A 2026-os országgyűlési választások tanulságairól szervezett közéleti beszélgetést a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Ludovika Collegiuma Mráz Ágoston Sámuellel, a Nézőpont Intézet alapítójával és vezetőjével. Az eszmecserét Kovács Máté, az LC és az NKE nemzetközi tanulmányok mesterszakos hallgatója moderálta május 5-én, az Oktatási Központban.
A választási eredmények értelmezéséhez nem érzelmekre, hanem a strukturális összefüggések vizsgálatára van szükség – hangsúlyozta a beszélgetésen Mráz Ágoston Sámuel. A kutatási vezető részletesen elemezte a 2022-es és a 2026-os választások közötti különbségeket. Míg korábban a külpolitikai fókuszú kampány és az ellenzéki részvételi apátia az eddigi kormánypártoknak kedvezett, addig 2026-ban az Orbán Viktor és Magyar Péter közötti versengést a választók jelentős része végül a miniszterelnökről szóló népszavazásként értelmezte. Kiemelte a részvétel jelentőségét és a vidéki – különösen a kisvárosi és községi – hangulatváltozás jelentőségét, valamint azt, hogy a korábban a politikai stabilitásnak kedvező biztonságigényt hogyan alakította át az alternatív információforrások elterjedése.
A közbeszéd általános állapotáról szólva hangsúlyozta: a politikai vita sosem volt mentes az éles konfliktusoktól, a „szakértői kormányzás” pedig inkább mítosz, mint reális forgatókönyv. Egy győztes, erős mandátummal rendelkező politikai párt aligha fog szakértői kormányzáshoz folyamodni. A rendszerváltás ígérete és a várható szimbolikus lépések is inkább a politikai kormányzásra utalnak. A kampányeszközök ugyan változnak, de a politika nyelve alapvetően állandó marad. A korábbi kormánypárt egyik jelentős hibájaként a közösségi média működésének félreértését említette, amely nem központilag irányítható, hanem autonóm egyéni interakciókra épül.
Hallgatói kérdésre kitért a Fidesz országos listája kapcsán meghozott személyi döntésekre is, amelyek mögött szerinte stratégiai megfontolások állnak. Értelmezése szerint a „teljes politikai megújulásnak” nevezett terv megvalósításában úgy tűnik, továbbra is meghatározó szerepet vállal a korábbi miniszterelnök, miközben taktikai okokból nem vállal parlamenti jelenlétet, elkerülve az ellene irányuló közvetlen politikai kritikát. Szintén elhangzott, hogy a másfél-két évtizedenként törvényszerűen jelentkező generációváltási igény most érte el a magyar politikát; példaként Németországot említette, ahol Helmut Kohl 16 év után megbukott, Angela Merkel pedig ugyanennyi időt követően már nem indult újra kancellárként.
A korábbi kormánypárt jövőjével kapcsolatban felidézte a 2002 utáni polgári körök példáját, amely a Fidesz korábbi átalakulásának egyik legfontosabb alapja volt. Véleménye szerint elképzelhető, hogy egy hasonló, de digitális eszközökre épülő közösségi hálózat kiépítése következik, különösen egy kisebbségi helyzetre berendezkedő politikai szerepfelfogás mellett. A parlamenti politika jelenlegi állapotát ideológiai üres terek és erős szekértáborok jellemzik, miközben technikailag négy-, tartalmilag azonban inkább kétpárti rendszer formálódása is körvonalazódhat.
A beszélgetés során a baloldal helyzetére is kitért: meglátása szerint jelenleg nincsenek klasszikus baloldali pártok, a megújulás kényszere így mindkét politikai oldalt érinti. A Tisza Pártot rendkívüli politikai jelenségként írta le, amely rövid idő alatt, mozgalmi formában szerveződött, szinte villámcsődületként (flash mob), főként egyetlen ügy köré. A párt előtt álló legnagyobb kihívás szerinte az, hogy mozgalom marad-e vagy klasszikus párttá alakul, hogyan tudja fenntartani a jelenlegi lendületét, illetve hogyan pozicionálja magát hosszabb távon a politikai piacon. Koalícióképes centrista párt lesz, gyűjtőpárt platformokkal, baloldali vagy akár új jobboldali szerepbe rendeződik-e. Szó esett a KDNP helyzetéről is, amely az elmúlt két évtizedben szövetségi formában működött, jelenlegi politikai hozzáadott értéke azonban kérdéses, különösen annak fényében, hogy a temlpombajáró választók nem jelentéktelen része a Tisza Pártot támogatta. Elképzelhető, hogy megtalálja a hivatását is a jövőben, de az kevésbé a katolikus egyház vezetésével, inkább a társadalmi szinten még mindig többségi keresztény kultúra támogatóival képzelhető el.
Az előadás végén Mráz Ágoston Sámuel a közvélemény-kutatások felelősségét is érintette. Elmondta: a legnagyobb tévedésüket a részvételi szándék félrebecslése jelentette, különösen a fiatalabb korosztályok, valamint a Fidesz alacsonyabban iskolázott, nehezebben elérhető szavazói esetében. A Nézőpont Intézetben továbbra is zajlik a módszertani önvizsgálat, a történtek pontos kiértékelése. A bizalom visszaállításához és így az intézet munkájának folytatásához ez nélkülözhetetlen.
Szöveg: Sarnyai Tibor
Fotó: Hajnal Dominik