Az LC képzésének hallgatói a bevezető kurzusokat követően úgynevezett „tematikus ív” keretében tanulnak tovább. Ez egyetlen intenzív kurzust jelöl, mely az egész féléven át keretezi a tanulmányokat. Dr. Kaiser Ferenccel, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Karának egyetemi docensével, a „Védelempolitikai ismeretek” tematikus ív kurzusvezetőjével hallgatónk, Péterfi Botond készített interjút a 2022/23. őszi félév tapasztalatát illetően.

Melyek voltak az első benyomásai a Ludovika Collegiumról? Volt-e már korábban tapasztalata hasonló intézményekkel oktatóként?
Alapvetően pozitív tapasztalatokat szereztem, a vezetés elég konstruktívnak és segítőkésznek bizonyult. (Erre néha szükség is volt, mert akadt néhány menet közbeni változtatás a kurzuson.) A hallgatók esetében lényegében erre számítottam: tehetséges és érdeklődő, de az esti órákra való tekintettel azért néha eléggé fáradtnak tűnő fiatalokkal találkoztam. Régebben (5-10 éve) voltak óráim/kurzusaim a Mathias Corvinus Collegiumban, illetve egyszer-egyszer előadásaim az ELTE Eötvös József Collegiumban, a BME Liska Tibor Szakkollégiumban, illetve a PTE ÁJK Óriás Nándor Szakkollégiumban. Természetesen voltak óráim, előadásaim az NKE Biztonságpolitikai, Nemzetbiztonsági, illetve Ostrakon Szakkollégiumaiban is. Továbbá konferenciáikon, kerekasztal-beszélgetéseiken, sőt táboraikban is részt vettem egyszer-egyszer.

Miként határozott a két kurzusvezető-asszisztens személyéről, Speck Gyuláról és Bartók Andrásról? Miért rájuk esett a választása?
András a doktoranduszom, ráadásul a Collegium vezetése is javasolta őt kurzusvezetőtársként. Egy ideje már az egyetemen is a kollégám, akinek szakmai felkészültségét, illetve előadói kvalitásait nagyra tartom. Ugyanakkor – és ez talán még fontosabb volt a választásnál – megbízható, nagy munkabírású, jól terhelhető, illetve szavatartó embernek ismertem meg és eddig – a kurzus közben sem – okozott csalódást. Ráadásul, mivel elvárás volt egy erős gyakorlati rész a kurzusban, ezért is volt észszerű őt választanom, hiszen az utolsó néhány alkalomnál használt „RAND Hedgemony” stratégiai játékot vélhetőleg ő ismeri hazánkban a legjobban.
Gyulát biztonság- és védelempolitikai mesterszakos hallgatóként és doktoranduszként is tanítottam, illetve egy ideje már szintén kollégám az egyetemen. Többször ültünk együtt szigorlati bizottságban is, ahol – ez a juniorok terhe – jegyzőkönyvvezetőként segítette a munkánkat. Nem ismételném szóról szóra, amit Bartók Andrisról mondtam, mert Gyuláról hasonlóan pozitív a véleményem. Tudtam, hogy az adminisztratív feladatok ellátására aligha találnék nála alkalmasabb embert, illetve kellően rugalmas ahhoz, hogy a változó programú előadók – az elmaradhatatlan cserebere – jelentette kihívásokat is kezelni tudja.

Mik a legfontosabb témakörök, amelyeket egy ilyen féléves összefoglaló/áttekintő jellegű „Védelempolitikai ismeretek” kurzus keretében Ön szerint mindenképpen érdemes érinteni?
A kurzus elméleti részében elsősorban Oroszország Ukrajna elleni agresszióját jártuk körül. Itt lényegében az általános biztonság- és védelempolitikai ismereteket kellett a konfliktushoz kapcsolni. Így a háború okainak, történelmi előzményeinek, illetve menetének (hadműveletek, alkalmazott fegyverrendszerek stb.) bemutatása mellett kiemelt jelentősége volt a konfliktus hatásainak (kíber-, energia- és élelmiszerellátás-biztonsági, népesedési/migrációs, nukleáris elrettentési stb.) bemutatása, illetve a nagyhatalmak (Oroszország mellett az USA, EU–NATO, Kína) álláspontjainak, valamint biztonság- és védelempolitikájának bemutatása is. Emellett egy kis stratégiai tervezési, illetve elemzési részt is sikerült beszuszakolnunk az elég feszes órarendbe. Természesen – mivel ezt a szakos hallgatók több félévben és számos kurzus keretében tanulják – erre egyetlen kurzus keretében csak meglehetősen vázlatosan kerülhetett sor.

Hogyan tudta beemelni a szomszédunkban dúló háborút és egyéb aktualitásokat ezen védelempolitikai alapok mellé, mit tartott a legfontosabbnak átadni a háború kapcsán?
Az orosz–ukrán háború is – sajnos – eklatáns példája, hogy napjaink globalizált világában minden összefügg mindennel. Az egész kurzus logikai gondolatmenete erre a vezérelvre épült, azaz: rávilágítani a kapcsolódási pontokra a regionális és globális események és folyamatok – okok, következmények/hatások, trendek – között. (Csak egy példa: a nemzetközi piacok háború miatti bizonytalansága, az oroszoknak való energetikai kitettség hogyan okozott felvásárlási pánikot, ez miért verte fel – nem csak az energiahordozók esetében – az árakat, illetve az egész folyamat miért növelte világszerte az inflációt.)

Mekkora kihívást jelentett a tematika összeállítása során a tehetséggondozó program interdiszciplináris jellege, hallgatóink sokrétű képzettsége?
Úgy kellett elkészítenünk a tematikát, hogy az megfeleljen a vezetőség, a „Board”, illetve a hallgatók elvárásainak is. Nem lehettünk túlságosan „szakbarbárok”, hiszen a hallgatók jelentős része itt találkozott először a biztonság- és védelempolitika diszciplínával, ugyanakkor – mivel a résztvevők egy része azért rendelkezett némi előképzettséggel ezen a területen – nem mehettünk el túlzottan a jó értelemben vett tudományos ismeretterjesztés felé sem. Remélem, sikerült eltalálnunk ezt a kényes egyensúlyt.

Hogyan választotta ki a kurzuson résztvevő számos vendégelőadót?
Több mint két évtizede oktatok, dolgozom ezen a területen, ezért elég jó rálátásom van a számba vehető szakemberekre. Olyan embereket választottunk ki – Andrással közösen –, akiket jól ismerünk, olvastuk/olvassuk a témában megírt tudományos munkáikat, illetve hallottuk előadni őket. Plusz azt is tudtuk, hogy el is fognak jönni előadást/órát tartani, ha felkérjük őket.

Mennyire tartotta aktívnak és érdeklődőnek a Ludovika Collegium hallgatóit a félév során?
Összességében kedvező volt a kép. Az általános csoportaktivitás jó volt. Mindig voltak kérdések, illetve gyakran jócskán „túlóráznunk” is kellett, hogy mindenre válaszolni tudjunk. Egyénenként teljesen változó volt a kép. Voltak, akik mindig kitűntek a többiek közül a hozzáállásukkal. De olyanra is akadt példa, hogy az egyik héten rendkívül aktív hallgató a következő alkalommal olyan fáradt volt, hogy szinte belealudt az órába. Aztán nem mindenkit érdekelt minden téma. Voltak olyanok is, akik például az elméleti résznél nem voltak igazán beszédesek, de a feladatok kidolgozásánál, illetve a stratégiai játéknál odatették magukat.

Hogyan tekint vissza a teljes félévre, sikerült-e megvalósítania elképzeléseit a kurzus kapcsán?
Igen, bár erről inkább a résztvevő hallgatókat kellene megkérdezni.

Mely témákkal kíván a közeljövőben a szakterületén belül a legtöbbet foglalkozni?
Sajnos, amíg ez a borzalom nem ér véget a szomszédunkban, addig eléggé kötött a programom. Az, hogy napi szinten képben legyek a konfliktus történéseivel, illetve a tágabb hatásaival, napi három-négy óra munkát igényel a munkaköri feladataim ellátásán túl. A média pedig azonnali válaszokat kér, jobb esetben 6-12 órám van egy rádió- vagy tévéinterjú előtt, így nincs idő arra, hogy csak egy-egy felkérés után kezdjek el felkészülni rá.

Kitekintés: Mik lehetnek hazánk leglényegesebb biztonságpolitikai próbatételei a következő években?
Ezek nem elválaszthatók a globális biztonság- és védelempolitikai trendektől. Nyilvánvaló a szomszédunkban zajló háború fenyegetése, illetve részben a konfliktus által okozott vagy fokozott olyan kockázatok és fenyegetések, mint az energiaellátásunk kitettsége, az óriási infláció, az államháztartás helyzete. Szintén jelentős feszültégek forrásai már most is az EU és a NATO, illetve a V4-ek többi tagállama és hazánk közti jelentős nézeteltérések az orosz–ukrán háború megítéléséről, illetve az annak megoldásához szükséges lépésekről. Hosszabb távon viszont én egyértelműen a klímaváltozás, illetve a Föld egyes régióinak túlnépesedését és hatásait (általános felmelegedés, édesvíz- és élelmiszerszűkösség, a termőföldek degradálódása, élettérkonfliktusok, migráció) emelném ki. Emellett a fejlett (és különösen az európai) országokat általában sújtó elöregedést, illetve népességfogyást – amit Kelet- és Délkelet-Európában tovább súlyosbít a fiatalok nyugatra vándorlása – hangsúlyoznám.

Köszönjük az interjút!

A kérdéseket összeállította: Péterfi Botond
A szöveget gondozta: Tinkó Máté