2025. szeptember 18. és 21. között a „Hogy művelje és őrizze” mottó jegyében került megrendezésre a fenntartható mezőgazdaságról és élelmiszer-előállításról szóló konferencia, ahol a szakemberek több nézőpontból világították meg az ágazat jelenlegi kihívásait és jövőbeni lehetőségeit.

A program első napján a „nagykép” felvázolására került sor: szó esett a költségvetési támogatások szerepéről, valamint a táj és a talaj regenerálását szolgáló módszerekről. A szakértők hangsúlyozták, hogy a fenntartható mezőgazdaság alapja a körkörös anyagforgalom, ennek megszakadása pedig komoly problémák forrása lehet. Szó esett a kisgazdaságok finanszírozási nehézségeiről, az agrártámogatások hatásairól és a szabályozás fejlesztési irányairól is.

Molnár Mariann „Élelmiszer-előállítás rendszerszemléletben: összkép nagy vonalakban” című előadásában átfogó képet adott a mezőgazdasági forradalmak történeti és jelenkori folyamatairól, valamint azok társadalmi, ökológiai és gazdasági hatásairól. Bemutatta, hogyan alakult ki a 20. században a harmadik agrárforradalom, amelyet az intenzifikáció, konszolidáció és specializáció jellemzett, valamint ezek következményeit a gazdák kiszolgáltatottságára és a globális élelmiszerláncok megerősödésére. Az előadó hangsúlyozta, hogy a negyedik agrárforradalom kulcsszava a fenntarthatóság, amely a precíziós gazdálkodásra, az inputok csökkentésére és az erőforrások optimalizálására épül. Az előadás során rámutatott az élelmiszer-ellátás paradoxonjára is: miközben a világon évente 1,3 milliárd tonna élelmiszer vész kárba, a globális népesség 2050-re elérheti a 10 milliárd főt. Molnár kiemelte, hogy az éhezés és szegénység problémáját nem az élelmiszerhiány, hanem a társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségek okozzák. A biodiverzitás globális csökkenése, a kisgazdaságok szerepének visszaszorulása és az ipari állattartás térnyerése mind olyan kihívások, amelyek rendszerszintű válaszokat igényelnek. Pozitív példaként szó esett az alternatív rendszerekről – regeneratív, körkörös és agroökológiai megoldásokról –, valamint a „rewilding” módszer gazdasági és ökológiai előnyeiről. Az előadás összképe szerint a jövő mezőgazdaságának egyszerre kell választ adnia a fenntarthatósági, társadalmi és gazdasági kihívásokra, miközben új egyensúlyt teremt a termelés, a környezet és az emberi közösségek között.

A következő előadást Botos Barbarics Diána és Botos Máté, a PatternWise alapítói tartották „A termőföld gondozása hazai nagyléptékű mezőgazdasági vállalkozásokban” címmel. A kutatás 241 500 hektárnyi, a hazai szántók 6%-át lefedő területre terjedt ki. Az átlagos üzemméret többezer hektár, a gazdálkodók 76%-a felsőfokú végzettséggel rendelkezik, többségük 35–54 éves. A vizsgált gazdaságok főként a hatékonyságnövelés szakaszában tartanak: elterjedt a precíziós technológia, a takarónövények, a zöldtrágyázás és a no-till/strip-till művelés, de a növényvédőszer-felhasználás csökkentése csak korlátozott. A legnagyobb kihívást az aszály jelenti: a válaszadók több mint 90%-a számolt be terméskiesésről. A gazdák szerint a kompenzációk nem fedezik a károkat, és a klímaváltozás ma már nagyobb motivációs tényező a változtatásokban, mint a gazdasági vagy szakpolitikai ösztönzők. A javaslatok között szerepel az eredményalapú támogatások bevezetése, a gazda–gazda tudásmegosztás, a természet alapú megoldások (vízmegtartás, új növénykultúrák stb.) elterjesztése, valamint a „for-profit” (nyereségérdekelt – a szerk.) szereplők bevonása kutatási és gyakorlati projektekbe.

Pump Judit (PPKE JÁK) „Közrosszból közjót – táj és talajok regenerálása költségvetési támogatásokkal” című előadásának központi témája az volt, hogyan lehet a közpénzekből finanszírozott támogatásokat a táj és a talaj regenerálására fordítani. Az Alaptörvény P) cikke rögzíti, hogy a természeti erőforrások a nemzet közös örökségét képezik, amelynek védelme és megőrzése a jelen és a jövő nemzedékek közös felelőssége. Ennek érvényesítése alkotmányos kötelezettség, amelyben a Kúria és az Alkotmánybíróság is fontos szerepet játszik. Az Alkotmánybírósághoz fordulhat az alapvető jogok biztosa, a jövő nemzedékek szószólója az ombudsman közvetítésével, valamint maga a Kúria is; az AB döntései pedig kötelezőek az állami szervekre, és közvetlenül alakítják a P) cikk értelmezését. Az előadó hangsúlyozta, hogy szükség van módszertani útmutatókra és oktatási segédanyagokra, amelyek gyakorlati segítséget nyújtanak a gazdáknak a talajvédelem és regeneráció terén, és amelyek a bíróságok, hatóságok számára is hivatkozási alapot biztosíthatnak. Másik javaslatként a belső szabályzatok megerősítése hangzott el, különösen a vagyonértékelés és nyilvántartás területén. Ha az ökoszisztéma-szolgáltatások értékelése és esetleges elvesztésük számbavétele bekerülne a gazdasági nyilvántartási rendszerekbe, a gazdák közvetlenül látnák, hogy a talaj regenerációja nemcsak ökológiai, hanem közgazdasági értelemben is megtérülő befektetés.

Kulcsár Balázs (Magyar Permakultúra Egyesület) „Jogi támogatás az agroökológiai átmenethez” előadása rámutatott, hogy jogszabályi háttér nélkül az agroökológiai gyakorlatok – mint a vetésforgó, a takarónövények alkalmazása, a csökkentett talajművelés vagy a biodiverzitás megőrzése – csak korlátozottan tudnak elterjedni. A fenntartható átmenethez elengedhetetlen, hogy a nemzeti agrárpolitikák és az uniós előírások összhangban legyenek, és kiemelt helyet kapjanak bennük az agroökológiai elvek: a talajvédelem, a biodiverzitás megőrzése és a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás.

A program Tahyné Kovács Ágnes (PPKE JÁK, TVKI) „Az elővigyázatos GMO-szabályozás mai kihívásai” című előadásával folytatódott. Az előadó emlékeztetett arra, hogy az elővigyázatosság elve a GMO-szabályozás egyik sarokpontja, amely az Európai Unió joganyagában, valamint a Biológiai Sokféleség Egyezményben és a Cartagena Jegyzőkönyvben is megjelenik. A szabályozás célja, hogy a géntechnológiával módosított szervezetek kibocsátása ne veszélyeztesse sem az emberi egészséget, sem a környezetet. Magyarországon a GMO-mentesség alkotmányos érték, ennek megfelelően minden GMO-tevékenység engedélyköteles, és a koegzisztencia szabályok védik a hagyományos és ökológiai gazdálkodást a szennyeződéstől. Az előadás rávilágított az új genomikai technikák (NGT-k) jelentette jogi és szabályozási dilemmákra. Ezek a módszerek pontosabbak és sok esetben idegen DNS nélkül dolgoznak, mégis vitatott, hogy a klasszikus GMO-kkal azonos szabályozási körbe tartoznak-e. Míg egyes szakértők szerint indokolt az enyhébb szabályozás, mások a nyomonkövethetőség és a címkézés hiányára figyelmeztetnek. A legnagyobb probléma, hogy a végtermékben gyakran nem kimutatható a módosítás, ami komoly kérdéseket vet fel a fogyasztói jogok érvényesülése kapcsán. A koegzisztencia gyakorlati biztosítása is nehéz: a pollen, a szél és a rovarok révén történő átterjedés komoly kockázatot jelent a GMO-mentes termelésre. Emiatt szükségesek a területi elkülönítések, védősávok, valamint olyan adminisztratív intézkedések, amelyek minimalizálják a génáramlást. A gyakorlatban azonban ezek betartása és ellenőrzése sokszor hiányos. Az előadó kiemelte, hogy az elővigyázatosság érvényesítése nem csak szigorú „hard law” előírásokon keresztül történik, hanem „soft law” eszközök (stratégiák, ajánlások, politikai deklarációk) révén is. Ez ugyan rugalmasabb szabályozási környezetet teremt, de egyben bizonytalanságot is, mivel nem mindig egyértelmű, hogy az egyes új technológiákra pontosan mely jogszabályi előírások vonatkoznak.

A program végén „A Természet gazdaságtana és teológiája” címmel került sor egy kötetlen beszélgetésre, amelyben Kovács Antal Ferenc (Neumann János Egyetem) és Nevelős Gábor SJ (Faludi Ferenc Akadémia) osztották meg gondolataikat, a beszélgetést pedig Meskó Zsolt író, rendező vezette. A dialógus egyszerre világított rá a természet gazdasági és spirituális dimenzióira, és jó lehetőséget adott arra, hogy a nap tanulságait szélesebb összefüggésben értelmezzük. Ezzel a beszélgetéssel zárult a négynapos konferencia első napja, amely sokszínű szakmai és tudományos megközelítéssel alapozta meg a következő napok programját.

––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––

A rendezvény szeptember 19-ei második napja a „Nagyléptékű teendők a körkörös mezőgazdaság érdekében” alcímet kapta. A rendezvény fókuszában a szervesanyag-körforgás megszakadásának problémái és a biomassza alapú gazdaság kínálta lehetőségek álltak. A tudományos előadások és esettanulmányok egyaránt rávilágítottak arra, hogy a fenntarthatóság kulcsa a közösségi összefogásban, az innovatív megoldásokban és az ökológiai szemlélet szélesebb körű elterjedésében rejlik.

A biomassza-gazdaság tágabb perspektívája
A konferencia pénteki megnyitóján Kristóf Ákos, az Agrárminisztérium Agrártudás és Innovációs Osztályának osztályvezetője hangsúlyozta, hogy az OMÉK hosszú tradícióihoz híven nemcsak az agrárium hagyományos aspektusaira koncentrál, hanem szélesebb összefüggéseiben vizsgálja a fenntarthatóság kérdését. A biomassza alapú gazdaság szerinte nemcsak válasz, hanem lehetőség is: a változás irányítói, nem pedig elszenvedői szeretnénk lenni.
Az eseményen bemutatták a „Bioeco-Up” projektet, amely a 10 éves „BIOEAST” kezdeményezéshez kapcsolódik, és 11 ország együttműködésére épít. A projekt célja, hogy 2050-re élhető világot teremtsünk, ahol a biomassza alapú gazdaság diverzifikációja kulcsszerepet játszik. Soós Rita projektvezető előadásában kiemelte: a körforgásos biomassza alapú gazdaság választ adhat olyan égető problémákra, mint a talajdegradáció, az élelmiszerpazarlás, a vegyszerek túlhasználata, a klímaváltozás és a gazdasági sebezhetőség. Mint fogalmazott: „Van remény, ha mi is tesszük a részünket.”

Közösségi kezdeményezések és helyi gazdaság
Kajner Péter, az ELTE TáTK Humánökológia szakának oktatója a közösségek szerepét hangsúlyozta a fenntartható fejlődésben. Előadásában bemutatta, hogyan válhatnak a helyi közösségek a fenntarthatóság „kristályosodási magvaivá”, legyen szó közösség által támogatott mezőgazdasági modellekről, bevásárlóközösségekről vagy önkormányzati kezdeményezésekről. Példaként említette a Tiszaadonyban bevezetett állattartási és sajtkészítési programot, amely egyszerre jelent gazdasági és társadalmi megoldást.
Hasonló gondolatokat fogalmazott meg Csillik Kristóf, a Budapest XVI. kerületi Önkormányzat képviseletében. Bemutatta a Kertvárosi Komposzttelep példáját, ahol 2016 óta drasztikusan nőtt a feldolgozott zöldhulladék mennyisége. Az önkormányzati programok – mint a csapadékvízgyűjtő edények vagy a „Méhbarát Kertváros” kezdeményezés – nemcsak a lakosság környezeti szemléletformálását segítik, hanem hozzájárulnak egy új társadalmi dialógus kialakulásához is.

Természet és egészség kapcsolata
Fodor Anita tájépítész a tájépítészet és az egészség kapcsolatát vizsgálta. Előadásában hangsúlyozta, hogy a természet nem csupán díszlet, hanem életforrás: a talaj ökoszisztémája, a zöldfelületek és a tudatos tervezés közvetlen hatással vannak az emberi egészségre. A biofília, a stresszredukciós és figyelemhelyreállítási elméletek mind azt igazolják, hogy a természetbe ágyazott környezet alapvetően formálja testi-lelki jóllétünket.

Innováció és hagyomány találkozása
A konferencia egyik legérdekesebb előadását Dr. Veres Andrea tartotta, aki a gyapjú új szerepét mutatta be a talajerő-gazdálkodásban. A gyapjú pellet magas nitrogéntartalmának és kedvező lebomlási tulajdonságainak köszönhetően kiváló szerves trágyaként alkalmazható. A kísérletek szerint a gyapjúból készült trágyapellet nemcsak a talaj vízmegőrzését segíti, hanem javítja a terméshozamot és a talaj mikrobiológiai egyensúlyát is. Bár a gyártás egyelőre kézműves szinten működik, a kutatások és a gépesítés irányába tett lépések nagy jövőt ígérnek.

Külföldi innovációk és jó gyakorlatok
A nemzetközi szekcióban több kisebb külföldi vállalkozás is bemutatkozott, amelyek saját fejlesztéseikkel járulnak hozzá a fenntarthatósághoz:

• Ekolive: az Eco-Bioleaching technológiát ismertették, amely enzimatikus úton, mikrobiális folyamatokat utánozva javítja a talaj szerkezetét. Módszerüket már futballstadionok gyepszőnyegeinek erősítésére is használják.
• Nonstop Food: innovatív élelmiszeripari megoldásaikkal a körforgásos gazdaságot kívánják erősíteni.
• Wajkoo: funkcionális tojáshelyettesítő, amely alternatívát kínál az élelmiszeriparban az alapanyaghiányra és az árak ingadozására.
• ProBiotics Group Polska: probiotikus mikroorganizmusokkal dolgoznak a talajerő-gazdálkodás és a fenntartható termelés támogatására.
• TomaPaint: növényi alapú, fenntartható festékeket kínál, amelyek a hagyományos vegyi alapanyagok környezetbarát alternatívái.
• Algasol: bioalapú innovációt képvisel a fenntartható mezőgazdaságban, algák felhasználásával.
• Kobe Eco Hemp Flex: a cseh bioökonómia egyik ígéretes megoldása, amely a kenderipar fenntartható hasznosítását helyezi előtérbe.

Tudomány és gyakorlat összekapcsolása
A konferencia során több előadó is hangsúlyozta, hogy a biomassza alapú gazdaság nem kizárólag tudományos koncepció, hanem gyakorlati válasz is a mindennapi kihívásokra. A bemutatott projektek és innovációk közös vonása, hogy rendszerszintű gondolkodást, interdiszciplináris együttműködést és hosszú távú elköteleződést követelnek meg. Különösen izgalmas volt látni, hogy a közgazdasági elméletek, az önkormányzati gyakorlatok, a tájépítészeti megközelítések és a biotechnológiai fejlesztések egyazon cél felé mutatnak: az ember és a természet közötti harmonikus együttélés megteremtésére.
Az OMÉK 2025 konferencia biomassza-körforgásról szóló második napja egyértelműen rávilágított arra, hogy a fenntartható jövő nem képzelhető el sem a közösségek aktív részvétele, sem az innovatív technológiák alkalmazása nélkül. A rendezvény előadói és a bemutatkozó vállalkozások egyaránt azt üzenték: a körforgásos, biomassza alapú gazdaság nem távoli vízió, hanem kézzelfogható lehetőség, amelynek kiaknázása rajtunk múlik. Az esemény tanulsága szerint a helyi közösségek megerősítése, a tudatos fogyasztói magatartás és az ipari innovációk összehangolása jelentheti a kulcsot ahhoz, hogy valóban fenntartható társadalmat építhessünk a következő évtizedekben.

Írta: Kovács Karina, Werner Kinga
Fotó: Blaskó Adrienn