„A Ludovika Collegium elsőéves hallgatójaként nagyon sok új szemléletmóddal találkoztam az elmúlt időszakban, melyek a szakmai fejlődésemen és tanulmányi előrehaladásomon kívül a személyiségemre is egyértelműen nagy hatással voltak. Az egyik ilyen meghatározó befolyást az jelentette, hogy elkezdtem megismerkedni az önkénteskedés világával. Az LC-ben működő kollégiumi műhely lehetőséget biztosított arra, hogy ezt egy csapat részeként tehettem” – Seres Sára beszámolója a Ludovika Collegium önkéntes tevékenységéről a Fejér megyei Sárkeresztúron.

Ebben a társaságban merült fel a szemeszter közepén, hogy szervezzünk karácsonyi adománygyűjtést. Mivel korábban az LC-közösség tagjai már sikeresen megvalósítottak egy ilyen ötletet, így arra gondoltunk, hogy a 2021 decemberében lezajlott kezdeményezés folytatásaként idén ismét a Baranya megyében található Magyarmecske település lakóinak – elsősorban nehéz helyzetben lévő időseinek – gyűjtünk alapélelmiszereket. November végére minden előkészület megtörtént. Nagy örömünkre a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Egyetemi Hallgatói Önkormányzata (EHÖK) is azonnal segített nekünk a szerveződés népszerűsítésében, amint felkerestük őket. Az LC és az Orczy Úti Kollégium aulájában is helyeztünk ki gyűjtődobozokat, hogy ezek mindig szem előtt lehessenek a kollégisták számára.

A kezdeti lendület azonban sajnos megingott, amikor lelassult az adományok beérkezése. Tudtuk, hogy jelentős mennyiségű felajánlásra van szükség, hiszen az előző év alapján volt viszonyítási alapunk, és a háztartások számát is ismertük. A közösségimédia-felületeken folyamatosan népszerűsítettük a gyűjtést, és buzdítottunk mindenkit, hogy járuljon hozzá a kezdeményezéshez. Telt az idő, de sajnos nem érte el az adományok mennyisége azt a határt, amivel érdemes lett volna elindulni. Így az egyik csapatmegbeszélés alkalmával meghoztuk a döntést: az addig összegyűlt élelmiszereket egy közelebbi településre szállítjuk, így a megspórolt útiköltséget is adományozásra tudjuk fordítani, emellett a felajánlások célját sem tévesztjük szem elől. A lényeg, hogy biztosak legyünk abban, olyan helyre kerülnek az élelmiszerek, ahol nagy szükség van rájuk. Ekkor vetődött fel a fejér megyei Sárkeresztúr községe mint új úti cél. Mint később kiderült, nem is dönthettünk volna jobban.

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat Egyesület által irányított „Felzárkózó települések” program 2019-ben indult, amely Magyarországon a 300 leghátrányosabb helyzetű település felzárkóztatását tűzte ki célul. Elsősorban a gyermekekre fókuszálva arra teremt esélyt, hogy ők már ne szükségszerűen örököljék szüleik sorsát, hanem legyen lehetőségük más életet élni. Sárkeresztúr 2020-ban csatlakozott ehhez a projekthez.

A kapcsolatfelvétel és közös együttműködést célzó egyeztetések a községben működő Máltai Jelenlét Pont és az LC Programkabinetje között már javában zajlottak, amikor hallgatóként november elején látogatást tettünk Sárkeresztúron. Nagy szeretettel és lelkesedéssel fogadtak minket az ott dolgozók. Már akkor érezhető volt, hogy egy remek csapattal találkoztunk, akik szervesen részt vesznek a község életében. Sokan onnan származnak, a Sárkeresztúri Jelenlét Pont és Közösségi Ház vezetője pedig lenyűgöző lelkesedéssel viseli szívén Sárkeresztúr sorsát. Amint értesítettük őket, hogy adományokat vinnénk hozzájuk, máris elkezdett összeállni a keresztúri projektvezető fejében, hogy melyik háztartások vannak éppen a legjobban rászorulva az érkező élelmiszerekre – hiszen olyan kapcsolatban áll minden ott lakóval, hogy ez teljesen nyilvánvaló számára. Az adományoknak tehát megtaláltuk a helyét.

Első körben odaszállítottuk a sok-sok lisztet, cukrot, tésztát, konzervet, olajat, tarhonyát, rizst és a többi élelmiszert, ami decemberben összegyűlt. Öröm volt látni, hogy a Jelenlét Pont konyhájában lévő asztalon csak úgy tornyosultak az adományok.

Az élelmiszerek kiosztására egy következő alkalommal került sor. Az elkészült élelmiszercsomagok szétosztásához ezúttal olyan LC-s társunk is velünk jött, aki nem is tagja az önkétes csapatnak, csupán a terveket hallva ő is részese szeretett volna lenni a munkának.

A kiosztás napján felkerekedtünk, és bejártuk a községet. Nyolc háztartásban jártunk, melyeknél átadtuk az élelmiszereket. A legtöbb helyen be is invitáltak minket a házakba, melyek látványa nagyobb hatással volt rám, mint gondoltam. Az LC-csapatunkból többen önkénteskedtek már máskor is, emiatt számos tapasztalatuk van e téren, nekem azonban megdöbbentő volt látni azokat az állapotokat, melyekben a keresztúri emberek élnek, és melyet otthonnak neveznek. Egy idős hölgy szavai azóta sokszor felidéződnek bennem, miközben épp beinvitált minket a házába: „Gyertek kedveskéim, persze, nézzetek csak körül nyugodtan; a szegénységet nem lehet letagadni.” És valóban nem. Hideg falak, szinte használhatatlan konyhák, beázott mennyezet, megrongálódott tetők… Ha egyáltalán volt tető! Egyes házakban állva nem éreztem, hogy bejöttünk az utcáról, akkora lyukak tátongtak a cserepek helyén. A csomagok kiosztása során érződött a hála a kis támogatásért, de többen kérdezték, hogy tűzifát esetleg nem hoztunk-e, mert nagyon fáznak ebben a téli időben.

Bár tűzifával épp nem szolgálhattunk, a Máltai Jelenlét Pont mindig biztosít lehetőséget a melegedésre, mosásra, tisztálkodásra, hivatalos ügyek intézésére, telefonálásra, internethasználatra. Ahogy az elmúlt időszakban megfigyeltem, minden felmerülő problémára igyekeznek megoldást találni a lakosok számára. Az ott élő gyerekek a „Felzárkózó települések” program kiemelt jelentőségű szereplői. Velük is több alkalmunk volt már azóta találkozni a Jelenlét Pont és az LC kezdődő együttműködésének hála. Délutáni foglalkozásokon, karácsonyi készülődéseken, illetve januárban egy tematikus héten is részt vettünk, mely kifejezetten nekik lett szervezve. Mindannyian izgő-mozgó, csillogó szemű, kedves lurkók, akik rengeteg figyelmet és törődést igényelnek.

Az adományok gyűjtése és kiosztása végül nem csak egy alkalmi kezdeményezés lett, hanem ennek segítségével jobban megismerhettük a sárkeresztúri község egyes tagjait, sokkal inkább elmélyíthettük a kapcsolatunkat az ottani Jelenlét Pont csapatával, ezzel pedig egy új szakaszba léphetünk át a közös munka terén. Remélem, a következő félévben még több sárkeresztúri projektben részt vehetünk, és még jobban megismerhetjük az ottaniakat, hogy saját ötleteinkkel is hozzájárulhassunk egy kicsit a község fejlődéséhez.

Írta: Seres Sára
Fotó: Frech Helga