„A kultúra nemcsak azt jelenti, hogy milyen moziba járunk, vagy milyen könyvet olvasunk, hanem azt is, hogy hogyan gondolkozunk, és milyen az egész identitásunk” – hangzott el az előadás kezdő akkordjaként az a tételmondat, melyet a Ludovika Collegium szerda esti meghívott előadója a kultúrával való élő kapcsolatának jellemzésére használt.

Bogyay Katalin, Magyarország 15. állandó ENSZ képviselője, az UNESCO 36. Közgyűlésének elnöke, valamint a Londoni Magyar Kulturális Intézet alapító igazgatója március 9-ei, inspiráló előadásában ismertette meg a zene és az idegen nyelvek fontosságát a hallgatókkal, és egy gyönyörű hasonlat képével világított rá azok nemzeteken átívelő jelentőségére.

Ahogyan például a zene fejleszti az egyéni kvalitásokat, úgy képes a kultúra különböző formáiban a másik emberrel való kapcsolódás megteremtésére is. Egy zongoradarab előadásával az ember ugyanis megtanulja a gyakorlásban rejlő szigorú munkamorált, a kitartó rendszerességet, a kéz és a láb összehangolt működését a gondolkodással, azonban a mű csak a teljes szívvel való jelenléttel születhet meg, és csakis így képes a másik ember megérintésére.

Ebben az összefüggésben rejlik a kultúrdiplomácia ereje is – tudhattuk meg Bogyay Katalintól. Szerinte a kultúra mint titkos közös nyelv olyan kulcs a másik emberhez, olyan személyes találkozási pont és szemléletformáló erő, amely képes a bizalom kialakítására a felek között. Egy ilyen légkör pedig kétségkívül a legjobb kiindulási pont a felek viszonyában.

Beszélgetésünk során lehetőségünk nyílt a kultúrdiplomáciában rejlő „soft power” (puha erő vagy hatalom – a szerk.) megismerésére olyan kiemelt témákon keresztül, mint például a női reprezentáció, a különböző társadalmi osztályok érintkezése, a vallások és kultúrák közötti párbeszéd, vagy éppen a jó vezető szükséges kvalitásai.

Szerző: Dittrich Anna
Fotó: Molnár Dóra