„Historia est magistra vitae” – Cicero mondása akár mottóként is szolgálhatna a 2024. október 29-én bemutatott, Az európai államok evolúciója – Államszervezési paradigmák című államfilozófiai könyvhöz. A mű fő témái a történelem folyamán ciklikusan visszatérő társadalmi, államszervezeti, a néplélekben zajló változások, törvényszerűségek, valamint ezek hatásai a jelenkori társadalomra, különösen Európa és Magyarország tekintetében. A szerzők többsége az államtudomány területén tevékenykedik, kutatásaikban számos közös elem található, ugyanakkor egyéni érdeklődésük szerint, különböző nézőpontokból mutatják be az államelméleti kérdéseket. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Zrínyi termében megrendezett könyvbemutatón felszólaltak a könyv szerzői és szerkesztői. A beszélgetés moderátora Dr. Kukorelli István magyar jogtudós, professor emeritus, az MTA doktora volt.
Mi is az állam?
Az első felszólaló, Dr. Béli Gábor egyetemi tanár, a PTE ÁJK egykori oktatója kifejtette, hogy az állam fogalmát nem egyszerű definiálni, hiszen nem világos, hogy csak a modern államokat lehet-e államnak tekinteni, vagy minden olyan szervezetet is, amely megfelel a terület, népesség és az ezek feletti hatalom hármas kritériumának (sokan ide szokták sorolni még a nemzetközi elismertséget). Ezen alapvető kérdések felvetik, hogy mikortól beszélhetünk Magyarországon is államról, és hogy az államalapítás valóban az állam létrejöttét jelentette-e. Béli Gábor szerint az államalapítás inkább az államszervezet létrehozásáról szólt, nem pedig az állam megteremtéséről. Az államalapítás olyan működési empíriák kialakítására irányult, mint a vármegyék és egyházmegyék megszervezése, pénzverés szabályozása, adóztatás és jogrend kialakítása, amelyek önmagukban nem az állam definícióját adják, mégis az államra jellemző mechanizmusokat alkotnak. És ami akként viselkedik, mint egy állam, és úgy is jelenik meg a külvilág számára, mint egy állam, azt annak is kell tekinteni.
Róma hanyatlása = az Európa Unió hanyatlása (?)
A történelem nagy birodalmainak működéséből és rendszereiből bizonyos állandó igazságok vonhatók le. Dr. Deli Gergely, az egyetem rektora hozzászólásában párhuzamot vont a lassú hanyatlásnak induló II. századi ókori Római Birodalom és a mai Európai Unió között, kiemelve a hasonlóságokat a néplélek, a krízisek, a lobbicsoportok küzdelmei és az állami struktúra terén. Külön hangsúlyozta a néplélek kérdését: az ókori Rómához hasonlóan a mai Európát is általános értékválság jellemzi. Az EU alapító értékei – keresztény erkölcs, római jog, görög filozófia – kiüresedtek, így a rendszer sokszor alapvető vallási vagy erkölcsi megalapozottság nélkül működik, ami a legitimitását gyengítheti. Deli Gergely Ulpianus római jogtudós példáját hozta fel, aki a régi erkölcsök hanyatlására a jogot kínálta megoldásként mint egyfajta univerzális, racionális vallást. De vajon a jog önmagában képes-e stabil alapot adni egy rendszernek? És vajon az EU-s alapértékek – mint a természetvédelem és az emberi jogok – tudnak-e egységet kovácsolni az államok között, ha az ember és a természet értéke bizonytalan?
A Monarchia és az európai integráció
Dr. Máthé Gábor, az NKE ÁNTK professor emeritusa, Az Európai Államok Evolúciója című könyv megálmodója, szerzője és szerkesztője a Habsburg Monarchia rendszerét vetette össze a mai Európai Unióval. A szakember Huntington nyomán úgy véli, hogy az államok együttműködésének nem az univerzalitás, hanem a közös értékek mentén szerveződő kooperáció adhat tartós alapot. Máthé Gábor szerint a Monarchiában az teremtette meg a kohéziót, hogy az osztrák főhatalom és a magyar jogfolytonosság elvét kölcsönösen elfogadták a felek. Bár az együttműködés lemondásokkal is járt – például az 1687-es pozsonyi országgyűlés döntéseivel –, a közös értékek és kulturális identitás erős közép-európai entitást hoztak létre. Magyarország viszonylagos autonómiája, amely az erős rendiségnek és struktúráknak köszönhetően 1526 után is fennmaradt, biztosította, hogy a magyar állami rendszer különállósága megmaradjon. Máthé Gábor szerint azonban az Európai Unió eltért ettől a mintától, mivel a nyugat-európai országok az államok uniformizálására törekszenek, és saját képükre akarják formálni a közép- és kelet-európai országokat. Ez a tendencia szerinte az EU tagállamaiban identitásbeli feszültségeket kelt, és arra utal, hogy az EU jelenlegi integrációs rendszere hosszú távon nem fenntartható.
A huszadik századi magyar szuverenitás
Dr. Horváth Attila, az NKE ÁNTK tanszékvezető egyetemi tanára a 20. század tragikus magyar történelmét vizsgálta, különös tekintettel Magyarország szuverenitásának alakulására. A szerző szerint Magyarország a Habsburg fennhatóságtól egészen a rendszerváltásig teljes vagy viszonylagos külső befolyás alatt állt. A trianoni békeszerződés előtt a győztes hatalmak kényének kiszolgáltatott Károlyi-kormányzat, majd a szuverenitást elutasító internacionalista Tanácsköztársaság után a Horthy-korszak szuverenitása ugyan látszólag biztosított volt, ám a trianoni korlátozások és a Magyarországot elszigetelni kívánó Kisantant erősen csorbította az ország önrendelkezését. E helyzetben Németország szövetsége átmeneti megoldást jelentett ugyan, de újabb befolyás alá vonta és végül háborúba sodorta Magyarországot. A II. világháború után a szovjet megszállás újabb korlátot jelentett Magyarország önállóságának. Ez a befolyásolás csak a szovjet csapatok kivonásával szűnt meg. És habár a rendszerváltás látványos fordulatot hozott a közvetlen külső befolyás alóli felszabadulásban, a kérdés továbbra is releváns: mennyire érvényesülhet napjainkban Magyarország szuverenitása és integritása?
Kulturális evolúció
Dr. Kis Norbert, az NKE ÁNTK egyetemi tanára különleges helyet foglal el a szerzők között, mivel ő az egyetlen, aki nem jogász vagy államtudós végzettségű. Így az ő szerepe a könyvben is eltér szerzőtársaiétól. Ahogy a szakember a könyvbemutatón elmondta, kutatásainak fókuszában az időtálló törvényszerűségek és a történelemben ismétlődő mintázatok feltárása áll. De mit is jelent a „kulturális evolúció”? Kis Norbert szerint ez azt a folyamatot jelenti, ahol a történelem menetét különböző érdekcsoportok küzdelmei formálják.
Összességében ez a mű arra invitál bennünket, olvasókat, hogy felismerjük: a történelem nem csupán a múlt eseményeinek láncolata, hanem az államok, nemzetek és egyének örök tanítómestere. A múltunk meghatározza, kik vagyunk és hogyan viselkedünk, és példával jár előttünk az emberi lét kihívásaiban és lehetőségeiben egyaránt.
Írta: Krúdy Sebestyén
Fotó: Szilágyi Dénes
