünket. Később ez az állítás segítette megalapozni Arisztotelész katarziselméletét.

A szofista törvényszéki retorika jelentősége a modern jogászi hivatásban
A szofista törvényszéki retorika jelentősége a mai jogászi hivatásban alapvető fontosságú, hiszen a jogi érvelés és meggyőzés képessége megmaradt a modern igazságszolgáltatás és jogrendszer egyik központi elemének. Ahogyan az ókori görögök esetében, ma is igaz, hogy a retorikai készségek nélkülözhetetlenek a jogi érdekek képviseletében, még akkor is, ha ezen érdekek nem az igazság oldalán állnak. A szofisták által kidolgozott módszerek – különösen a logosz, ethosz és pathosz elemek alkalmazása – segítenek a jogászoknak abban, hogy érveik meggyőzőek, etikusak és érzelmileg hatásosak legyenek. A szofista retorika eszköztára a jogászokat abban támogatja, hogy szavak és érvek által hozzanak létre valós hatást, megőrizve az ékesszólás erejét és a tisztesség fontosságát a modern jogi gyakorlatban. Az ókori görögök nemcsak a meggyőzés technikáját tanították, hanem a helyzetérzékeny gondolkodást és a gyors, rugalmas érvelés képességét is, amelyek a mai bírósági és tárgyalótermi szereplésben is elengedhetetlenek. Az általuk alkalmazott „kairosz” elve – azaz a helyes időzítés és alkalom kihasználása – a modern jogi érdekképviseleti stratégiákban is visszaköszön. Az érvek hitelességét és érvényességét mind a klasszikus retorika, mind a mai jogászi munka során meg kell vizsgálni, és képesnek kell lenni arra, hogy az ellentétes álláspontokat ismerjük, és szükség esetén megcáfoljuk. Ez a képesség különösen fontos a mai jogi gyakorlatban, ahol a komplex ügyekben gyakran több nézőpontot kell mérlegelni, és a jogi szövegek precíz elemzése kulcsfontosságú a megalapozott döntéshozatalhoz. A szofista retorika a moralitás kérdésére is rámutat, amely a jelenkor jogi helyzeteiben sokszor dilemmákat okoz. A szofisták képesek voltak akár morálisan ingoványos területeken is az érdekek képviseletére. A jogászoknak emlékeztetni kell magukat arra, hogy az ékesszólás, a logika és a hatásos érvelés eszközeinek alkalmazása nagy felelősséggel jár. Ezeket az eszközöket az erkölcsnek megfelelően kell használni, tiszteletben tartva az igazságszolgáltatás alapelveit és az ügyfél érdekeit egyaránt.


Felhasznált irodalom:
• Adamik Tamás, A. Jászó Anna, Aczél Petra, szerk., Retorika (Budapest: Osiris, 2005).
• Arisztotelész: Rétorika (ford. Adamik Tamás, Budapest: Gondolat, 1982).
• Bárány István: „Szofisták Athénban: Egy angol liberális látomása (George Grote, A History of Greece)”, Ókor 5. évf. 1. szám (2006).
• G. B. Kerferd: A szofista mozgalom (ford. Molnár Gábor, Budapest: Osiris, 2002).
• Gorgiasz: Heléna dicsérete (ford. Tahin Gábor, Magyar Filozófiai Szemle 58. évf. 3. szám, 2007).
• Homérosz: Íliász (ford. Devecseri Gábor, Budapest: Magyar Helikon, 1972).
• Marcus Tullius Cicero: Cicero összes retorikaelméleti művei, ford. Adamik Tamás, Csehy Zoltán, Gonda Attila, Kisdi Klára, Krupp József, Mezei Mónika, Polgár Anikó, Simon L. Zoltán (Pozsony: Kalligram, 2012).
• Platón: Gorgiasz, Platón összes művei (ford. Péterfy Jenő, Horváth Judit, Budapest: Atlantisz, 1998).
• Platón: Nagyobbik Hippiász, Kisebbik Hippiász, Lakhész, Lüszisz, ford. Dr. Mészáros Tamás, Steiger Kornél (Budapest: Atlantisz, 2003)
• Szoboszlai-Kiss Katalin: „A filozófia első megújítói, a szofisták”. Műhely 36. évf. 2. szám (2013).

Írta: Karalyos Árpád
A kiemelt kép forrása: sophists.substack.com

Hasznos linkek

uni-nke.hu
Sütikezelési tájékoztató
Adatvédelmi tájékoztató

Kapcsolat

+36 1 432 9000 /20 885
info@ludovikacollegium.hu 

1089 Budapest, Diószegi Sámuel utca 30.
Gépjárművel a Sárkány utca felől megközelíthető.

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem weboldala sütiket használ a weboldal működtetése, használatának megkönnyítése érdekében. Bővebb információt a Sütikezelési Tájékoztatóban talál.
Elfogadom a javasolt sütibeállításokat