Szeptember utolsó hétvégéjén a Ludovika Collegium hallgatói kétnapos tréningen vettek részt. Szombat és vasárnap reggel 9-kor kezdtünk, és este fél 6-ig kitartottunk. Kétféle tréning került megrendezésre, az egyik a konfliktuskezelés volt, melyen mind személyes konfliktusainkról, mind általános viszonylatban sokat tanultunk a témáról. Tréningvezetőnknek, Sipka Bencének és kreatív feladatainak hála a képzés nem csak hasznos, de szórakoztató is volt.
A szombati napon egyből belevetettük magunkat a konfliktusok világába. Személyes példáinkon keresztül apró betekintést engedtünk egymásnak privát életünkbe, melynek köszönhetően kicsit közelebb kerültünk egymáshoz. Később megismertük a kommunikáció három szintjét: az információs, az érzelmi és a kapcsolati szintet. Az interaktív, közösségi játékokkal tűzdelt program egész nap „frissen tartott” minket.
Vasárnap a személyes konfliktusainkkal dolgoztunk tovább, ezek elemzésével kezdtük a napot. Tréningvezetőnk ismertette velünk a konfliktuskezelés különböző módjait, egy személyiségteszt kitöltését követően. Nagyon szemléletes volt, hogy a személyiségtesztünk eredménye általában párhuzamban állt a konfliktusainkkal, melyeket felhoztunk és kielemeztünk.
A nap második felében konfliktushelyzeteket játszottunk el, és rögzítettünk videófelvételen. Itt használnunk kellett a kreatív vénánkat is, ugyanis a tréningvezetőtől csak egy szituációt kaptunk meg, a háromperces dialógusokat nekünk kellett kitalálnunk, majd eljátszanunk. A videók leforgatása után megnéztük, és közösen elemeztük őket.
A tréninghétvégét megelőzően sokféle elvárásunk, vágyunk volt: valaki fejlődni szeretett volna, valaki meg akarta érteni magát a konfliktuskezelést, és voltak, akik a többieket szerették volna jobban megismerni, és a közösség kohéziójának a növekedését várták a hétvégétől. Jó volt látni, hogy mindenki meg tudott nyílni a másik felé, illetve, hogy az interakciós feladatoknál mindenki aktív volt. Bár fárasztó hetet tudtunk a hátunk mögött, élveztük a hétvégét, az új ismereteket pedig bátran alkalmazzuk majd.
Írta: Alföldy Zsigmond
Fotó: Frech Helga
