Sorozatunkban jogesetmegoldások publikálásával szeretnénk megismertetni a “jog világát”, illetve az olvasóval közösen csodálkozunk rá arra, hogy életünknek még a leghétköznapibbnak tűnő megmozdulásai, történetei is rejtegethetnek magukban jogi vonzatokat. Cikksorozatunk hatodik részében a Lindt nyuszi esetén keresztül a védjegyjogról tudhatunk meg egyet s mást.

A rosszhiszemű húsvéti nyuszi, és amit tanulhatunk tőle

A húsvéti ünnepkör világi szimbóluma mára már vitathatatlanul összeforrt a fóliába burkolt csokoládényulak képével. Ezekben a napokban – a boltok polcain túl – számos platformon bukkanhatunk lépten-nyomon kedvenc húsvéti édességünkre. Talán senkinek sem meglepő a tény, hogy a jog világa sem marad ki az éves csokinyuszilázból. A klasszikus élelmiszer-biztonsági és kereskedelmi szabályozásokon túlmutatva kiemelendő, hogy az elmúlt évtizedekben az iparág jelentősen uralta a közösségi szellemi alkotások jogát is. A küzdelem élvonalában pedig nem más áll, mint a Lindt csokoládégyártó cég népszerű Arany nyuszija, nyakában az ikonikus piros szalaggal. Cikkünkben a Lindt nyuszik kezdő lépéseit követhetjük végig az uniós védjegyjog göröngyös útjain, és felkutatjuk, hogy vajon mit „tanulhatott” e jogterület a húsvéti nyusziktól.

A Lindt nyuszik védjegyjogi pályafutása első jelentős állomásának felkutatásához a 2000-es évhez kell visszanyúlnunk. Ebben az évben nyújtotta be ugyanis a társaság lajstromozási kérelmét a közösségi védjegyoltalom megszerzése érdekében a Tanács akkoriban hatályos közösségi védjegyeket rendező 40/94/EK rendelete alapján. A termék alakzatára és megjelenésére kiterjedő ún. térbeli oltalom 2001-es bejegyzését követően jogi lépések sorozata indult el az oltalmat sérteni vélt cégek ellen.

Ennek eredményeképpen vált a védjegybitorlási perek egyik főszereplőjévé a Franz Hauswirth GmbH is, amely 1962 óta az osztrák édesipar meghatározó szereplője. Ismeretes, hogy a Hauswirth által forgalmazott csokoládék aranyszínű csomagolással rendelkeztek, szintén operálva a piros szalag jelenlétével. A vázolt megjelenésük okán kétségtelen, hogy a Hauswirth termékek a Lindt termékeivel való összetéveszthetőségre ad okot a fogyasztók körében, amely sértheti a védjegy jogosultjának jogait. Ám akkor is így gondolnánk, ha kiderülne, hogy Hauswirth csaknem 30 évvel korábban volt jelen a piacon a klasszikus arany nyuszijával? Bizonyára már nem lennénk olyan biztosak a válaszban, ahogyan a Hauswirth sem volt.

A helyzet méltánytalanságát érezve a Hauswirth a rendelet azon kitételére támaszkodva adta elő viszontkeresetét, amely a rosszhiszeműen lajstromozásra bejelentett védjegy törlését teszi lehetővé. A kérdés, amely ekkor már az Európai Unió Bíróságát is megjárta, röviden tehát a következő volt: „Rosszhiszeműen jár-e el az, aki azzal a célzattal él a lajstromozás lehetőségével, hogy az ismert versenytársat akadályozza a további megjelölés használatában?”

A Hauswirth válasza természetesen igenlő, emellett utal az ipari gépi kultúra sajátosságára, amely természetszerűleg hasonló formák megjelenéséhez vezethet a csokoládényuszik között. Ezzel szemben a Lindt védekező álláspontja szerint a rosszhiszeműség nem egyenlő pusztán a versenytársak ismeretében tanúsított magatartással, hiszen ahhoz a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak is társulnia kellene. Kiemelte továbbá, hogy a Lindt Arany nyuszi jellegzetes megkülönböztető képessége jóval megelőzi a védjegy bejegyzését is, így a bejegyzés e már kialakult értékek védelmét célozza.

Mindezek alapján az Európai Unió Bíróságának feladata tulajdonképpen a rendelet rosszhiszeműség fogalmának hiánypótló kifejtésére irányult. Álláspontjában egy háromlépcsős kritériumrendszert állapított meg, amely képes a kérelem benyújtásának időpontjában fennálló rosszhiszeműség feltárására. Eszerint figyelemmel kell lenni a bejelentő tudattartalmára a harmadik fél által használt hasonló termék vonatkozásában, a bejelentő versenykorlátozó szándékára, valamint a megjelölésre annak jogi védelmi szintjével együtt.

Mit adott tehát a védjegyjognak a csokoládényulak első összecsapása? Mindenekelőtt egy részletes értelmező rendelkezést a rosszhiszeműség vonatkozásában, és egy máig dinamikusan működő korszak kezdetét a csokinyuszik oltalmának – a tagállami konkrét döntés szerint – a Lindt-tel az élvonalban.

Írta: Dittrich Anna
 
Források:
Az Európai Unió Bíróságának a C‑529/07. sz. ügyben hozott döntése
Baker & McKenzie’s annual review of developments in EU law relating to IP, IT and telecommunications, Computer Law & Security Review, Volume 21, Issue 1, 2005, Pages 78-83. https://www.sciencedirect.com/science/article/abs/pii/S0267364905000415
“Trademark Law”, Intellectual Property Law and Policy (Fordham) 12 (2013): 392-395 Law Journal Library – HeinOnline.org
https://www.bclplaw.com/en-GB/insights/lindt-sent-hopping-by-cjeu.html
https://www.lexology.com/commentary/intellectual-property/germany/grnecker/lindt-and-famous-gold-bunny-win-again
https://ipkitten.blogspot.com/2009/03/no-simple-test-for-bad-faith-bunnies.html
www.iclr.co.uk/blog/commentary/bad-faith-bunnies-a-bitter-sweet-easter-tale