„A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Karán minden félévben megrendezett Tudományos Diákköri Konferencia a hallgatói tudományos élet legkiemelkedőbb eseménye és a tehetséggondozás esszenciális fóruma. A konferencia célja, hogy lehetőséget teremtsen a hallgatók számára, hogy a tananyagon túlmutató, önálló kutatómunkájuk eredményeit bemutassák, és szakmai vitában mérettessék meg magukat egyetemi oktatókból és a gyakorlati élet tapasztalt szakembereiből álló zsűri előtt. Előadóként a Bűnügyi és büntetés-végrehajtási tagozat II.-ben vettem részt, így az alábbiakban a konferenciáról és saját előadásom tapasztalatairól számolok be.” – Szabó Bálint, a Ludovika Collegium és az NKE RTK hallgatójának – érintettsége okán – személyes hangvételű tudósítása olvasható az alábbiakban.

A versenyzők számára ez a nap rendkívül fontos: jómagam és versenytársaim hónapok kemény munkájának gyümölcsét mutatjuk meg a hallgatóság és a szakmai élet legnevesebb képviselői előtt. Szakmai pályafutásom harmadik TDK-dolgozatát adtam elő ebben a félévben, viszont ugyanolyan izgalomként éltem meg az idei versenyt, mint az előzőket. A kari vezetőség gondolatával élve a TDK nem csupán egy verseny, hanem egy olyan szellemi műhely, ahol a jövő rendészeti szakemberei próbára tehetik felkészültségüket, kutatói vénájukat és előadói képességeiket. Ez a felkészülés a hivatásos pálya során felbecsülhetetlen értékű tapasztalattal ruházza fel a résztvevőket.

A „Bűnügyi és büntetés-végrehajtási tagozat II.” a kar egyik legnépesebb szekciója volt, ami hűen tükrözi a bűnügyi tudományok iránti lankadatlan hallgatói érdeklődést. A tagozatban elhangzott előadások rendkívül széles spektrumon mozogtak, több ízben bemutatásra került a mesterséges intelligencia, mint a rendvédelem következő forradalmi eszköze. Személyes véleményem az, hogy a tagozat legjobb dolgozata Horváth László bv. törzsőrmester képviseletében az „Ujj és tenyérnyomat DNS mintavétel jelenlegi módja a büntetésvégrehajtásban” volt, ami rendkívüli részletességgel mutatott be egy olyan témát, amelyben hatalmas potenciál rejlik a jövő szakemberei számára.

Saját dolgozatom a magánszféra határait elemezte a titkos információgyűjtés mint bűnüldözési és nemzetbiztonsági eszköz lencséje alatt. A központi hipotézisem szerint – ami a kutatás során igazolásra került – az adott jogállam minél speciálisabb eszközöket alkalmaz a titkos információgyűjtésre, annál általánosabb a jogi keretrendszer, amely jogalapot ad az alkalmazásra. Ez azt eredményezi, hogy a „klasszikus” titkos információgyűjtési metodikák (pl. a fedett nyomozó alkalmazása bűnszervezetbe beépülés céljával) egy átlátható, egyszerűen behatárolt keretben működnek, míg a modernizációs folyamat új termékei (mint pl. a szerb jogrend által használt IMSI-szkenner általi geolokáció) olyan keretrendszerben működnek, amelyek könnyen alapvető emberi jogokat korlátozhatnak aránytalan – és ezáltal jogszabályellenes – módon.

A kutatásom legmeglepőbb eredménye az volt, hogy a magyar szabályozási modell sajátossága miatt ezen kockázat jelentősen szűkebb területen jelenik meg, mint a dolgozatban vizsgált másik öt ország – Ausztria, Horvátország, Franciaország, USA, Kína – esetében. A nemzetközi gyakorlattal ellentétben Magyarország eleve fogalmilag elkülöníti a nemzetbiztonsági (TIGY) és bűnüldözési célú (leplezett eszköz alkalmazása) titkos információgyűjtést egymástól. Továbbá a dogmatikai elhatárolás mellett eltérő szabályrendszer alapján folyik a kettő terület. A leplezett eszközök alkalmazása a büntetőeljárás rendszerében stabil szabályozás alapján működik, így az említett kockázat a TIGY oldalán nagyobb fokban van jelen. A bírálatban megfogalmazott kérdések jelentős része arra vonatkozott, hogy szóban próbáljam megindokolni a TIGY oldalán lévő általánosabb szabályrendszert. Véleményem szerint ezekre megfelelő választ adtam, mivel feltártam azon rendkívül bonyolult nemzetbiztonsági érdekeket, amikor egyszerűen szükség van arra, hogy a végrehajtás rugalmasabb szabályok alapján, a felülvizsgálat pedig elsőre szükségtelennek tűnő korlátozások mentén történjen. A problémát példa szintjére leegyszerűsítve: a büntetőeljárásban kisebb társadalomra veszélyességű bűncselekmények felderítése és bizonyítása érdekében nem jelent akkora kockázatot egy hosszabb engedélyezési folyamaton való megfelelés által okozott időbeli hátrány, míg a nemzetbiztonsági érdekek védelme olyan társadalmi súlyt hordoz magával, amely mellett szükséges bizonyos engedmények fenntartása (még ha azok indokolatlannak tűnhetnek is elsőre).

Az idei kutatásom a tagozaton belül első helyezést ért el, illetve ajánlásra került a 2027-es Országos Tudományos Diákköri Konferencián való előadásra. Ezt az érdemet a három dolgozatomból ezzel együtt kétszer érdemeltem ki, így az OTDK-n két szekcióban is képviselhetem a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Karát.

Többek között rendkívüli konzulensi munkájáért, a javaslatokért, és a szakmai támogatásáért köszönöm konzulensem, Dr. Vári Vince r. alezredes együttműködését a projektben.

Szöveg: Szabó Bálint
Képek: Nemzeti Közszolgálati Egyetem