A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatudományi Intézetének legújabb klubbeszélgetés-sorozata nem kisebb feladatra vállalkozott, mint a technológiai ipar új üdvöskéjeként számon tartott mesterséges intelligencia, valamint az egyébként is dinamikusan fejlődő médiaipar mítoszokkal övezett viszonyának kibogozása.
Ahogyan arra dr. Veszelszki Ágnes, az NKE Digitális Média és Kommunikáció Tanszékének vezetője, az NMHH kutatásvezető-helyettese is rámutatott, a nagy mennyiségű adatokból történő, valószínűség-számításon alapuló mintázatok generálása nem újkeletű dolog. A mesterségesintelligencia-kutatás ugyanis már az 1950-es évektől kifejezetten aktív volt.
Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy vajon mi változhatott az elmúlt időszakban, amely éppen most erősítette fel a technológiával kapcsolatos kételyeket, megkérdőjelezve nemcsak a média, hanem más iparágak jövőbeni szerkezetét és szerepvállalását is. A változás egyfelől az adatok volumenének növekedésében keresendő, másfelől pedig a közönség széles körű hozzáférési lehetőségének tulajdonítható. E kettő – egyébként egymást tápláló – komponens eredménye pedig egy olyan valóság lett, amelyben az emberek a mesterséges intelligencia „tudásának” felhasználásával szinte bármilyen formátumú tartalmat másodpercek alatt képesek generálni, és pillanatok alatt szinte bármilyen információhoz képesek hozzájutni.
A beszélgetés fő irányvonala rávilágított arra, hogy az így létrejött tartalom sajátos jellemzőkkel bír, így annak fogyasztójára is az eddigiektől eltérő hatást képes gyakorolni. A mesterséges intelligencia vezérelte programok által adott válaszok tényközpontúak, megfogalmazásukban lényegre törőbbek, tartalmukban pedig erősen hajlamosak a homogenizálódásra.
A média és a mesterséges intelligencia kapcsolatrendszerének fő konfliktusa pedig éppen ezen a ponton rajzolódik ki. A technológia precíz és gyors tájékoztatása, megkerülve az emberi közreműködést, nem csupán tények közé szorítja az alapvetően kreatív médiaipart, de új fogyasztói igényt is megfogalmaz, mégpedig a tökéletességre törekvés ideáját.
„De valóban létrejön egy emberek által nem érintett médiakultúra?” – fogalmazta meg a szakmát is leginkább aggasztó kulcskérdést a beszélgetést irányító prof. dr. Aczél Petra kutatásvezető, a MOME egyetemi tanára. És ami talán még fontosabb: tartanunk kell-e ettől a gyökeres változástól?
A beszélgetés résztvevői egyöntetűen arra az álláspontra helyezkedtek, hogy ebben a kérdésben bízhatunk az emberek igényeiben és alkalmazkodóképességében. Annak ellenére, hogy a technológia uralta világunk folyamatosan gyorsul, ezzel párhuzamosan a lelassulás szinte trenddé vált. A kedvelt közösségimédia-platformok különböző filterei ugyan a tökéletességet hajszolják, ezt azonban párhuzamosan lazítja is az olyan applikációk népszerűsége, amelyek az adott pillanat tökéletlen ábrázolására sarkallják a felhasználókat. A médiatartalmak fogyasztói egyelőre képesek az ember által alkotta szövegek felismerésére – állapították meg a beszélgetés résztvevői. Az optimista álláspontot erősítve Molnár Viola Anna, az ELLE Magyarország vezető szerkesztője kiemelte, hogy az igény a személyes kapcsolatra, az újságírói hitelesség, továbbá a bizalom továbbra is olyan időtálló értékek lehetnek, amelyek továbbra is szükségessé teszik majd az emberi tényezőt a médiában.
Írta: Dittrich Anna
Fotó: NMHH