Az „Erdő és társadalom”, valamint a „Kína és az átalakuló világrend” elnevezésű, a Ludovika Collegium 2026. tavaszi szemeszterben zajló tematikus ívei mérföldkőhöz érkeztek, hiszen egy 24 órás esetverseny keretében nyílt lehetősége hallgatóinknak arra, hogy – elsajátított ismereteiket és kreativitásukat felhasználva – csoportmunkában minél hatásosabb prezentációt hozzanak létre a szombati bemutató reggeléig. A feladatokat Kitta Annamária irodavezető köszöntőjét követően a két kurzusvezető (Erdő: dr. Kenderes Kata – az Országos Erdészeti Egyesület munkatársa, Kína: dr. P. Szabó Sándor, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Kína-tanulmányok Tanszék tanszékvezetője) ismertette.

A „Kína és az átalakuló világrend” kurzus hallgatói idén tavasszal különösen összetett szakmai kihívással néztek szembe: a hackathonon szakértői csoportokká alakulva kellett kidolgozniuk Magyarország átfogó Kína-stratégiáját. A feladat súlyát jelzi, hogy a résztvevők a versenykiírás követelményeihez igazodva, a megszokott prezentációs kereteken túlmutatóan a teljes körű, hivatalos stratégiai dokumentumot is az asztalra tették. Bár a dokumentáció elkészítése a korábbi évek gyakorlatától eltérő, új mérce volt, a hallgatók szakmai rátermettsége és teherbírása minden várakozást felülmúlt. A huszonnégy óra alatt kidolgozott anyagokat rendkívüli alaposság és igényesség jellemezte, kimagasló színvonalú írásos anyagok születtek.

A szakmai zsűri értékelése alapján az első helyen két csapat osztozott: a Taoguang Yanghui csapat (Juhász Gáspár, Kovács Anna, Kovács Kincső, Muhari Anna és Szabó Bálint), valamint a Négy Tigris csapata (Branczik Benedek, Farkas Csongor, Korein Kristóf és Trauttwein Albert). A dobogó második fokára szintén két csapat állhatott fel: a Persze! Íme néhány kreatív hechatlon csapatnév különböző stílusokban nevű csapat (Palicz Ákos, Stiblár Melinda, Szabó Noémi és Werner Balázs), illetve a Tea Party csapata (Békés Dominika, Kádár Margit, Kovács Karina és Németh Levente).

Miként váltható egy érdekellentét együttműködéssé? Az „Erdő és társadalom” tematikus ív hallgatói a tavaszi hackathonon az erdőgazdálkodók, vadászok, természetvédők és civilek nézőpontjait összegezve keresték a közös megoldást ezen kérdésre. A félév során – a különböző aktorok vezetőinek előadásán – felhalmozott tudást nem csupán párbeszéddé formálták, hanem olyan konkrét megoldási irányvonalakat dolgoztak ki és tártak a zsűri elé, amelyek fenntartható és konszenzuson alapuló perspektívát kínálnak a szektor számára.

Az Arbor nevű csapat (Nagy Anna Róza, Németh Lizett, Ollár Levente Richárd, Pólik Ádám) a szerepkörök zökkenőmentes elosztása után, majd az álláspontok egyéni kidolgozását követően brainstormingszerűen egy kisebb forgatókönyvet rakott össze. Ebben kiemelkedő szerepet kapott az is, hogy a különböző karakterek érdekei, kommunikációs sajátosságai a kellékeken és a ruházaton is megmutatkozzanak.

A Keksz elnevezésű team (Antal Veronika, Fogarasi Levente, Krúdy Sebestyén, Orosz Réka) megoldása az volt, hogy zónákra osztotta a területet, így egyes részek szigorúan védettek lettek, míg máshol korlátozott gazdasági tevékenység és turizmus maradt fenn. Emellett örökerdő erdőgazdálkodás és szabályozott vadállomány-kezelés lett a cél. Amennyire lehet, egy kiegyensúlyozott rendszert akartak a csapattagok kialakítani, ami minden érintett számára elfogadható.

Az Upupa epops csapat (Brimo Widad, Koltai Álmos, Kovács Ákos, Kovács Máté) a Mohos-Patak Nemzeti Parkban feszülő természetvédelmi, erdészeti, vadászati és civil érdekellentétek feloldására dolgozott ki egy komplex, párbeszéden alapuló megoldási modellt. Stratégiájuk pillérei a transzparens adathasználat, az örökerdő-gazdálkodás és a digitális látogatóirányítás voltak, amelyek segítségével olyan kompromisszumokat hoztak tető alá, mint a tarvágások kivezetése, a vadlétszám minőségi szabályozása és a nyilvános vadgazdálkodási adatok. Céljuk volt, hogy egy olyan szemlélet irányába tegyenek lépéseket, amely biztosítja az ökológiai egyensúly helyreállítását, miközben minden ágazat számára fenntartható fejlődési pályát kínál.

A Tarvágók (Karalyos Árpád, Kecskés Barnabás, Siménfalvi Dániel) projektjük kidolgozása során az erdőgazdálkodás, vadgazdálkodás, természetvédelem és a társadalom eltérő érdekeit hangolták össze. Megoldásként egy olyan rendszert dolgoztak ki, amely egy közös döntéshozatali központot és egy interaktív digitális platformot kínál. Nem egy oldalt választottak, nem döntötték el, hogy kinek van igaza, vagy ki képvisel nemesebb célt, hanem egy olyan kompromisszumot alkottak, ahol minden szereplő együtt formálja az erdő jövőjét. Így hozták létre a „SmartForest”-et (online felület), ami jelenleg még csupán egyetlen Nemzeti Parkot foglal magába, de képes olyan alapot biztosítani, melyre a későbbiek során számos erdőterület csatlakozhat.

Összegezve: tavaszi tematikus íveink („Kína és az átalakuló világrend”, „Erdő és társadalom”) munkája beérett és valódi megoldásokat kínált a Ludovika Collegium történetének 9. hackathonján.

Ha szeretnél egy inspiráló és ambiciózus közösség tagjává válni, jelentkezz hozzánk itt: https://ludovikacollegium.hu/felveteli2026/

Szöveg: Plank Zsófia, Seres Sára, Tinkó Máté
Fotó: Hajnal Dominik