Az idei félévben külföldi szakmai gyakorlatot teljesítő hallgatóinkat Németh Lizett, a Ludovika Collegium végzős és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi mesterszakos hallgatója kérdezi; második alkalommal Virsinszki Réka, az LC és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi osztatlan, valamint a Károli Gáspár Egyetem Jogász osztatlan képzés hallgatójának válaszait közöljük, aki egzotikusnak számító helyszínről, Üzbegisztán fővárosából, Taskentből osztja meg gondolatait, és videós anyagot is készített saját élményei szemléltetésére.

A Ludovika Collegium keretében kötelező egy féléves külföldi szakmai gyakorlat teljesítése. Te melyik országban és városban töltöd ezt az időszakot, és miért éppen ezt a helyszínt választottad?
A kötelező külföldi szakmai gyakorlatomat Üzbegisztánban, Taskentben töltöm. A helyszín kiválasztásában több szempont is szerepet játszott. Egyrészt orosz nyelvet tanulok, és kifejezetten fontosnak tartottam, hogy olyan környezetbe kerüljek, ahol ezt a tudásomat a mindennapokban is aktívan használhatom és fejleszthetem. Taskent ebből a szempontból ideális választás, hiszen az orosz nyelv a mai napig széles körben használt a mindennapi életben és a szakmai közegben egyaránt.

Másrészt tudatosan törekedtem arra, hogy ne egy „klasszikus”, gyakran választott célországba menjek, hanem egy kevésbé megszokott, különleges helyszínt válasszak. Üzbegisztán ilyen szempontból rendkívül izgalmas választás, hiszen földrajzi és kulturális értelemben is egyfajta találkozási pont Kelet és Nyugat között.

Az ország kulturális sokszínűsége különösen megragadott. Egyrészt erősen jelen vannak a közép-ázsiai, török eredetű hagyományok, másrészt az iszlám kulturális örökség is meghatározó, amit a történelmi városok, építészet és szokások is tükröznek. Emellett a szovjet múlt is érezhető a mindennapokban, ami egy sajátos társadalmi és kulturális réteget ad az országnak. Ezek a hatások együtt egy nagyon egyedi, sokrétegű környezetet hoznak létre, amely különösen értékes tapasztalatot jelent számomra.

Hogyan telik egy átlagos napod a gyakorlat során? Milyen jellegű feladatokat látsz el kint? Milyen készségekre van leginkább szükséged ahhoz, hogy hatékonyan helyt tudj állni a munkádban?
A szakmai gyakorlatomat Magyarország Taskenti Nagykövetségén töltöm, ahol egy átlagos nap valójában ritkán nevezhető valóban „átlagosnak”. A diplomáciai munka sajátossága éppen abban rejlik, hogy rendkívül sokszínű és folyamatosan változó, így a mindennapok is ehhez igazodnak.

A feladataim között megjelennek általános hivatali jellegű tevékenységek, ugyanakkor lehetőségem van betekintést nyerni kulturális és protokolláris események előkészítésébe, illetve adott esetben azokon részt is veszek. Ezek az alkalmak különösen értékesek, hiszen első kézből tapasztalhatom meg a diplomácia működését, valamint azt, hogy milyen szerepet játszik a kapcsolattartás, a kommunikáció és az együttműködés a nemzetközi térben.

Ami a szükséges készségeket illeti, úgy gondolom, hogy csak légy kíváncsi, bátor és elhivatott. Egy ilyen közegben elengedhetetlen, hogy az ember érdeklődve forduljon az új helyzetek és emberek felé. Emellett fontos a bátorság is, hiszen sokszor ismeretlen helyzetekben kell helytállni, illetve kezdeményezni.

Ugyanakkor azt is tapasztalom, hogy a szükséges készségek jelentős része a gyakorlat során alakul ki és fejlődik. A mindennapi tapasztalatok, a különböző helyzetek és kihívások mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az ember magabiztosabbá és felkészültebbé váljon.

Melyik tapasztalat volt számodra a legérdekesebb, a leghasznosabb, illetve a legnagyobb kihívást jelentő?
Számomra az egyik legérdekesebb tapasztalat egyértelműen az üzbég kultúrával való közvetlen találkozás volt. Üzbegisztán rendkívül gazdag és sokrétegű kulturális háttérrel rendelkezik, ahol a közép-ázsiai hagyományok, az iszlám örökség és a szovjet múlt sajátos módon kapcsolódnak össze. A mindennapokban is jól érzékelhető ez a sokszínűség, legyen szó az emberek életmódjáról, a vendégszeretetről vagy akár a társadalmi szokásokról. Ennek megismerése nemcsak érdekes, hanem kifejezetten tanulságos is volt számomra.

A legnagyobb kihívást ugyanakkor az jelentette, hogy egy teljesen új közegben kellett önállóan helytállnom. Egy idegen országban, eltérő kulturális és nyelvi környezetben kezdetben minden helyzet új és sokszor bizonytalan. Ugyanakkor éppen ez a kihívás vált a leghasznosabb tapasztalattá is.

Meg kellett tanulnom nyitni az új helyzetek felé, bátran kipróbálni dolgokat, és fokozatosan magabiztossá válni a mindennapokban. Ez nem egyik napról a másikra történt, hanem egy folyamat volt, amely során sokat fejlődtem, különösen az önállóság és az alkalmazkodóképesség terén.

Mivel töltöd a szabadidődet a kinti tartózkodás alatt? Van olyan élményed, amely különösen emlékezetes maradt számodra?
A szabadidőmet igyekszem minél aktívabban és tartalmasabban eltölteni. Az egyik célom az, hogy ne csak Üzbegisztánt, hanem a környező országokat is felfedezzem, hiszen ez a régió rendkívül gazdag történelmi és kulturális szempontból. Amikor lehetőségem adódik, utazom, új helyeket ismerek meg, és igyekszem minél több élményt gyűjteni.

Emellett nagyon élvezem a helyi gasztronómiát is. Az üzbég konyha kifejezetten változatos és ízletes, így számomra már önmagában az ételek felfedezése is külön élményt jelent.

A kinti tartózkodásom alatt sok új barátot is szereztem, ami szintén meghatározó része ennek az időszaknak. Velük gyakran szervezünk közös programokat, legyen szó városnézésről, kirándulásról vagy egyszerűen csak közös időtöltésről. Ezek a kapcsolatok nemcsak élménnyé teszik a mindennapokat, hanem segítenek abban is, hogy jobban megismerjem a helyi kultúrát és gondolkodásmódot.

Különösen emlékezetes számomra egy olyan nap, amikor egyetlen helyen körülbelül 20–25 különböző nemzetiségű emberrel találkoztam. Az volt igazán lenyűgöző, hogy mindenki mennyire nyitottan és barátságosan fordult a másikhoz, függetlenül attól, hogy honnan érkezett. Ezekből a találkozásokból valódi kapcsolatok alakultak ki, és azóta is jó barátságban vagyunk. Ez az élmény számomra jól megmutatta, hogy miért érdemes egy ilyen lehetőségbe belevágni. Nemcsak szakmai és személyes fejlődést ad, hanem esélyt arra is, hogy az ember életre szóló barátságokat kössön különböző kultúrákból érkező emberekkel.