Beni az előző tanév egyéni céljaként a második kéktúrája bejárásának befejezését tűzte ki. Először 2016. és 2018. között teljesítette az országos túrát.

Sokan kérdezték tőle, hogy mégis miért kezdte újra az utat. A válasza egyszerű: a természet és a táj mindig tud újat mutatni. A második túra során számos új kihívással és új nehézséggel találta szembe magát.

A Kéktúra az országot keleti-nyugati irányba szeli át, így sok olyan szakasz van, amelyet nem lehet egy nap alatt teljesíteni, ezért több napos utakat kell szervezni. Beni ezt legtöbbször sátrazással, vadkempingezve oldotta meg. A sátorban való pihenés során is a természet közelségét élvezte, az állatokat már a hangjuk alapján megismerte, és a kirándulás természetesen bátorságpróbának sem volt utolsó.

Mivel a Kéktúra nagyon sok kisebb-nagyobb településen áthalad, így remek betekintést enged a vidéki életbe. Hallgatótársunk gyakran elegyedett szóba helyi lakosokkal, akik készségesen meséltek az életükről, a település nevezetességeiről és olykor pikáns pletykáikról is. Számtalan jó élménye köthető a túrához, illetve a helyi emberek kedvességéhez, ezek közül csak néhányat emelnénk itt ki:

• A tokodi pincéknél a borospince tulajdonosok meginvitáltak Benit és társait a saját készítésű boruk            megízlelésére.
• A Balaton-felvidéket egy belga túratársával járta be és szállás hiányában a helyi sportpálya öltözőjében aludtak. 
• Makkoshotykán a kéktúrázók körében méltán híres Vilma néninél szálltak meg, aki Rockenbauer Pál  kultikus „Másfélmillió lépésben Magyarországon” filmjében is szerepelt, illetve vendégül is látta a stábot. 
• Egy februári napon a Bükkben egy barlangban éjszakáztak. 

Beni a második Kéktúrája után sem állt meg, az Írott-kőnél júliusban bekerülő utolsó pecsét után egyből elkezdte a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúrát, amelyből a nyáron már 300 kilométert megtett. 

Írta: Holló-Szabó Benedek
Fotó: Holló-Szabó Benedek