Nagyová Lóra Sofia, a Ludovika Collegium – egyúttal az ELTE pszichológia szakon harmadéves – hallgatója számol be a BAGázs Közhasznú Egyesületnél töltött önkéntes tevékenységéről, melynek személyes tapasztalataiból sokat meríthetünk.

Gyors ütemű világunkban sajnos kevés embernek jut ideje az önkéntes munkára. Rengetegen vannak, akik hazajövet örülnek, hogy egy kis időt tudnak tölteni szeretteikkel. Érthető, hogy nem képesek a túlzsúfolt életmód mellé még önkéntes munkát is bevállalni. Ezért ebben a cikkben az önkéntesség és a BAGázs Közhasznú Egyesület varázsára szeretném felhívni a figyelmet.
A Bagázs története 2010-ben kezdődött, egy nyári táborral. Both Emőke, az egyesület elnöke felfigyelt a Bagon lévő nagyarányú bűnözésre és kábítószer-használatra. Szervezett egy kéthetes nyári tábort, amelyhez Budapesten toborzott önkénteseket. A táborban a Bagon élő roma fiatalokkal alakították ki mindennap a foglalkozásokat, sportos, kézműves és készségfejlesztő témakörben. Mind a szervezőket, mind az önkénteseket olyan mértékben elvarázsolta ez a munka, hogy a tábort követően is eljártak hétvégenként a telepre a gyerekekhez. Úgy vélem, ez a kis történet tökéletesen rávilágít a Bagázs létmódjára – a Bagázs „beszippant”. Mindannyian különböző motivációkkal érkezünk a szervezethez, de mindannyian ugyanazért maradunk ott: a gyerekekért.
Amikor jelentkeztem a Bagázshoz, és a koordinátorom elmondta, nagyjából mit foglalna magába a mentorprogram, kicsit megijedtem, mivel nagy elköteleződést igényel a program, ugyanis heti szinten kell ellátogatni a dányi romatelepre. A heti rendszeresség azért fontos, hogy a kisgyerek a mentorával egy rendszerességen és kiszámíthatóságon alapuló kapcsolatot tudjon kialakítani.

Jelenleg két 9 éves kislányt mentorálok. Fontosnak tartom kiemelni, hogy a mentorálas itt nem korrepetációt jelent. A gyerekmentor elsősorban a gyerekek alapkészségeinek fejlesztésére összpontosít. Ebbe beletartozik az olvasás, írás és számolás, de például az érzelmek kifejezése is, a mobilitás növelése, az érdeklődési kör tágítása, és annak megmutatása, hogy az új ismeretek megszerzése mekkora örömforrás lehet. Mivel ahogy az iskolában, éppúgy a nagy létszámú, gondokkal terhelt családoknál is az a jellemző, hogy nem jut kellő idő a gyerekek egyéni fejlesztésére. Az anyák gyakran el vannak foglalva a ház körüli munkával, ennélfogva az idősebb testvérekre van bízva a kisebbekkel való törődés. A gyerekek így részben egymást nevelik fel.
Alapítása óta a Bagázs kibővítette tevékenységi körét, így immár többféle projektbe is be lehet kapcsolódni, nem csak a gyerekeknek szóló mentorprogram adott. Létezik például a „Női Erő” csoport, ahol a lányok és nők magabiztosságát próbálják növelni, illetve feltárnak más lehetőségeket is, mint a nemi szerepek által előírt jövőét. Sok lány olyan környezetben nő fel, mely nem ad más választást számukra. A dányi romatelepen a nők szerepe nagyon szigorú szabályok szerint működik. Általában a nőktől elvárják, hogy minél előbb férjhez menjenek, majd otthon a gyereknevelést és a ház körüli munkát végezzék el. Sokaknak egyáltalán nincs vagy rossz a tapasztalatuk a telepen kívüli életről, így féltik lányaikat a telepen kívül idegen környezetbe engedni, valamint segítségre van szükségük a ház körüli munkában és a fiatalabb gyerekekkel, így a lányokat gyakran még középiskolába sem engedik, elzárva őket a továbbtanulás lehetőségétől. A fiatalok előtt nincs perspektíva, kevés a felnőtt női karrier, sokszor az iskolában sem kapják meg a megfelelő támogatást. A Női klubban ezzel szemben a lányoknak bemutatnak más lehetőségeket is a jövőjükkel kapcsolatban. A teljes igazsághoz természetesen hozzátartozik, hogy a férfiaktól is elvárnak bizonyos, klasszikus nemi szerepekhez kapcsolódó tevékenységet, így gyakran nekik sincsen lehetőségük a továbbtanulásra, mivel el kell menniük dolgozni, hogy biztosítsák a családi egzisztenciát. A továbbtanulás azért sem nyújt perspektívát, mert az építőipar alkalmi/fekete munkaerőként elszívja a fiatalokat a többéves szakmai továbbképzés elől.
A Bagázs többek között azért is különleges szervezet, mert nem adományokkal próbálja támogatni az ott élőket, hanem a telepen élők készségeinek fejlesztését, új ismeretek bemutatását tűzi ki célul. A közösségben élőknek új viselkedési és gondolkodási mintákat próbálunk átadni. A telepi közösség fejlesztésére fókuszálunk, hogy a tanultakat integrálni tudják mindennapjaikba, továbbadva gyerekeiknek is. Emellett a Bagázs rendszerszintű problémákra is fókuszál, kapcsolatot tart a helyi ellátórendszerrel és intézményekkel, így a kapcsolódó szakmai területeken próbál változást hozni.
Önkéntesként személyes kapcsolatot alakítunk ki a telepen élőkkel. Igyekszünk átlátni mindennapi nehézségeiket és problémáikat – úgymond „közvetlen szinten” dolgozunk együtt. Személyes tapasztalatból mondom, hogy érzékenyebbé és elfogadóbbá tesz a közös munkánk. Belátást kapok az ő világukba, gondolkodási folyamataikba, szokásaikba.
Mit lehet egy ilyen típusú önkéntes munkából tanulni? Egy szóval: rengeteget. Az összetartás, melyet felmutatnak a dányi roma közösségben, tiszteletreméltó. Szükség esetén mindig besegítenek egymásnak, valamint rengeteg időt töltenek együtt a távolibb rokonsággal is. A családi szerkezetük eltér a tipikus nyugati, individualista kultúrákra jellemző nukleáris struktúrától. Egy család jellemzően a nagyszülőkkel, nagybácsikkal, nagynénikkel és unokatestvérekkel közös háztartásban él. Ez például abban is megnyilvánul, hogy az unokatestvéreiket is testvérnek hívják. Nem nagyon tesznek különbséget az „édestestvér” és testvér közt, mivel ugyanúgy együtt nőttek fel velük. A közösségükre a vendégszeretet is jellemző. Mindig szeretettel fogadnak és megkínálnak étellel, itallal. A lányok sok roma szót tanítottak már nekem a félév során, én pedig cserébe – származásom folytán – szlovák szavakat tanítok nekik. Sok régi roma szokást betartanak Dányon, amelyekről sokat meséltek nekem a lányok. A lányok olyan apróságoknak képesek örülni, ami nekem teljesen természetes dolog volt kiskoromban. Nagyon sokat tanultam tőlük, úgy is mondhatnám, hogy egy teljesen új nézőpontot fedeztem fel nekik köszönhetően. Rengeteg új, inspiráló embert ismertem meg, és a két kislány olyan közel nőtt a szívemhez, mintha a családom tagjai lennének. Az is nagy örömöt okoz, hogy látom a fejlődést és az igyekezetet részükről, azt, hogy büszkék a teljesítményükre. Rendkívül hálás vagyok a szervezetnek ezért a lehetőségért, mivel amellett, hogy személyes szinten én is sokat fejlődtem, jó érzés adnom egy olyan közösség tagjainak, akik nem születtek olyan szerencsés körülmények közé, mint én.

Összegezve: mindenkinek ajánlom az önkéntes munkát a BAGázs Közhasznú Egyesületnél. Úgy érzem, rengeteget tanulhatunk egymástól, az előítéleteket pedig közvetlen megismerés útján tudjuk levetkőzni, ezáltal elősegíteni társadalmunk és közös jövőnk fejlődését. Így lesz az önkéntesség sok kis apró befektetéséből végül hatalmas, társadalmi szintű hozam.

Szerző: Nagyová Lóra Sofia

A kiemelt kép forrása: nyuz.elte.hu