A Ludovika Collegium történetében először valósult meg külföldi helyszínre szervezett hosszabb tanulmányút, melyet a sok fénykép mellett mindenképp szerettünk volna egy élménybeszámoló formájában is megörökíteni. A félév tematikus kurzusai közül a „Világűr” című képzés csúcspontján ugyanis kurzusoktatónk, Dr. Bartóki-Gönczy Balázs, az NKE ÁNTK tudományos dékánhelyettese révén részt vehettünk a rangos „7th Summit for Space Sustainability” konferencián Párizsban.

Hosszasan készültünk erre a kalandra, hiszen a félév kezdete óta heti rendszerességgel érkeztek hozzánk különböző területekről a világűr szakértői. A Naprendszer és az égi mechanika megfoghatatlan törvényeitől az űrtevékenység technológiai alapjain át a legújabb űrrakétákig, a nagyhatalmak komplex űrpolitikájáig és a világűrjog alapjaiig mindent érintettünk. Természetesen az emberi űrtevékenység fenntarthatóságának fajsúlyos kérdései is terítékre kerültek, melyek szervesen kapcsolódtak a konferencia témájához. Ez a széles körű elméleti felkészültség értő hallgatósággá kovácsolt minket, vártuk, hogy nemzetközi terepen is tágíthassuk a látókörünket.

Október 21-én már hajnalban a repülőtéren voltunk. Miután a szükséges becsekkolás és a biztonsági ellenőrzés lezajlott, még jutott idő egy gyors, közös reggelire. A felszállás után, pár óra repülést követően már landoltunk is a francia fővárosban. Párizsba érkezve azonnal célba vettük a szállásunkat. A hostel a város agglomeráció felé eső részén feküdt, így csendes és nyugodt környezet biztosított lehetőséget a másnapi nyüzsgő programokra való készülésre. Pár órás pihenés és a környék bejárása után az estét egy közös vacsorával zártuk. Bár a társaság nagy része nem beszélt franciául, a nyelvet ismerő tagjaink megcsillogtatták a tudásukat. Ez már az első naptól kezdve láthatóan nagyon imponált a helyieknek. Kifejezetten kedvesek voltak velünk, és minden alkalommal nagyra értékelték a gesztust.

Szerdán kezdetét vette a nemzetközi konferencia. A résztvevők a világ minden szegletéből érkeztek: kutatók, professzorok, lelkes diákok, kormányzati szakemberek, fejlesztők, vállalkozók, illetve a technológiai, ipari és a befektetési szektorból is számos hozzáértő jelent meg. A rendezvény hangulata azonnal magával ragadott bennünket. A szekciók között megfelelő időtartamú szüneteket tartottak, amelyek kiváló terepet biztosítottak a résztvevőkkel a kapcsolódásra. Számos hozzánk hasonló egyetemi hallgatóval elegyedtünk beszélgetésbe, de az idősebb, elismert generáció tagjai is kíváncsiak voltak ránk és a meglátásainkra. Az izgalmas panelek és a nyüzsgő szünetek váltakozását a francia konyha finomságai, frissítőként felszolgált pékáruk, sajtok és apró desszertek tették teljessé. Élményektől feltöltődve indultunk az aznap esti sétára. Utunk a kivilágított Notre Dame tornyai alatt kezdődött, majd a híres Boulevard Saint-Michel utcáján folytatódott, ahol Ady Endre szellemét is megidéztük. „Párisba tegnap beszökött az Ősz…” Ám a mi lelkünkben nem őszült itt semmi! Elsuhantunk a neves Sorbonne mellett, és természetesen az esti fényárban úszó Eiffel-torony is színesítette a túránkat. Az estét egy közös vacsorával zártuk egy hangulatos étteremben, ahol ráleltünk a francia gasztronómia egyik csodájára: a forró, olvadó sajttal készült „raclette”-re.

Csütörtökön már fáradtabban, de ugyanolyan lelkesen ültünk be a panelekre. A francia szervezők erre a napra is kiváló programsorozatot állítottak össze. Őszintén szólva, a nap fénypontját mégis a délutáni hallgatókkal való találkozás jelentette, ugyanis Bartóki-Gönczy tanár úr jóvoltából találkozhattunk az Université Paris-Saclay Űrjogi Mesterképzésének diákjaival. Lenyűgözően intelligens és okos fiatalokhoz volt szerencsénk, akiket meglepett, hogy bár a mi egyetemi szakirányaink jellemzően nem kapcsolódnak az űrjoghoz vagy az űrtevékenységekhez, mégis milyen könnyedén beszélgetünk velük ezek jelentőségéről.

A pénteki nap ráérősen indult, hiszen a konferencia véget ért. De természetesen nem maradtunk szakmai program nélkül: az Európai Űrügynökség (ESA) párizsi központjának látogatása következett. Az egyik legnagyobb megtiszteltetés az volt, hogy maga Marco Ferrazzani úr, az Erőforrásokért és Szolgáltatásokért felelős igazgató (Director of Resources and Services, D/RES) fogadott minket három magyar kollégája társaságában. Először egy tárgyalóterembe vezettek bennünket, ahol a magyar szakemberek lelkesen meséltek nekünk nem szokványos karrierútjukról, sőt, előadással is készültek nekünk a jelenlegi munkájuk kapcsán. Mutattak magyar fejlesztésű eszközöket is, melyeket a következő űrprojektekben használnak majd fel. Ezután átvezettek minket abba a tárgyalóterembe, ahol az ESA tagállamok képviselői szoktak ülésezni. Itt mi is feltehettük a kérdéseinket. A hivatalos programot két magyar kollégával egy közeli kávézóban, oldottabb hangulatú beszélgetéssel folytattuk, ahol még részletesebben oszthatták meg velünk az élményeiket.

A szombati nap, bár a lezárásról és a hazautazásról szólt, azért maradt idő néhány kihagyhatatlan látványosság megtekintésére is. Kisebb csoportokban jártuk be a Louvre-t, felkerestük a Diadalívet, sétáltunk a Champs-Élysées-n, és persze beszereztünk szuveníreket az otthoniaknak. Amikor eljött az idő, ismét összegyűltünk, majd elindultunk a repülőtérre. Kimerülten, de élményekben dúskálva ültünk fel a gépre. A társaság nagy része végig is aludta az utat, így egy szempillantás alatt hazaértünk.

Több hét telt el azóta, de még mindig felmerülnek kedves emlékek, amiket örömmel osztunk meg egymással. Hatalmas dolog, hogy a Ludovika Collegium diákjaiként mi élhettük át először ezt a páratlan lehetőséget!

Hálás szívvel mondunk köszönetet kurzusvezetőnknek, Dr. Bartóki-Gönczy Balázsnak, kurzusvezető asszisztensünknek, az egykori LC hallgatónak, Sáfrány Áginak, és a Programkabinet egészének, akik megszervezték és lehetővé tették számunkra ezt az utat. Reméljük, a következő külföldi tanulmányút is ilyen izgalmasan alakul majd, hiszen „Az Egyesült Államok a 21. században – magyar szemmel” című tematikus ív hallgatói még idén megcélozzák a Tengerentúlt! Kívánjuk, hogy az ő tanulmányútjuk hasonlóan szintén felejthetetlen élményekkel és értékes szakmai tapasztalatokkal gazdagítsa a csapatot!

Szerző: Seres Sára
Fotó: Hajnal Dominik
(A teljes képgaléria ide kattintva elérhető.)

Űrkutatásról és űrpolitikáról a párizsi űrkonferencián

Milyen hatással van az űrre a folyamatosan növekvő számú űrtevékenység? Melyek azok a szűkös erőforrások, amelyek miatt űrfenntarthatóságról kell beszélnünk? Milyen technológiák szükségesek a hosszútávú űrfenntarthatóság eléréséhez? Kik legyenek a szabályozás éllovasai: nemzetközi szervezetek, államok, vállalatok? Ilyen és hasonló kérdésekre keresték a választ a Ludovika Collegium űrkutatás és űrpolitika tematikus ív hallgatói 2025. október 22. és 23. között Párizsban, a francia Nemzetgazdasági, Ipari és Pénzügyiminisztérium épületében megrendezett Űrfenntarthatósági Csúcs (7th Summit for Space Sustainability) keretében.

A konferencia az űrszektorban ismert és elismert nemzetközi szervezet, a Secure World Foundation (SWF) szervezésében valósult meg. Társszervezőként a francia Nemzeti Űrkutatási Központ (CNES), a francia kormányzat, valamint az Európai Űrügynökség (ESA) támogatta az esemény megvalósulását. A találkozó célja a kereskedelmi szektor, a kormányok és a nemzetközi szervezetek közötti szakpolitikai és technológiai együttműködés ösztönzése volt. Az elsődleges célok mellett a szervezők teret biztosítottak a fiatal szakmabeliek egymással és tapasztaltabb kollégákkal való kapcsolatépítésére is. A hálózatosodást támogató közös étkezéseket és szüneteket kiegészítették egy kimondottan fiatal felnőttek számára rendezett mentorprogrammal, ahol az űrszektorban elhelyezkedett munkavállalók meséltek tapasztalataikról és a terület által kínált lehetőségekről.

A csúcs szakmai részei tudományos előadásokból, panelbeszélgetésekből, kiemelt beszélgetésekből („spotlight talk”) és spontánabb színpadi interjúkból állt. A konferencia nemzetközi jellegét erősítette, hogy a jelentősebb európai űrhatalmak mellett (úgymint Franciaország, Németország, Egyesült Királyság és Olaszország) nagy számban szerepeltek más kontinensről és országokból – Japánból, Kínából, Indonéziából, Ausztráliából, Brazíliából, Kanadából, az Egyesült Államokból és az Egyesült Arab Emírségekből – származó szakértők és cégvezetők. A kormányzati és magánpiaci szereplők mellett természetesen képviseltették magukat nemzetközi szervezetek is, mint például az Európai Űrügynökség, az Európai Bizottság, az Európai Külügyi Szolgálat, az Afrikai Űrügynökség, valamint az ENSZ szakosított szerve, a Világűrbizottság.

A konferencián elhangzott előadások az emberi tevékenységek Föld körüli pályákra, tágabban értelmezve az űrre gyakorolt hatásairól, a felmerülő problémákat célzó technikai megoldásokról, illetve a fenntarthatóságot célzó nemzeti vagy nemzetközi, kötelező vagy ajánlott normák tartalmáról és kialakításának módjáról szóltak.

1. Az űrtevékenység hatásai és a szűkös erőforrások: a probléma komplex természete
Az emberi űrtevékenységek eddigi története során a fókusz a különböző missziók és az űrhajósok biztonságán volt, így a környezeti terhek felmérése sokáig elmaradt. Az űrtevékenység folyamatosan növekvő volumene egy komplex és többdimenziós, interdiszciplináris kihívás elé állította az űrfenntarthatósággal foglalkozó szakembereket az elmúlt évtizedben. A problémakör nemcsak a fizikai környezetre gyakorolt hatásokból, hanem a kritikus űrbeli erőforrások véges jellegéből is fakad.

A legszembetűnőbb hatás az űrszemét problémája, amely a Secure World Foundation képviselője, Peter Martinez szerint is szorosan összefügg a biztonsággal. A törmelék mennyiségének növekedése elsősorban a korábbi kormányzati küldetésekből és az ASAT-tesztekből (műholdellenes fegyverek) származik, de a nagy sebességű keringés miatt egy-egy aktív űreszközzel történő ütközés bármely szereplő számára komoly veszélyeket rejt. A Föld körüli pályán keringő megakonstellációk (például a Starlink) elterjedése miatt ráadásul a keringési pályák telítődése az úgynevezett „Kessler-szindróma” valós veszélyét is magában hordozza, vagyis az űrszemét működő űreszközzel történő ütközése során további űrszemét keletkezik, amely ezáltal exponenciálisan növeli a műholdak által biztosított (kritikus) szolgáltatásokra jelentett veszélyt.

A fizikai telítettség mellett kritikus erőforrásnak minősül egy olyan erőforrás is, amely kevésbé feltűnő: a rádióspektrum. Az UNOOSA (United Nations Office for Outer Space Affairs – a szerk.) részéről Aarti Holla-Maini is kiemelte a frekvenciák kiosztásának problémáját, valamint a hosszú távú fenntarthatósági irányelvek hiányát. Ezzel párhuzamosan a fény- és rádiószennyezés kérdése (az ún. „dark and quiet skies” kérdése) is egyre nagyobb aggodalomra ad okot, mivel a megakonstellációk zavarják a csillagászati megfigyeléseket, ahogyan arra a Brazil Űrügynökség szakértője is figyelmeztetett.

Végül, de nem utolsósorban, az űrtevékenység légköri hatásai is fókuszba kerültek. Bizonyos államok kötelezően előírják az életciklusuk végére érő műholdak visszalökését a Föld légkörébe, amelyek így megsemmisülnek, mentesítve a potenciálisan keletkező űrszeméttől. Ez a megoldás azonban újabb problémákat vet fel, hiszen így már nemcsak a felbocsátások során felhasznált hajtóanyag jelent környezeti terhelést a légkörre, hanem a tervezett visszatérés során elégő műholdakból felszabaduló antropogén gázok és részecskék is. Az Egyesült Királyság Űrügynöksége (UK Space Agency) rámutatott: a szükséges információhiány megakadályozza a szabályozást, pedig ez a kérdés egyetlen nemzet saját problémája sem lehet. Ráadásul a D-Orbit képviselője, Catherine Doldirina a fenntarthatóság gazdasági oldalát emelte ki, figyelmeztetve arra, hogy a „Design for Demise” módszer – a ritkaföldfémek elpazarlásával – ellentmond a Földön megvalósítandó körforgásos gazdaság alapelveinek.

2. Technológiai megoldások a hosszú távú fenntarthatóság eléréséhez
A felmerülő problémákra a technológiai szektor már ad is válaszokat, amelyek az űreszközök pályájának követésére és azok működés közben történő szervizelésére összpontosítanak.

Az űrbeli eszközök helyzetének ismerete (Space Situational Awareness – SSA) terén elengedhetetlen a keringő objektumok pozíciójának és méretének, azaz a pályaelemeknek a pontos meghatározása. Ezek az adatok létfontosságúak az ütközéselkerülési manőverekhez (Collission Avoidance Maneuver – COLA), amelyekből csak a Starlink évente mintegy 300 ezret hajt végre. Ezek a pályamódosítások az eszközön található üzemanyagkészlet csökkentésén keresztül a műholdak életciklusát is megrövidítik, így azok korábban kell hogy a földi légkörbe visszatérjenek, úgynevezett temetői pályára álljanak, vagy működésképtelenül, űrszemétként tovább keringjenek. Az Európai Unió is aktív ezen a téren: az EU SST (EU Space Surveillance and Tracking – a szerk.) partnerség hamarosan ütközéselkerülési szolgáltatást biztosít a partnerséghez csatlakozó államoknak.

A hosszú távú fenntarthatóság alapvető technológiai pillére a keringés közbeni szervizelhetőség (In-Orbit Servicing, IOS) és az aktív űrszemét-eltávolítás (Active Debris Removal, ADR). Ehhez kapcsolódnak az ESA konkrét demonstrációs missziói, így a „ClearSpace-1” küldetés is, melynek keretében egy nem működő ESA műholdat távolítanak el eredeti pályájáról. Akárcsak az aktív űrszemét-eltávolításhoz, a szervizeléshez is elengedhetetlenek a bonyolult dokkolási műveletek és a közeli manőverek, jelenleg ezek jelentik a legnagyobb kihívást a mérnökök számára. Az Airbus képviselője, Philippe Prete az ESA megbízására készülő „Vigil” műholdprojekten keresztül mutatta be az élettartam-bosszabbítás (Life Cycle Extension) fontosságát. Joseph Ashbacher, az ESA főigazgatója pedig megerősítette, hogy az ügynökség százmilliókat fektet be a keringés közbeni szervizképességek kifejlesztésének területén.

3. Szabályozás és nemzetközi együttműködés: a jogi és politikai keretek
Bármely technológiát választják a döntéshozók, egészen biztosan extra költségeket fog ez jelenteni számukra. Ezért a technológiai megoldások csak a megfelelő szabályozási keretek között lehetnek hatékonyak, hiszen az operátorok csak akkor tudják az extra költségeket vállalni, ha ez versenytársaik számára is elő van írva. Fontos azt is felismerni, hogy ideális esetben a vonatkozó szabályozás globálisan érvényes kell legyen mindenkire, tekintettel arra, hogy az űr az emberiség közös öröksége és tulajdona, ami bármely állam által szabadon felfedezhető és használható. A keletkező űrszemét minden működtetett eszközre veszélyt jelent, a kárfelelősségre vonatkozó nemzetközi szabályozás pedig csak a káresemények után, reaktívan tud érvényesülni. A Világűrbizottság napirendjén 1994 óta szerepelt az űrszemét kérdése, azonban mindenki által elfogadott irányelveket nem tudtak az államok elfogadni. A vita középpontjában következésképpen az áll, hogy mely szereplők legyenek a szabályozás éllovasai: a nemzetközi szervezetek, az államok vagy a magánvállalatok. Jelenleg mindhárom csoport igyekszik saját képességei szerint irányelveket és ajánlásokat, nemzetközi egyezményeket, egyetértési megállapodásokat, nemzeti jogszabályt alkotni és rendszeresíteni. Az ESA például a 2022-es miniszteri konferencián kapta megbízását a jogi kötőerővel nem bíró „The Zero Debris Charter” megalkotására, melyhez több mint száz aláíró állam, vállalat, nemzetközi szervezet csatlakozott, így ez az irányelv egy népszerű kezdeményezésnek minősül. A megoldások sokszínűsége – bár erősíti a probléma jelenlétét a globális űrszektor napirendjén – a részletszabályokban meghúzódó különbségeken keresztül nehezíti a későbbi nemzetközi megállapodások megkötését.

A nemzetközi konszenzus értelmében a nemzetközi űrjog (Outer Space Treaty, OST) a fenntarthatóság sarokköve. Az ENSZ Világűrbizottság (COPUOS) a fő fórum, ahol az új mechanizmusok létrejöhetnek, mint például a „Hosszú Távú Fenntarthatósági Munkacsoport”. Aarti Holla-Maini (UNOOSA) szerint az ENSZ szerepe kulcsfontosságú abban, hogy a tagállamok, különösen a nem-űrnemzetek is bekapcsolódjanak a párbeszédbe.

Regionális szinten az Európai Unió nagy lépéseket tesz a szabályozás harmonizálására az EU Space Act javaslatával, amelynek hatályba lépése 2030-ban várható. Ez a rendelet jelentős mértékben növelné az iparág ambícióit, de Sara Dalledone (ESPI, European Space Policy Institute – a szerk.) kiemelte, hogy a jogszabály kihívásokat jelenthet az államok szuverenitása és a gyártási költségek tekintetében. Az ESA emellett a 2022-es miniszteri konferencián kapta megbízását a jogi kötőerővel nem bíró „The Zero Debris Charter” megalkotására, melyhez már száznál több aláíró állam, vállalat, nemzetközi szervezet csatlakozott. A kereskedelmi szereplők, mint például az Amazon’s Kuiper képviselője, Josef Koller, határozottan kinyilvánították, hogy az iparágnak világosságra, arányosságra és a nemzeti keretek harmonizációjára van szüksége a beruházások minél nagyobb fokú védelme és biztonsága érdekében.

Több, a konferencián felszólaló szakértő szerint szükséges lenne egy olyan szűkebb szolgáltatási kör létrehozása, amelyre minden üzemeltető jogosult lenne. Ennek egyik eleme kellene legyen a különböző műholdak pozíciójának naplózása, valamint szükség esetén az ütközések elkerülésének koordinálása. Mindkét szolgáltatás esetében kirajzolódnak azonban a Földön ismert (geo)politikai törésvonalak: az egymással barátságtalan viszonyban lévő államok természetszerűleg nem fogják megosztani műholdjaik pozícióját, egy fennálló ütközési fenyegetés esetén pedig a végsőkig megpróbálják majd a manőverrel járó üzemanyag-felhasználást elkerülni.

A szabályozási kérdések vizsgálata során természetesen fontos téma volt az űr biztonsági aspektusa is. Az Európai Külügyi Szolgálat (EEAS, The European External Action Service – a szerk.) részéről Marjolijn van Deelen rámutatott, hogy a biztonság kérdése nem feltétlenül az űrfegyverekről, hanem a polgári infrastruktúra – például a kommunikáció, Föld-megfigyelés stb. – védelméről szól. A világűr műveleti terület, és az ukrán konfliktus rávilágított arra, hogy a kereskedelmi szolgáltatók is jogos célpontokká válhatnak, amennyiben államok közötti konfliktusba avatkoznak be. Az űreszközök (vagy a hozzájuk kapcsolódó földi infrastruktúra) jellemzően informatikai támadások célpontjai, amelyek az adatok továbbításának megzavarását vagy a sugárzott adatok megszerzését célozzák. Időszerű példa az Ursula von der Leyent szállító repülőgép által tapasztalt jelzavarás 2025 augusztusában. Az eset megerősítette az EU űrbéli védelmi képességeinek építését célzó „European Space Shield Programme” fontosságát.

Összefoglalás
A párizsi Űrfenntarthatósági Csúcs gondosan szervezett, magas színvonalú szakmai esemény volt. A konferencia gördülékeny lebonyolítása és jól strukturált programja segítette, hogy akár a nem szakmabeliek – így a Ludovika Collegium hallgatói is – mélyrehatóan megismerjék az űrfenntarthatóság aktuális technológiai, jogi és gazdasági kérdéseit. Külön kiemelendő a hálózatosodást elősegítő közösségi programok – például a mentoresemény és a közös étkezések – szerepe. A szakmai előadások és panelbeszélgetések nemzetközi és multidiszciplináris szemlélete széles perspektívát nyújtott a globális űrpolitikai diskurzus megértéséhez. Összességében a csúcs egyszerre szolgálta a tudásmegosztást, az együttműködés ösztönzését és a jövő űrpolitikájának formálását.

Szerző: Milán Ákos
Fotó: Hajnal Dominik
(A teljes képgaléria ide kattintva elérhető.)