A világban történő események megértéséhez elengedhetetlen, hogy hiteles forrásokból tájékozódjunk. Ezúttal Molnár Tibor, az ELTE Szociológia képzésének BA-s hallgatója gyűjtötte össze az űrkutatás legújabb fejleményeit.
Our Powerful, Shiny New Space Telescope Got Its First Upsetting Ding – Megkapta első igazi pofonját vadiúj, szupererős űrteleszkópunk
https://www.theatlantic.com/science/archive/2022/06/james-webb-telescope-meteoroid-hit-damage/661272/
Letöltés ideje: 2022. 06. 14.
Lee Feinberg, a NASA goddard-i űrkutató központjának vezetője megérdemelt vakációját töltötte május végén, miután az utóbbi hónapokban feszülten dolgozott a világ legújabb és legerősebb teleszkópjának fejlesztésén, amely az arannyal bevont tükreivel képes éles képet adni a legtávolabbi csillagokról és galaxisokról is. Feinberg munkája végeztével Spanyolországban pihente ki fáradalmait, családja társaságában; reményei szerint ez lett volna húsz év után az első olyan nyaralása, amit nem szakít félbe a James Webb űrteleszkópon folytatott munka. Azonban az univerzum nem volt tekintettel arra, hogy szabadságon van, és egyik nap emailt kapott a munkahelyéről.
A héten egy porszem eltalálta a teleszkóp egyik tükrét, amelynek nem kellett volna különösebben nagy eseményként hatnia, ugyanis tudvalevő, hogy az űr tele van kis méretű törmelékekkel, úgynevezett mikrometeroitokkal, amelyek gyakran el is találják az űrjárműveket és az űrbe küldött emberi tárgyakat. Ennek fényében alkották meg a James Webb teleszkópot is, számos szimulációt lefuttattak a fejlesztés során, amely alapján nem szabadott volna, hogy egy mikrometeroit kárt tegyen az eszközben. Sőt a Földet decemberben elhagyó berendezést már indulása óta négy törmelékdarabka is eltalálta, ám ezek nem okoztak jelentős kárt.
A mostani ütés azonban arrébb mozgatta az egyik tükröt, és egy kisebb horpadást is hagyott maga után. A probléma abból adódott, hogy a teleszkóp az űrben olyan helyen van, ahol eddig még nem tartózkodott huzamosabb ideig emberi találmány, így nem volt sok információnk pontosan erről a területről. A munkát tovább nehezíti, hogy a jelenleg a földön csak 7 km/s-os sebességgel vagyunk képesek tárgyakat mozgatni, míg az űr e területén ezek a porszemnyi méretű mikrometeroitok akár 20-30 km/s-os sebességgel is repülhetnek. A korrigálás nagyon lassú folyamat, ugyanis a műszer 1.600.000 km-re kering a Földtől, így ha alkatrészt kell pótolni, az nagyon költséges és időigényes feladat. A NASA munkatársai jelenleg is dolgoznak a probléma elhárításán, és minden erejükkel arra koncentrálnak, hogy újra működőképes legyen a szerkezet, amely egy több mint 25 éve tartó tervnek a csúcspontja.
A cikk írója zárásként felveti azt a kérdést, hogy a nehézségek jelentkezésekor gyakran felmerül témaként, érdemes-e ennyi pénzt költeni az űrkutatásra. Válaszában pedig arra következtetésre jut, hogy szükség van a tudomány határainak a feszegetésére, és igenis szükség van nagyszabású projektek kidolgozására.
A Strawberry Moon Is Coming. Why the Rare Astronomical Event Is So Exciting – Közeledik az eperhold. Miért olyan izgalmas ez a ritka csillagászati esemény?
https://time.com/6187491/strawberry-moon-june-2022/
Letöltés ideje: 2022. 06. 14.
Frank Borman, az Apollo–8 parancsnoka 10-szer kerülte meg a Holdat 1968 karácsonyának estéjén. A cikk írója Montana államban, egy repülőgéphangárban beszélgetett vele, 2015-ben. Arról kérdezte az akkor 91 éves űrhajóst, hogyha felnéz az égre, és látja a teliholdat, akkor nem érzi-e azt, hogy „ott voltam, az valamennyire az otthonom”. Borman viszont határozottan azt állítja: nem; ugyanúgy tekint a Holdra, mint bárki más. Azonban valószínűleg ez nincs így; mi, többiek megigézett tekintettel bámuljuk az égitestet, legalábbis holdkeltétől holdnyugtáig.
A Hold kb. 4,5 milliárd évvel ezelőtt keletkezett úgy, hogy a Föld és egy másik gigászi, Mars méretű bolygó összeütközött, és a kicsapódó törmelékek Föld körüli pályára álltak, majd a későbbiekben egy égitestté álltak össze. A Hold jelenleg átlagosan mintegy 382 ezer km-re van a Földtől, illetve beállt a mostani ciklus, mely szerint a Hold 27 nap, 7 óra és 43 perc alatt kerüli meg a Földet. Ez a körforgás stabilizálta az évszakokat és az apály-dagály folyamatokat is. Ám a pálya nem szabályos, hanem ellipszis alakú, ezért a Hold távolsága folyamatosan változik a Földtől; amikor a legmesszebb halad el, akkor 406 ezer km-re van, míg amikor a legközelebb, akkor 357 ezer km-re. Ezért fordulhat elő, hogy amikor közelebb van a Hold, akkor 30%-kal nagyobbnak és 17%-kal fényesebbnek látjuk.
Azt a jelenséget, amikor telihold van, és a Hold éppen a Fölhöz közel halad el, szuperholdnak nevezzük. Ilyet egy év alatt csupán négyszer tapasztalhatunk, a május és augusztus közötti időszakban. Idén azonban a júniusi telihold különlegesebb volt az átlagosnál, úgy nevezett eperhold alakult ki. A jelenség nem a Hold színéről kapta a nevét – nem úgy, mint a vöröshold, amikor valóban vörösnek látjuk az égitestet –, hanem az ősi kultúrákban ez jelezte az eperszezon kezdetét, és csupán a méretében és a fényességben látunk változást. Ebben az évben június 14-én – kedd hajnalban – volt eperhold.
A cikk az ismertető után visszakanyarodik az űrhajós tapasztalataihoz: bár Borman nem néz más szemmel a holdra, ránk, civil emberekre továbbra is megigézően hat az égitest látványa, és sokakat vonz, hogy egy nap majd eljussanak a felszínére is, amely nemsokára már nem csak álom, hanem egy kivitelezhető cél lehet.
Goodbye, ISS. Hello, private space stations – Viszlát ISS, helló, privát űrállomások!
https://time.com/6163554/private-space-stations/
Letöltés ideje: 2022. 06. 14.
Az ISS (Nemzetközi Űrállomás – International Space Station; a szerk.) mindig is egy nehezen használható, kényes konstrukció volt, ugyanis egy focipálya méretű, 150 milliárd dolláros eszköz, amely, mivel 15 nemzet használja és tartja fent, színterévé vált a politikának. Az űrállomás egy olyan hely maradt, ahol továbbra is együttműködik a NASA és az orosz Roscosmos, a háború ellenére is.
Ám annak ellenére, hogy kiállta a politikai viszályok tengerét, az idő vasfogaival szemben tehetetlen. Az első darabjait több mint 25 éve küldték fel, és azok lassan már szavatosságuk vége felé járnak. Az eredeti tervek szerint az ISS 2025-ig működött volna, ám ezt a jelenlegi amerikai kormány 2030-ig meghosszabbította. Amint kivonják a forgalomból a hatalmas eszközt, a NASA terve az, hogy többé már nem fognak közösködni, és felépítik a saját űrállomásukat, amelyet egyaránt szabadon használhatnak kutatási és turisztikai célokra is. Azonban a munka már most elkezdődött, az amerikai űrkutatók 2024-ben már fel akarnak küldeni négy modult, amelyek egyelőre az ISS-hez kapcsolódnának, majd annak nyugdíjba vonulásával leválnának és alapjai lennének az új űrállomásoknak, ugyanis az előzetes tervek szerint az évtized végére akár négy privát űrállomást is kiépíthet az USA.
A nagyszabású projektbe bevonnák azokat az országokat is, amelyek korábban nem voltak tagjai az ISS-nek, de be kívánnak kapcsolódni az űrkutatásba. Azonban nem mindenki szerint lesz jövedelmező az új létesítmény. A Nemzetközi Űrállomás finanszírozásába is azért szálltak be az államok, mert korszakalkotó felfedezéseket vártak, ugyanakkor ezek nem jöttek meg. A kérdés pedig adott: hogyan lehet profitábilis négy külön űrállomás? Ha meg tudjuk válaszolni a kérdést, ha nem, a gyártási folyamatok elindultak, így lassan a kapujába érkezünk annak, hogy létrejöjjenek a közösségi űrállomások.
A Blue Origin űrállomását Orbitális Zátonynak nevezte el, és az évtized második felében akár már meg is jelenhet az égen az eszköz. Mindössze három modulból állna, szemben az ISS tizenhét moduljával, ám összességében ez az egy szerkezet képes az ISS lakóterületének 91%-át biztosítani, amely a későbbiekben még tovább bővíthető lenne. A megvalósítást ugyan nehezíti, hogy a jelenlegi rakéták még nem képesek ekkora terheket szállítani, ugyanakkor már dolgoznak egy erősebb szállítóeszköz megalkotásán.
De vajon tényleg van piaca a magánűrállomásoknak? A NASA-n kívül számos olyan vagyonos ember van, akiket vonzana az űrturizmus, bérbe lehetne adni ezeket az eszközöket, akár filmforgatásra, akár laboratóriumi kísérletekre. A problémát az jelenti, hogy a nagyon magas költségek miatt kevesen fognak ebbe az üzleti versenybe beszállni, és a piac így nem lesz túl nagy.
Egy biztos: amint az ISS-nek leáldozik, olyan formáját fogjuk megismerni az űrbeli létnek, amely idáig maximum csak a legvadabb fantáziánkban létezett.
Gyűjtötte és fordította: Molnár Tibor
A borítókép forrása: council.science
