A Ludovika Collegium beszélgetéssorozatának vendége ezúttal egy rendkívül sokoldalú személyiség, Julius Strauss újságíró, haditudósító, környezetvédő volt április 6-án.

A magyar gyökerekkel rendelkező újságíró brit-kanadai-magyar állampolgár, aki Nagy-Britanniában született és ott is nőtt fel, édesapja ugyanis az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követően elhagyta az országot. Újságírói karrierjét a boszniai háborúban kezdte, később tudósított Szarajevóból, Sierra Leonéból, a második orosz-csecsen háborúból, Afganisztánból és Irakból is. A kilencvenes évektől a kétezres évek közepéig a Daily Telegraph moszkvai fő tudósítójaként a helyszínen követte a csecsen terroristák túszdrámáit. Egy itt megtapasztalt élmény hatására döntött úgy, hogy visszavonul a haditudósítástól, majd a kanadai Brit Columbiába költözve új életet kezdett egy tanyán. Jelenleg az év egyik felében Budapesten tanít újságírást, azzal párhuzamosan a Ludovika Collegium mentorprogramjának keretein belül biztosít egy hallgató számára személyes fejlődési lehetőséget, az év másik felében pedig Brit Columbiában tartózkodik.

Az est során Julius Strauss egyebek mellett beszámolt arról, mi vezette őt életében először konfliktuszónába. „A háborúról az embernek van egy elképzelése, de amikor közelről megtapasztalja, akkor látja, hogy egészen másmilyen, mint amit korábban gondolt róla” – fogalmazott. Számára a háború a végletek helyszíne, egy esemény, ami az emberekből a legrosszabbat, ugyanakkor a jót is kihozza.

A haditudósító az újságírás etikai dilemmáiról is mesélt, bevonva a közönséget a közös gondolkodásba. „Ki tudja nekem megmondani, objektívnak kell-e maradnia egy újságírónak egy háborús konfliktusról szóló tudósítás során?” – tette fel a kérdést, majd megválaszolta azzal, hogy szerinte azért nem, mert „nem feltétlenül akkor mondjuk el az igazságot, ha mindegyik fél véleményének ugyanannyi súlyt adunk”.

„Egy újságíró legfontosabb tulajdonsága a szerénység. Nem tudunk mindent, és soha nem is fogjuk »a nagybetűs igazságot« megtudni. Ezt folyamatosan észben kell tartanunk, ehhez szerénységre és alázatra van szükség” – zárta mondandójával az estét.

Szöveg: Győri Boldizsár
Fotó: Balogh Zsombor