„Megjártuk a poklot, és magunkkal is hoztuk”
Az idézet a stadion azon pontján olvasható, ahol a hazai és a vendég csapatok játékosai kilépnek az öltözőkből a pályára. Ugyan a poklot nem, de a stadion nagy részét bejártuk. – Raáb Tamás, a Ludovika Collegium és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Nemzetközi tanulmányok mesterszakos hallgatója, az esemény szervezője foglalta össze élménybeszámolójában a január 10-én történteket.
A túrán betekintést nyerhettünk a stadion képernyőn nem látható részeibe: a hazai és a vendég öltözőkbe; közelebbről megszemlélhettük a pályát és a kispadokat, befejezésül pedig meglátogattuk a Fradi Múzeumot. A stadion minden részlete a klub szellemiségét tükrözi; a zöld szín dominál nemcsak a lelátókon, hanem még az orvosi és masszázsszobák (merthogy ilyen is van) bútorain is.
A hazai öltözőben a játékosok szekrényeibe való betekintés mellett (széfeken túl sajnos mást nem találtunk) még a csapat legutóbbi hazai meccsén használt taktikai utasításokat is „megszakérthettük”. Az öltöző európai szinten is ritka érdekessége, hogy külön bemelegítőszoba áll a hazai játékosok rendelkezésére. Ennél talán csak a helyiség sokoldalúsága különlegesebb: a meccs előtt bemelegítésre, mérkőzés után étkezésre szolgál a műfűvel borított terem.
A vendégöltöző a hazaihoz képest látványosan alacsonyabb minőséget képvisel, az idelátogató csapatoknak pedig még taktikai hadviseléssel is szembe kell nézniük, hiszen az öltözőből kilépve a Ferencváros sikereit és szurkolóit ábrázoló képek sorakoznak, amelyeket kénytelenek megszemlélni a pályára vezető út során.
A túra záróakkordjaként ellátogattunk a Fradi Múzeumba, ahol a klub történetének legdrágább ékköveit tekinthettük meg. Itt található Albert Flórián Aranylabdája, Nyilasi Tibor Ezüstcipője és a klub legnagyobb sikerét jelentő Vásárvárosok Kupája trófea.
A poklot tehát nem, de számos új élményt magunkkal hoztunk a túráról.
Írta: Raáb Tamás