A nemzetközi diplomácia legtöbbünk számára absztrakt, távoli, csak hírekből ismert, protokolloktól hemzsegő világ, ám hallgatóként közvetlen közelről látni a döntéshozatali folyamatokat egészen más távlatokat nyit. Ihracska Mirtill Hanna (Mimi), a Ludovika Collegium frissen végzett hallgatója tavaszi utolsó LC-s szemeszterét Oslóban töltötte, ahol az ottani Magyar Nagykövetség munkájába kapcsolódhatott be gyakornokként. Az alábbiakban a kint szerzett szakmai és személyes benyomásairól és a hazahozott tapasztalatokról beszélgettünk. – Krúdy Sebestyén Tamás, az LC és a PPKE Jogász képzés hallgatójának interjúja olvasható az alábbiakban.

A Ludovika Collegium képzési programjának egyik sarokköve a külföldi szakmai gyakorlat. Mielőtt rátérnénk a személyes élményeidre, mesélnél arról, hogy pontosan mit takar egy ilyen kiküldetés általánosságban? A te meglátásod szerint mi a legfőbb jelentősége és hozzáadott értéke ennek a lehetőségnek a teljes képzésetek szempontjából?
A külföldi szakmai gyakorlat során a hallgatók általában egy és öt hónap közötti időre utaznak ki egy másik országba. Ezalatt nemcsak az adott ország működését és sajátosságait ismerhetik meg, hanem közelebbről is betekintést nyerhetnek a diplomácia világába. Szerintem ez azért kiemelkedően fontos, mert egészen más látni a gyakorlatban azt, amiről korábban az egyetemen vagy a Collegiumban tanultunk, hallottunk. Testközelből tapasztalhatjuk meg, hogyan dolgoznak együtt az országok, hogyan működik egy külképviselet, és milyen feladatok állnak a diplomáciai munka mögött.
A külföldi félév egyik legnagyobb értékét abban látom, hogy az ott megszerzett tapasztalatokat később itthon is tudjuk hasznosítani. Emellett ha valaki a későbbiekben diplomáciai pályára lép, ezek az élmények és az így megszerzett gyakorlati tudás is fontos alapot tudnak biztosítani.

Evezzünk át egy kicsit a te személyes történetedre. A választható lehetőségek palettáján biztosan több izgalmas irány is szerepelt. Mi vonzott a követségi vonalban, és miért pont az oslói állomáshely mellett tetted le a voksod? Mi volt az a tényező, ami leginkább vonzott Norvégiában és ebben a közegben?
Több ország is szerepelt a listámon, amikor a lehetőségek közül választottam. Igyekeztem olyan helyeket megjelölni, amelyek minél inkább eltérnek attól a kultúrától és európai közegtől, amihez addig hozzászoktam. Úgy gondoltam, hogy ha van lehetőségem hosszabb időt külföldön tölteni, akkor érdemes egy olyan országot választanom, ahol kicsit kiléphetek a komfortzónámból, és ezáltal talán még többet fejlődhetek.
Persze az is nagyban meghatározza, hogy végül hová utazik az ember, hogy melyik követségen van lehetőség gyakornokként bekapcsolódni a munkába, így kerültem végül Norvégiába. Korábban még soha nem jártam északi országban, ezért már önmagában ez is nagyon vonzott. Kíváncsi voltam az országra, az ottani kultúrára és az emberekre és arra, hogy mennyiben lesz más az élet és a mindennapi gondolkodás, mint amiben addig éltem.
A két hónap végül teljes mértékben igazolta az elképzeléseimet. Rengeteg új tapasztalatot szereztem, szakmailag és személyesen is sokat tanultam, és talán éppen az volt benne a legjobb, hogy egy számomra teljesen új közegben kellett helytállnom.

Kívülről nézve egy nagykövetség világa talán kissé megközelíthetetlennek, a tiszta diplomácia zárt színterének tűnhet. Amikor belecsöppentél ebbe, milyen volt a tényleges, napi szintű munka? Milyen feladatköröket bíztak rád, és hogyan írnád le azt a közeget, amelyben helyt kellett állnod?
Kívülről nézve valóban távolinak és megközelíthetetlennek tűnhet egy nagykövetség világa, talán nem is véletlenül, hiszen nem egyszerű bekerülni ebbe a közegbe. Az én tapasztalataim alapján viszont a diplomácia napi munkája nagyon nagy részben a kapcsolatépítésről és a kapcsolattartásról szól. Arról, hogy a két ország különböző területeken dolgozó képviselői együttműködjenek, és közben folyamatosan építsék és megőrizzék a jó, baráti kapcsolatokat. Belülről látva ez sokkal kevésbé tűnt távolinak vagy elvontnak, inkább egy folyamatosan működő kapcsolati rendszerként éltem meg.
Én elsősorban a gazdasági attasé munkáját segítettem. Ennek a középpontjában a magyar–norvég gazdasági kapcsolatok ápolása és erősítése állt, illetve az, hogy új együttműködési lehetőségeket találjunk. Több rendezvényre is eljutottam, nemcsak az attaséval, hanem az első beosztottal és a nagykövettel is, így több oldalról is láthattam, hogyan működik egy külképviselet.
Emellett a sajtófigyeléssel foglalkozó munkatársak munkájába is betekinthettem, sőt ebben én is részt vettem. Ez számomra különösen hasznos volt, mert a napi hírekből és az ottani sajtó reakcióiból nagyon jól lehetett érzékelni, hogyan gondolkodnak bizonyos kérdésekről Norvégiában, és hogyan jelenik meg a két ország kapcsolata a helyi nyilvánosságban. Talán ez volt az egyik legegyértelműbb módja annak, hogy ne csak elméletben, hanem a mindennapokban is megértsem, hogyan működik a magyar–norvég kapcsolat.

Tudnál említeni egy olyan feladatot vagy kihívást a képviseleten, amivel a legszívesebben foglalkoztál?
Konkrét feladatot talán nem tudnék kiemelni, mert a két hónap viszonylag rövid idő volt ahhoz, hogy egy bizonyos munkakörre teljesen betanítsanak. Viszont utólag éppen ezt érzem az egyik legnagyobb előnyének is. Nem egyetlen területre kerültem, hanem lehetőségem volt több ember munkájába is belelátni, mindenkivel együtt dolgozni és kérdezni tőlük.
Így fokozatosan kezdett összeállni bennem, hogyan működik az egész képviselet, és hogy az egyes munkakörök hogyan kapcsolódnak egymáshoz. Szerintem gyakornokként ez nagyon hasznos tapasztalat volt, mert nemcsak egyetlen feladatot láttam, hanem valamennyire az egész rendszer működését megérthettem. Ezáltal azt is jobban láttam, hogy az ott dolgozó emberek munkája hogyan egészíti ki egymást, és hogyan áll össze ezekből a mindennapi működés.

A munkán túl milyen maga Oslo, és milyenek a helyi emberek? Sikerült esetleg kapcsolatba kerülnöd a kinti magyar diaszpórával?
Oslo szerintem egy nagyon élhető város. Az egyik dolog, ami rögtön feltűnt, hogy mennyire a gyalogosok szempontjai vannak előtérben, utánuk jönnek a biciklisek és a rolleresek, és csak ezután az autósok. Az is nagyon szimpatikus volt, hogy a nagyobb, forgalmas utak nem igazán vágják ketté a belvárost, sok esetben inkább elkerülik azt, vagy a város alatt haladnak. Emiatt nagyon sokat tudtam sétálni, és szinte minden fontosabb vagy érdekesebb hely kellemes távolságon belül volt.
A város egyébként jóval kihaltabbnak érződött Budapesthez képest. Ebben szerintem az is közrejátszik, hogy egészen más a munka ritmusa, mint amit itthon megszoktunk: máskor kezdődik és fejeződik be a munkanap. Mivel én a magyar munkarendhez igazodva jártam be, reggelente sokszor alig találkoztam emberekkel. A követség és a szállásom környéke viszont nagyon szép és rendezett volt. Télen voltam kint, így természetesen hideg volt – a -15 Celsius-fok sem volt ritka reggelente –, de meglepő módon ezt egyáltalán nem éreztem elviselhetetlennek. A száraz hideg egészen más, mint amit itthon tapasztalunk.
A kinti magyar diaszpórával sajnos közvetlenül nem sikerült kapcsolatba kerülnöm. Viszont a követségen olyanokkal is együtt dolgozhattam és beszélgethettem, akik már hosszabb ideje Norvégiában éltek, és norvég állampolgársággal is rendelkeztek. Rajtuk keresztül nagyon sokat tudtam meg a helyi szokásokról, gondolkodásmódról és arról is, milyen lehet hosszabb távon beilleszkedni ebbe a közegbe.

Zárásként, utolsó éves hallgatóként egy kis iránymutatás: a kinti és az itthoni élményeid alapján mit mondanál a leendő jelentkezőknek, miért érdemes belevágni a Collegium programjába? Illetve mit tanácsolnál azoknak, akik most tervezik a külföldi félévüket, mit hozhatnak ki a leginkább ebből a lehetőségből?
Aki most tervezi a külföldi félévét, annak mindenképpen azt tanácsolnám, hogy legyen proaktív. Érdemes sokat kérdezni, érdeklődni, hogy mibe tudnak bekapcsolódni, és nem csak azt elvégezni, amit konkrétan rábíznak az emberre. Nekem is sokat jelentett, hogy amikor csak lehetett, kérdeztem az ott dolgozókat a munkájukról és arról, hogy ők hogyan élték meg külföldiként az adott országot. Szerintem ezekből a beszélgetésekből lehet igazán sokat tanulni.
A leendő jelentkezőknek pedig talán azt mondanám a legfontosabbként, hogy a Collegium pontosan annyit tud adni, amennyit az ember beletesz. Rengeteg különböző helyről és szakterületről érkező kortárssal és szakemberrel lehet megismerkedni, velük beszélgetni, gondolkodni, vitázni. Számomra ennek nagyon komoly személyiségformáló ereje volt. Az itt kialakuló közösség pedig olyan barátságokat is tud adni, amelyek akár egész életre szólhatnak – ehhez viszont az kell, hogy az ember tényleg részt vegyen benne, jelen legyen, beilleszkedjen, és megnyíljon a többiek felé.
Emellett szakmailag is rengeteg lehetőséget kínál a Collegium: a tematikus ívektől kezdve a különböző szakmai gyakorlati helyeken át egészen a külföldi félévig. Éppen ezért szerintem érdemes minden lehetőséget megragadni, és aktívan keresni azokat a helyzeteket, amelyekből tanulni lehet. Utólag azt érzem, hogy én is így tudtam a legtöbbet kihozni az itt töltött évekből.

Az interjút készítette: Krúdy Sebestyén
A képeket válogatta: Ihracska Mirtill Hanna
A szöveget gondozta: Tinkó Máté