Ugrás a tartalomhoz
  • Rólunk
    • Hallgatók
    • Programkabinet
    • Board
    • GY.I.K.
    • Céljaink
  • Hírek
    • Képzés
    • Közösség
    • Beszámoló
    • ÚtOn
  • Szakmai anyagok
    • Interjú
    • Tollhegy
    • Nemzetközi sajtószemle
    • Könyvrecenzió
    • Jogász szemmel a világ
  • Podcast
  • About Us
    • Our Statement
    • Main Goals
    • Study Program
    • Leading Professors
    • Teaching Methods
    • Talent Program Internships
    • Contacts
  • Felvételi
  • Rólunk
    • Hallgatók
    • Programkabinet
    • Board
    • GY.I.K.
    • Céljaink
  • Hírek
    • Képzés
    • Közösség
    • Beszámoló
    • ÚtOn
  • Szakmai anyagok
    • Interjú
    • Tollhegy
    • Nemzetközi sajtószemle
    • Könyvrecenzió
    • Jogász szemmel a világ
  • Podcast
  • About Us
    • Our Statement
    • Main Goals
    • Study Program
    • Leading Professors
    • Teaching Methods
    • Talent Program Internships
    • Contacts
  • Felvételi
Instagram Facebook Youtube

Könyvrecenzió – Dambisa Moyo: Dead Aid

Üzleti és emberi jogi cselekvési tervet megalapozó szakértő elemzés bemutatása – az NKE konferenciáján jártunk

2025. október 13-án a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Főépületének Széchenyi Dísztermében megrendezésre került a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kara által – a Nemzetgazdasági

Tovább»
2025.10.15.

Az V. Magyar Jogi Könyvszalonon jártunk

Az alkotmányos és demokratikus rendszerek szerves részét képezi a közéleti párbeszéd és a vitakultúra. E gondolat szellemében a Magyar Jogász Egylet és az Alkotmánybíróság immár

Tovább»
2025.10.14.

A Semmelweis Egyetem Miniszteri–Rektori–Hallgatói Fórumán jártunk

A fórumon Dr. Merkely Béla rektor és Dr. Hankó Balázs kultúráért és innovációért felelős miniszter tartottak közös prezentációt, amelynek középpontjában az egyetem jelenlegi helyzete és

Tovább»
2025.10.14.

Önazonosnak maradni a mai világban – közéleti beszélgetés Pachmann Péterrel

2025. október 7-én Pachmann Péter televíziós szerkesztő-műsorvezető látogatott a Ludovika Collegiumba, a tanév második közéleti beszélgetésének alkalmával. Pachmann Péter televíziós pályáját a Magyar Televízió Híradójánál

Tovább»
2025.10.11.

Celebrating 100 Years of American–Hungarian Friendship and Diplomatic Relations – nemzetközi konferencia a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen

A John Lukacs Intézet, a budapesti Amerikai Nagykövetség, a Hungary Foundation, valamint a Magyar–Amerikai Fulbright Alapítvány közös szervezésben nemzetközi konferenciát rendezett a Nemzeti Közszolgálati Egyetem

Tovább»
2025.10.10.

Kutatók Éjszakája a Pázmányon: beszámoló két kerekasztal-beszélgetésről

I. A vadak és az ember együttélése – A szürke farkas fajvédelmi státuszának aktuális változása EurópábanA Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) Szent II. János Pál

Tovább»
2025.10.09.

A Ludovika Collegium hallgatói kíváncsiak az őket körülvevő világra, szeretnék megérteni a jelen folyamatait globális, lokális vagy éppen személyes szinten. Ezért időről időre olyan szakkönyveket elemeznek, amelyek segítenek feltárni egy-egy politikai, gazdasági folyamatot, vagy az adott téma megvilágításán keresztül jobban megismerhetővé válik kultúránk bizonyos szegmense. Ezúttal Imre Gyula írt a zambiai származású közgazdász, Dambisa Moyo gondolatébresztő könyvéről, mely a 21. század elejének segélyezési politikájára tekint kritikus szemmel.

Bambusznád, majomkenyérfa, kókuszdió. Hazánkból szemlélve könnyedén eszünkbe jut a KFT zenekar méltán híres slágere Afrikáról, a Föld harmadik legnagyobb és második legnépesebb kontinenséről. A végtelen szavannákon és a kontinens lenyűgözően színes növény- és állatvilágán túl azonban hamar bevillanhat a mocsok, a nélkülözés, a fegyveres konfliktusok és az éhező gyermekek arca is lelki szemeink elé.

Dambisa Moyo könyve, a Dead Aid annak a problematikának a kérdéskörét boncolgatja, mégis hogyan lehetséges az, hogy ugyan rengeteg humanitárius segély érkezett és érkezik napjainkban is Afrikába, a kontinens mégsem tudott felzárkózni a világ többi részéhez, és olyan problémákkal kell megbirkózniuk nap mint nap az embereknek, mint az éhezés és a nélkülözés.

Elsőre talán mulatságos, sőt kifejezetten provokatív felvetés lehet, hogy a problémának az egyik oka maga a nyugati világ segélypolitikája, és még az is kevesebb kárt okozna az afrikai embereknek, hogyha teljesen elzárná a fejlett világ a pénzcsapokat, mint a jelenlegi segélyezési rendszer.

Azonban mielőtt legyintünk egyet a felvetésre, amely a Dead Aid alaptézisét jelenti, érdemes megnéznünk Moyo életrajzát, ugyanis egy nagyon is tájékozott és kompetens zambiai hölgyről van szó.

Moyo gyermekkorának egy részét Zambiában, a másik felét pedig az Egyesült Államokban töltötte, majd később szintén az USA-ban szerezte meg közgazdász diplomáját, az Oxfordon csinálta meg PhD-ját, valamint a Harvardon közigazgatási diplomáját. Ezt követően a Világbanknál, majd a Goldman Sachsnál dolgozott, és több bank és nagyvállalat igazgatótanácsának is a tagja volt. Mindezek fényében érdemes tehát komolyan vennünk Moyo gondolatait.

Moyo úgy gondolja, a mértéktelen segélyezés, ami jelenleg a források nyomon követése nélkül zajlik, hatalmas korrupciót és politikai instabilitást okoz, ami megakadályozza az afrikai országok fejlődését.

A könyv állítása szerint a beérkezett segélyekből nem következik a gazdasági mutatók javulása, Moyo ezt statisztikai adatokkal is alátámasztja, mint írja: 1940 óta több mint 1000 milliárd dollár áramlott Afrikába, azonban a lakosság ugyanúgy szegénységben él, sőt a szubszaharai Afrikában, ahova a legtöbb forrás érkezett, csak tovább nőtt a nélkülözés. Ez annak köszönhető, hogy mivel nem átláthatóan, prudens és transzparens módon érkeznek a források, ezért azok nem jutnak el a megfelelő helyre, hanem egy korrupt elit kezébe kerülnek, emiatt egyre csak fokozódik a korrupció, ami piaci anomáliákat okoz, ezzel pedig csak még nagyobb szegénységet, még több forrást és még több korrupciót szül, ezáltal létrejön egyfajta ördögi kör, ami teljesen megbénítja az afrikai országok gazdaságait.

A Dead Aid egyik állítása az, hogy a segélyek egyfajta „függőséghez” vezetnek, ami hosszú távon igen súlyos negatív következményekkel jár, és gazdaságilag még kiszolgáltatottabbá teszi az afrikai országokat, melyek kormányai ennélfogva nem is lesznek ösztönözve a felelős gazdálkodásra és a spórolásra. Ez pedig csökkenti a beruházási hajlandóságot a kormányzatok részéről, ami a munkahelyteremtés egyik legfőbb eszköze lenne, valamint a nem megfelelően megtervezett, sokszor egyéni érdekek mentén zajló kiadások csak tovább csökkentik az afrikai országok exporterejét, és tovább rontják a nemzeti valutát, erősítik az inflációt.

Továbbá az is fontos szempont, hogy az Afrikában jelen lévő véres konfliktusokat csak tovább erősítik, eszkalálják a beáramló külföldi források. A jellemzően belső konfliktusként elindult polgárháborúkra csak ösztönző erőként hat a felek részéről a források megszerzésére irányuló igény, így a külföldi segélyek csak olajat öntenek a tűzre.

Moyo tehát remekül bemutatja könyvében, hogy a segélyek többet ártanak, mint használnak; mit tehetünk azonban, hogyha felelős Afrika-politikát szeretnénk folytatni?

A válasz nagyon röviden úgy szól: beruházásösztönzés. Hálót és nem halat kell adni Afrikának, hogyha meg szeretnénk oldani a harmadik világ problémáit, és nem pedig értelmetlenül tovább fokozni a helyzetet.

A szerző 2015 decemberében Genfben, egy TED-előadás közben. Fotó: James Duncan Davidson.

A könyv tanulsága szerint segélyek helyett az afrikai országok nemzetközi tőke- és árupiacon való jelenlétét, az export és import nemzeti támogatását kéne ösztönözni. A szerző ennek eszközét a jól működő, politikailag stabil kormányzatokban látja, amelyek a gazdaságpolitika, a beruházásösztönzés és a korrupcióellenes küzdelem motorjaként funkcionálhatnak.

Valamint Moyo nagy perspektívát lát az afrikai–ázsiai multilaterális gazdasági kapcsolatok megerősítésében, ugyanis a jellemzően Kínával kialakított gazdasági együttműködések sokkal inkább a gazdaságpolitikai hasznot, és kevésbé a politikai gesztust kívánják elérni, ezért ezek a kapcsolatok jellemzően beruházásokat eszközölnek segélyek helyett; ennek kapcsán Kongót hozza példaként a szerző.

Moyo receptje tehát egyszerű: segély helyett beruházás, vagy ahogy Niall Ferguson, a közéleti megnyilvánulásairól és a segélypolitika támogatásáról is ismert Bono (A U2 együttes énekese) kapcsán elmondta: „Sokkal több Moyóra, és sokkal kevesebb Bonóra lenne szükség.” Végezetül: még mindig nem késő, hogy a nyugati világ megváltoztassa Afrika-politikáját, és a segélyek helyett a beruházások ösztönzésére váltson. Ahogy azt egy afrikai közmondás is tartja: „A tökéletes időpont egy fa ültetésére húsz évvel ezelőtt volt, a második legjobb pedig most van.”

Szerző: Imre Gyula
A borítókép forrása: ricardosalinas.com

Hasznos linkek

uni-nke.hu
Sütikezelési tájékoztató
Adatvédelmi tájékoztató

Kapcsolat

+36 1 432 9000 /20 885
info@ludovikacollegium.hu 

1089 Budapest, Diószegi Sámuel utca 30.
Gépjárművel a Sárkány utca felől megközelíthető.

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem weboldala sütiket használ a weboldal működtetése, használatának megkönnyítése érdekében. Bővebb információt a Sütikezelési Tájékoztatóban talál.
Elfogadom a javasolt sütibeállításokat