A hagyományokhoz híven idén is megrendezésre került az országban a Kutatók Éjszakája programsorozat. Az eseményt évente, mindig szeptember utolsó hétvégéjén tartják, hazánkban 2006-ban zajlott le az első. A program Európai Uniós támogatással valósul meg az Unió tagállamaiban, és célja a fiatalok érdeklődésének felkeltése a tudományos világ, avagy karrier iránt. – Vadon Barnabás, a Ludovika Collegium és a PPKE Jogász képzés hallgatójának beszámolóját olvashatjátok.

A hazánkban 20. alkalommal megrendezésre kerülő Kutatók Éjszakáján a korábbi évekhez hasonlóan a Nemzeti Közszolgálati Egyetem is részt vett, melynek különböző karain nyerhettünk betekintést a tudomány aktualitásaiba. Az ÁNTK, valamint az EJKK szervezésében is számos érdekfeszítő előadást hallhattunk, ezek közül emelnék ki hármat.

Mindannyiunk életét érintik a geopolitikai átrendeződések. Ezek nem egyik napról a másikra megvalósuló, kézzelfogható események, hanem lassan, szinte észrevétlenül zajló változások, melyek gyakran feltűnésmentesen válnak életünk részévé. Ezek a változások alapjaiban meghatározzák mindennapi döntéseinket, még ha ez nem is tudatosul bennünk. Például a magas benzinárak miatt gyakrabban választjuk a közösségi közlekedést, vagy olcsóbbnak, mégis megfelelő minőségűnek találjuk a Temu termékeit, ezért azokat részesítjük előnyben. Vagy adott esetben a Tesla helyett BYD autó mellett döntünk, mert láthatóan napjainkban már nem a sokat emlegetett „Made in China” érzést kelti bennünk, hanem nagyon is megüti a Tesla színvonalát. Miként változik meg tehát a megszokott, USA uralta unipoláris geopolitikai színtér korunkban, különösen Kína erősödésének fényében? Ezt a kérdéskört járta körbe Dr. P. Szabó Sándor tanszékvezető egyetemi docens a „Kína stratégiája az amerikai–kínai nagyhatalmi vetélkedésben” című előadásában.

Kína egyértelműen erősödik. Ezt mutatja az amerikai külpolitikának 2011-ben vett fordulata is, mely az ázsiai régiót, kiemelten Kínát helyezi a fókuszba. A világ második legnagyobb népességével, legerősebb gazdaságával, legnagyobb, tartalékos egységekkel együtt közel 7 millió fős hadseregével, nemzetközi szinten, nemzetközi szervezetekben is egyre erősebb befolyásával rendelkező országról beszélünk. Kína GDP-je 1989–2024 között – a rossz évekkel együtt – átlagosan 9%-os növekedést produkált. Kína a világ legnagyobb exportőre és befektetője, legnagyobb energiafelhasználója és termelője. Kína rendelkezik a legnagyobb tőkevonzó képességgel, illetve az egyik legnagyobb és legerősebb piaccal, és Kínában a legdinamikusabb az innováció. Ilyen adatok mellett több kérdés is felmerül: mit akar Kína? Milyen stratégiával akarja elérni? Milyen eszköztára van ehhez? De talán a legfontosabb kérdés: már benne vagyunk, vagy csak sodródunk egy új hidegháború felé, egyáltalán lehetséges-e, hogy legyen még egy hidegháború egy mai, globális, minden téren összefonódó gazdaságban?

Az előadás egyértelműen rámutatott: nemcsak lehetséges, de sodródunk is felé, benne talán még nem vagyunk, bár a tavaly áprilisi, Donald Trump amerikai elnök által kihirdetett „Liberation Day” keretében megszabott addicionális vámok következtében volt két hét, mikor megállt a kereskedelem a két ország között. Mikor beszélhetünk tehát új hidegháborúról? Akkor, ha megszűnik a két globális nagyhatalom között mindenfajta gazdasági és politikai együttműködés. Ez pedig egy színfalak mögötti fegyverkezési versennyel párosul. Ide kapcsolódik a „decoupling” fogalma mely a teljes gazdasági különválást és elkülönülést jelenti nemcsak az USA és Kína között, hanem az amerikai és kínai gazdasági blokk viszonyában is.

Az előadás azt is egyértelművé tette, hogy Kína nemcsak tudja, hogy a hidegháború bekövetkezhet, hanem mint a jövőben bekövetkező elkerülhetetlen eseményre, tudatosan készül is rá. Stratégiai ködbe burkolódzva, radar alatt erőforrásokat halmoz fel, fokozatosan növeli és kiépíti a nemzetközi befolyását: szorítja ki az ENSZ-ből az USA-t, építi ki a saját nemzetközi együttműködéseit (AIIB, mely az IMF és a Világbank Kína vezette megfelelője), illetve katonai szövetséget épít ki a NATO-val szemben, melyben egyértelműen vezető pozíciót tölt be.

Mi mindkét nagyhatalom célja? Hogy csak egy nap ragyogjon az égen. Kérdés, hogy az USA megvárja-e, hogy Kína megerősödjön, vagy időben válaszlépéseket tesz vetélytársa expanzív növekedésével szemben. Az előadás rámutat, hogy nekünk, itt Közép-Európában is ismernünk és tudnunk kell ezekről a folyamatokról, hogy ne elszenvedői, hanem tudatos cselekvői legyünk a jövőben minket érő esetleges válságoknak, gazdasági és más eseményeknek, változásoknak.

A második előadás korunk másik nagy témáját vette górcső alá: hogyan ver át minket az AI? Meg tudjuk-e mondani, hogy egy kép AI generált-e vagy sem? Milyen ütemben fejlődik és fejleszti magát az AI? Hogyan változik és ölt egyre nagyobb méreteket a kiberbűnözés az AI térnyerésével, és mi hogyan tudunk a csalók ellen védekezni? Ilyen és ehhez hasonló érdekfeszítő kérdéseket tárgyalt gyakorlatias és interaktív, „Nem én voltam hülye! A gép volt túl meggyőző – Hogyan ver át a mesterséges intelligencia?” című előadásában Dr. Bányász Péter egyetemi docens, Bányász-Váczi Kincső Boróka szakelőadó, és Gulyás László, témában jártas kutató.

Ha a kiberbűnözés egy ország lenne, 2025-ben a 3. legnagyobb GDP-vel rendelkező országról beszélnénk. Ez a csalásokból származó kumulált pénzösszeg világszinten, melyet az AI segítségével csalnak ki az emberektől a kiberbűnözők. Módszerüket tekintve elmondható, hogy először felderítik az „áldozat” profilját úgy, hogy kinyerik nyilvános adataikat. Ezt követően – általában hamis profilok – megtévesztő, személyre szabott tartalmat generálnak AI segítségével a célcsoport számára, melyek a másik félben bizalmat alakítanak ki. Jellemző, hogy ezen AI tartalmak elemi ösztönökre apellálnak, mint a részvét, segítőkészség, reciprocitás, baráti viszony, vagy akár a társadalmi validitás. Hát ki az az érzéketlen személy, aki nem adakozik hátrányos helyzetű gyermekeknek? Csak erre a linkre kattints, és máris megtetted, amit emberként neked kötelező! Vagy akár a hiány, vagy a magány érzése. Pont ezért a social media világa, amely folyamatosan azt diktálja, hogy kevés vagy, mások élete jobb, tökéletes táptalaja az ilyen csalásoknak. Az áldozat és a csaló között fokozatosan kiépül a bizalom, ekkor az utóbbi támad, majd eltünteti a nyomokat, majd újrakezdi ugyanezt más áldozatokkal.

De mi hogyan védekezhetünk a csalókkal szemben? Először is induljunk ki abból, hogy az eszköz, amit használunk, alapból kompromittált. Ne adjunk meg személyes adatokat, és használjunk erős jelszavakat, lehetőleg minden regisztrációnál mást! Alkalmazzuk a kétfaktoros azonosítás beállítást! Képezzük magunkat, frissítsük szoftvereinket, és jelentsük a csalókat akkor is, ha nem minket ért csalás! Vegyük észre a gyanús jeleket! A hirtelen kedvesség, sürgetés, túl jó ajánlatok, személyes adatok iránti érdeklődés mindig gyanús jelek, főleg, ha nyelvtani hibával van tele a szöveg.

Utolsó előadásként pedig az Európai Unió jelenlegi helyzetébe kaphattunk betekintést Prof. Dr. Koller Boglárka tanszékvezető asszony „Monnet szemüvegén keresztül – Európa válságüzemmódban: stratégiai fejlődés vagy egzisztenciális kockázat?” című előadásán keresztül.

Mi tulajdonképpen az Európai Unió? Nemzetközi együttműködés? Állam? Az előbbinél szorosabb, az utóbbinál lazább együttműködés? Elmondhatjuk, hogy az EU bár elsősorban egy újabb európai háború elkerülése, és az európai jólét megteremtése érdekében létrejött gazdasági jellegű együttműködésként indult, amely azonban az integráció folyamatában egyre több – szuverenitást is érintő – hatáskört vindikált magának, így az évek során szükségessé vált a tagállami politikák összehangolása is. Jól jelzi az EU politikai közösséggé válását a tagállamok alkotmányába bekerülő, saját szuverenitásukat óvó, „hatáskörtisztázó” klauzulák, vagy akár az ún. európai uniós alapértékek. Bár a lisszaboni szerződés számos szuverenitást érintő kérdést utal kizárólagos uniós hatáskörbe, ezen hatáskörök tagállami felhatalmazásból erednek: szuverenitása a tagállamoknak van, nem az EU-nak, melyet az EU-val megosztva, azon keresztül gyakorolnak az alapszerződésben meghatározott mértékig és módon. Tehát nem nevezhető államnak, már csak azért sem, mert saját népességgel sem bír, ugyanakkor az EU kötelező jogi normákat alkothat a tagállamokra nézve, így egy szokványos nemzetközi együttműködésnek sem mondható.

Az EU-t sorozatosan érik a válságok. Csatlakozásunk óta elég, ha megemlítjük a 2008-as globális világválságot, az eurózóna válságát, a terrortámadások megjelenését, a Brexitet, a migrációs és Covid-válságot, vagy az orosz–ukrán háborút. Külső kihívásként jelentkezik a nagyhatalmi átrendeződés is, kiemelten Kína szerepének növekedése. Ezek az események tovább tetézik az alapból is fennálló problémákat: alacsony és fogyó népességszám, gyenge gazdaság és versenyképesség. Ezen válságokra pedig a tagállamoknak is más-más válasza van, mely a tagállamok között is konfliktusokat szül, erősödik a nacionalizmus és differenciálttá válik az integráció, tehát klikkesedik a döntéshozatal: bizonyos kérdésekben nem minden tagállamot hívnak meg az asztalhoz. A külső kihívások belső kihívásokat is magukkal hoznak. Ide sorolható az intézményi válság, mely alatt többek között az Európai Bizottság hatáskörtúllépésével kapcsolatos kérdések értendők, a szakpolitikai kérdések átpolitizálódása, illetve az értékválság, mely például a jogállamisági eljárásokban érhető tetten.

Általában elmondható, hogy az Uniónak fel kell ébrednie. Az új amerikai adminisztráció nem kívánja tovább dédelgetni Európát, illetve tekintélyünk csökkenését is jól mutatja az USA kereskedelmi viszonyulása az Unióhoz. Saját magunknak kell ismét a versenyképesség és befektetések szempontjából vonzóvá válnunk, illetve szakmai és észszerű, nem ideológiai szempontok alapján meghozni a minket érintő kérdéseket.

Szerző: Vadon Barnabás
A borítókép forrása: Kutatók Éjszakája, NKE