A Ludovika Collegium hallgatói számos nemzetközi sajtótermékből tájékozódnak, hogy minél jobban megérthessék a világ eseményeit. Ezúttal Alföldy Zsigmond, a PPKE Arabisztika mesterszakos hallgatója szemlézi többek között a Times és a The Economist cikkeit.
Economist, „The generals strike back” (2021. október 30.)
Szudán miniszterelnökét, Abdallah Hamdokot letartóztatták. Hamdok 2019-ben került a kormány élére, amikor a 30 éve regnáló iszlamista Omar al-Basírt tüntetők eltávolították a hatalomból. 2019-ben a demonstrációkat követően a hadsereg közbeavatkozott, és Hamdok civil kormányát ellenőrizendő, úgynevezett Szuverén Tanácsot hozott létre, melynek élére al-Burhan altábornagy került, ezzel gyakorlatilag elnöki pozíciót szerezve.
Hamdokot most letartóztatták, az országot levágták az internetről, és a fővárost, Kartúmot lezárták, annak repülőtereivel egyetemben. Hamdok igazságügy-minisztere úgy fogalmazott, hogy „ami most Szudánban történik, az katonai puccs”.
Burhan altábornagynak ebben az évben át kellett volna adnia egy civilnek az elnöki hatalommal felruházott pozícióját, de ehelyett katonai puccsot hajtott végre.
Szudán nem tud a demokrácia útjára lépni, eddigi demokratikus forradalmai mind katonai puccsokkal értek véget. Korábban 1964-ben és 1985-ben lehettünk hasonló eseményeknek tanúi.
A katonai puccsot közvetlen megelőző hónapban a katonaság meghiúsított egy iszlamista puccskísérletet, melynek keretében a 2019-ig hatalmon levő al-Basír támogatói kívánták átvenni a vezetést. A Szuverén Tanács alelnöke, Mohamed Hamdan Dagalo a civil kormányzat gyengeségét vádolta a puccskísérletért. Sokak szerint ezt a katonaság rendezte meg annak érdekében, hogy a katonai hatalmat növelni tudják az ország vezetésében.
A katonai vezetés más módszerekkel is készült már az államcsínyre. Dárfúri és dél-szudáni felkelőkkel kötöttek egyezségeket, valamint gazdasági hatalomra tettek szert, Basír és családja érdekeltségeinek bekebelezésével.
A puccs időzítése érthető: ha Burhan átadja a stafétabotot egy civilnek, akkor a hadsereg elveszíti a kormány feletti hatalmát. Ennek következtében fény derülhetne a katonaság szerepvállalására a különböző népirtásokban még a Basír-rezsim idejében. Azonban az időzítés egyben meglepő is, mert Szudán helyzete egyre stabilizálódott a nemzetközi színtérben. A stabilizáció reménye ezzel most szertefoszlott. A Basír-éra bukása óta a katonai vezetők is azon dolgoztak, hogy kapcsolatukat rendezzék a Nyugattal annak érdekében, hogy az embargók feloldásra kerüljenek.
Szudán társadalmilag igen labilis, gyakorlatilag egy puskaporoshordó. A puccsot hét ember életébe kerülő tüntetések követték, amelyekben 140-en sérültek meg. Nagy a megosztottság a földművesek és az állattartók között, valamint valós veszélyt jelent a különböző militáns csoportok egymás ellen fordulása. A katonai vezetésben is feszültség tapasztalható: bár Burhan és Dagalo együttműködnek, mégsincs közöttük jó viszony.
Economist, „Diplomacy by other means” (2021. október 30.)
Az izraeli Negev-sivatag fölött megtartották a Blue Flag nemzetközi légigyakorlatot, amely megmutatta a világnak, hogy az ország kivel ápol közeli viszonyt. A gyakorlaton többek között részt vett India, illetve az Egyesült Arab Emirátusok légierő-parancsnokát is meghívták díszvendégként.
Azt, hogy a gyakorlaton részt vevők közül ki támogatná a valóságban Izraelt például egy Irán elleni konfliktusban, nem lehet tudni. Az azonban bizonyos, hogy Amerika és Izrael egyaránt készül erre az eshetőségre.
Izrael döntés előtt áll Iránnal kapcsolatban. Vagy kivárja, amíg Irán nukleáris hatalommá válik, és továbbra is a békés diplomácia eszközeivel lép fel, vagy a katonai hadműveletek mellett dönt, vállalva ezzel Irán retorzióit. Izrael nem teljesen ismeretlen vizeken evez, ugyanis a 2009 és 2012 közötti időszakban már fenyegette bombázással Iránt, de ez a gyakorlatban nem valósult meg.
Most Irán minden eddiginél közelebb áll ahhoz, hogy atomfegyvert készítsen. Irán azt állítja, csak békés célokra használja az atomprogramját, de urándúsítási technológiájuk ott tart, hogy akár egy hónap alatt elő tudnak állítani egy atombombához elegendő mennyiségű hasadóanyagot.
Izrael korábban már bombázta ellenségei nukleáris létesítményeit. 1981-ben Irak, 2007-ben Szíria ellen lépett fel ily módon, de Irán esetében jóval nehezebb dolga lenne. Irán nemcsak jóval messzebb van Izraeltől, de nukleáris létesítményei szétszórva helyezkednek el az ország területén, ráadásul többnyire mélyen a föld alatt, bunkerekben vannak elrejtve. Emellett Irán orosz védelmi rakétákkal van felszerelve, melyek katonai konfliktus esetén ugyancsak megnehezítenék Izrael dolgát.
Az izraeli helyzetet nagyban megkönnyítené, ha újdonsült öböl-menti barátai megengednék, hogy területeikről operálhasson a légiereje. Viszont ezek az országok nagy valószínűséggel nem kockáztatnának Iránnal szemben egy ilyen szintű konfliktust. A katonai szempontokon túl, gazdasái kiszolgáltatottságuk miatt sem, ugyanis Irán könnyedén lezárhatja a Perzsa-öblön át az óceánok felé tartó olaj és földgáz útját a Hormuzi-szorosnál.
Irán – Izraellel ellentétben – könnyedén elérné ellenfelét az általa támogatott különfajta fegyveres csoportosulásokkal: például a Hezbollahnak több ezer rakétája néz Izrael irányába a szomszédos Libanonból.
Fegyveres konfliktus esetén Izraelnek erősen támaszkodnia kellene az USA-ra, melynek elnöke jelenleg háborúellenes politikát folytat, ennek szellemében vonult ki Afganisztánból is.
Izrael egyetlen reménye, hogy Iránt meggyőzi az egyesült Nyugat diplomáciai és gazdasági nyomása arról, hogy a konfliktuskezelésben a diplomáciai megoldást pártolja.
Economist, „Bibi’s long bye-bye” (2021. október 30.)
Izrael nyáron megválasztott miniszterelnöke, Naftali Bennett példátlan kormánykoalíció élén áll, melyben nyolc párt fogott össze, a szélsőjobbtól a baloldalig, még az arab-iszlamista Ra’am is. A szövetség a tagoltsága ellenére stabil, egyetlen nehézséget a költségvetés elfogadása jelentette, de ez végül sikerrel végbement november elején.
A költségvetéssel a zsebben, a kormánykoalíciót nehéz lesz megingatni. A következő előrelátható nehézséget a 2023-as új költségvetés elfogadása fogja jelenteni. A politikai egyensúlyt az arab ellenzéki pártok tartják fent az országban, mert kis valószínűséggel állnának össze Netanjahuval és a Likud párttal.
Benjamin Netanjahu, Izrael volt miniszterelnöke, az izraeli parlament legnagyobb pártjának elnöke maradt, így továbbra is óriási hatást gyakorol az izraeli politikai életre.
A Bennett-féle koalíció annak köszönhetően tudott felállni és megmaradni, hogy konszenzusra jutott az Izraelt leginkább megosztó társadalmi problémában: a palesztinkérdésben. A koalícióban a baloldali pártok elfogadták, hogy egy önálló palesztin állam létrehozására nincs elegendő támogatás, a jobboldal pedig elfogadta, hogy Ciszjordánia egészének bekebelezése nem életszerű. Az egyensúly azonban ingatag: például egy újabb konfliktus Gázával könnyen a Ra’am párt elvesztéséhez vezethet.
Ami viszont valójában összetartja a pártszövetséget, az Netanjahu személye. A koalíció az egyetlen módja a volt miniszterelnök hatalomtól való távoltartására, de amint ő úgy dönt, hogy már nem kíván politizálni, az összefogás értelmét veszíti. Az, hogy a korrupciós ügyeiért számos perrel és annak költségeivel szembenéző 72 éves volt kormányfő meddig kíván politizálni, senki sem tudja.
TIME, „Studying in secret online” (2021. november 8., 15.)
Miután Afganisztánban a tálibok átvették a hatalmat, rengeteg nő került ki a felsőoktatásból. Bár a tálib hatalom azt kommunikálta, hogy megteremtik a nők számára az oktatáshoz való lehetőséget, eddig ez nem történt meg.
A tálib hatalomátvétel előtt jelentős volt a nők oktatásban, felsőoktatásban való részvétele. A Kabuli Egyetem 20 000 diákjának közel fele nő volt, amely mutatja, hogy Afganisztán már elindult egy ígéretes úton.
Az afgán nők a Nyugattól kaptak esélyt tanulmányaik folytatására. November 1-jével elindult egy nonprofit egyetem, amely online kurzusokat kínál afgán nők számára. A University of The People 1000 ösztöndíjat ad afgán nőknek. Az ENSZ Fejlesztési Programja is a szomszédos ázsiai országokba irányuló ösztöndíjakkal nyújt támogatást. Az ösztöndíjak közül a UoPeople bizonyult a legsikeresebbnek, több, mint 2000-en már be is adták a pályázatukat.
Írta: Alföldy Zsigmond Péter
Képek: canva.com, pexels.com
